Tanárportré: Kovács Viktória

 

 

 

 

 

"Nem szeretem azokat a diákokat, akik lehajtják a fejüket, és mindent úgy csinálnak, ahogy kell. Tehát kell az emberbe egy kis vagányság, de tudja, hogy hol a határ... " - interjú Kovács Viktória tanárnővel. 

Hogyan emlékszik vissza a diákéveire? Milyen tanuló volt, milyen gyerek volt?
Nagyon szerettem a gyerekkoromat. Aktívak voltak a diákéveim. Jó tanuló voltam, mindig mindent megtanultam. Sokat jártam délutánonként edzeni, egészen általános iskolás koromtól középiskolás koromig. Hétvégente kirándulni jártunk. Ide jártam középiskolába, akkor már egyéb jellegű programokon is részt vettem. Abszolút vállalom, hogy jó tanuló és jó diák voltam, bár eleven, nem rossz, de azért csináltunk apró csintalanságokat.

Mit tart fontosnak elmondani magáról?
Nem tudom levetkőzni azt, aki vagyok. Nekem a sport az életem, igazából majdnem ez a legfontosabb. Aki ismer, az tudja, hogy folyamatosan mozgásban vagyok. A barátaim is így ismernek: az „örökmozgó”. Nekem mindig kell a pörgés. Érdekes módon, azért nagyon szeretek leülni, pihenni és olvasni is, de olyankor egy kicsit olyan, mintha elvesztegetném az időt. Nagyon szeretek utazni. Nekem ez a legnagyobb kikapcsolódás: az utazás. Nagy tereim vannak, hogy hova szeretnék még eljutni, és hála istennek már sok úti célt elértem. Igazából ez a kettő egyelőre, ami igazán kitölti az életemet. A család az még egy kicsit várat magára. Bár ugye a bátyám révén van kettő gyermek a családban, akiket nagyon szeretek, és nagyon sokat vagyok velük. Édesanyámmal is nagyon sok időt töltök, együtt utazunk. Nagyon szoros a családi kötelék, ez fontos számomra. És az iskola. Az iskola is elég fontos. Fontos, hogy a munkámban jó legyek, az hogy naprakész legyek, hogy a diákokkal jóba legyek, és valahogy ezeknek az egyensúlya, hogy jól működjön.

Hol töltötte a gyermekkorát?
Született dombóvári vagyok, tehát itt töltöttem a gyerekkorom. De a nagymamáméknak Újdombóváron volt háza, egy családiház, úgyhogy ott nagyon sokat voltam. Nagy kertjük volt sok gyümölcsfával. Ott rengeteget szaladgáltunk, fára másztunk. A gyerekkorom is igen aktív volt, sokat túráztunk. Édesapám után el is neveztek egy túrát, ez a Kovács Béla emléktúra. Minden hétvégémet gyakorlatilag az erdőben töltöttem. A Mecsekben, az országos kék túraútvonalat teljesen körül jártuk, nem egyszer, nem kétszer. Vitte az osztályait a Gárdonyiból és minket is vitt magával, egészen kicsi korom óta. Mindig ott voltam, és ez teljesen megmaradt. Játszottam persze sokat, mint minden gyerek, de valahogy nekem, ha jellemezni kellene, akkor a szabadban telt a gyerekkorom legnagyobb része.

Miért éppen a tanári pályát választotta?
Nagyon korán tudtam, hogy mi szeretnék lenni, és ezt nagy szerencsének éreztem. Már általános iskola vége felé körvonalazódott bennem. A családomban nagyon sok a pedagógus. Gyakorlatilag szinte mindenki. Igazából olyan, mintha nem lett volna más útvonal, de nem is akartam mást igazán. Gondolkodtam idegenforgalmi vonalon, mert nagyon szeretem az angol nyelvet, de ez gyorsan ki is ment a fejemből. Nagyon tudatosan készültem a testnevelő tanári pályámra. Ezt az is mutatja, hogy 12. év végén egyetlen egy helyre, Pécsre jelentkeztem. Semmi mást nem céloztam meg. Még más helyet se jelöltem meg, például Budapestet vagy Szombathelyet.

Szeret-e itt dolgozni?
Igen. Tizennégy évet dolgoztam az Apáczaiban, amit szintén nagyon szerettem. Én azt gondolom, hogy nagyon jól kijöttem a diákokkal, a kollégáimmal is. Az hogy váltottam, és ide jöttem, annak nem az volt az oka, hogy ott bármi problémám lett volna, hanem igazából nem árulok el nagy titkot, a bátyám csábítása nagyon erős volt. A másik ok, hogy ide jártam középiskolába. És nem utolsó sorban az is, hogy a gimnázium városi szinten, megyei szinten, sőt majdnem azt mondhatom, hogy országos szinten is nagyon kiemelkedő gimnázium. Ez egy nagyon jó iskola. Nem bántam meg a váltást. Jól érzem itt magam. Azt gondolom, hogy itt is jól kijövök a diákokkal.

Mi az a tulajdonság, amit leginkább kedvel egy diákban?
Nagyon szeretem, ha valaki őszinte, az nekem nagyon fontos. Nyílt és őszinte, hogy mondja el azt, hogyha van valami problémája. Legyen egyenes, életre való, szenvedélyes. Nem szeretem azokat a diákokat, akik lehajtják a fejüket, és mindent úgy csinálnak, ahogy kell. Tehát kell az emberbe egy kis vagányság, de tudja, hogy hol a határ, az is nagyon fontos. Itt bukja el sok diák szerintem, hogy túllépi azokat a bizonyos határokat, a viccelődést vagy a jópofaságot, és ezeket túljátssza. Nem szeretem ezeket a mű dolgokat

Mit tart fontosnak a jó tanár-diák kapcsolat kialakításában?
Következetesség. Ez annyira elcsépelt és annyira közhely, de szerintem nagyon fontos. Az, hogyha valamit egyszer elmondok, akkor ahhoz tartanom kell magam, szóval, ha ezt egyszer megszegi egy pedagógus, és a gyerekek ugye ezt azonnal érzékelik, akkor onnantól szerintem veszett az egész hitelessége. Az is nagyon fontos szerintem, hogy egy pedagógus tudja, hogyha hibázott, és merjen a diákok előtt is elnézést, bocsánatot kérni. Legyen velük őszinte. Az előző osztályomtól is visszajelzésként ezt kaptam, hogy őszinte vagyok, hogy következetes vagyok, hogy emberi vagyok azáltal, hogy elismerem, ha hibáztam, és tudok bocsánatot kérni. Ettől valamelyest partnernek éreznek, de még mindig valahogy megmarad a tisztelet

Mire a legbüszkébb eddigi élete során?
Voltak bizonyos élethelyzetek, amik nagyon szívmelengetőek voltak, ezek a pillanatok nagyon jól esnek. A pályámmal kapcsolatosan, amikor régi diákok jönnek vissza és szeretettel üdvözölnek. Vagy jönnek szülők, és ők mondják, hogy Viki nénit mennyire szerették. Ez nagyon jól esik. Nekem fontos, hogy jó kapcsolatom legyen a diákokkal. Volt rá többször alkalom, hogy pedagógus kollégák mondták, hogy édesapám mennyire büszke lenne rám, ha látna. Ez lehet, hogy furcsa, mert nem egy kézzelfogható eredmény, de valahogy én mégis ezt érzem eredménynek.

Van-e iskolán kívüli tevékenysége, hobbija?
A sport ugye az első. Azon belül van sok minden, például a természetjárás. Bármilyen sportot kipróbálok. Most nagyon beleszerettünk ebbe a „sup” nevezetű sportba. Ebbe a deszkás evezésbe. Nyáron rengeteget eveztünk. De nagyon szeretek a sportolás mellett olvasni. Viszonylag kevés időm van rá, de szakítok rá időt. A legjobb, amikor a természetben olvasok. A családommal lenni, mert nekem az idő egy nagyon meghatározó dolog az életemben. Szeretek főzni, hogy tudok-e az mondjuk jó kérdés, eddig nem volt panasz. Szeretek új dolgokat kipróbálni, kicsit kísérletezni, de sajnos erre is nagyon ritkán jut időm.

Mi a kedvenc filmje és sorozata?
Az egyik kedvenc sorozatom a Grace klinika. Tényleg, nagyon szeretem. Néztem mást is, de ehhez valahogy mindig visszatérek. Ha vége egy évadnak, akkor mindig figyelem, hogy mikor kezdődik a következő. Más sorozatoknál néztem egy-két évadot, azután eszembe se jutott, hogy lehet-e folytatása. Nagyon szeretem a filmeket, sok filmet nézek. Nagy filmrajongó vagyok. Elég nehéz egy filmet mondani, bár már többször feltették nekem ezt a kérdést.
Van egy film, ami nagyon meghatározó az életemben: A remény rabjai. A mondanivalója miatt, ahogy meg van csinálva. Elolvastam a regényt is, az is nagyon tetszett. És tök érdekes, hogy miután én eldöntöttem, hogy ez a kedvenc filmem, utánanéztem, és nem egy listán volt győztes ez a film.

Van példaképe?
Édesapám, mindenképpen. Bár viszonylag fiatal voltam még, amikor őt elveszítettem, és nehéz, mert azért az emlékek fakulnak, de az érzés vele kapcsolatban semmiképpen nem. Igen, tehát az biztos, hogy benne van az, hogy én azért is vágyom arra, hogy szeressenek is a diákok, ne csak úgy ellegyünk az órákon, mert őt borzasztóan kedvelték a diákjai. Meg édesanyám is mindenképpen. Azért két gyereket felnevelt, elég fiatalon és nem is akárhogy. Én azt gondolom, hogy szívét, lelkét és mindent feláldozva nevelt minket.

Máté Szelina, 8.N