Matematikai Mulatságok Tábora, vagyis a MaMuT

 



Bevallom őszintén, 2019 nyara előtt nem sok fogalmam volt arról, hogy létezik a MaMuT matek tábor. Azt sem gondoltam volna, hogy a nyár egyik legjobb élménye lesz részt venni benne. Ma már hálás vagyok ezért az élményért, örülök, hogy MaMuT-os lehetek!


Az egész úgy kezdődött, hogy egy szép tavaszi napon megcsörrent a telefon és anyukámat keresték a Gondolkodás Öröme Alapítványtól Budapestről. Elmondták, hogy azért telefonálnak, mert szeretnének meghívni engem egy nyári táborba az országos matekversenyeken elért eredményeim alapján. A meghívást már első hallásra is nagyon megtisztelőnek tartottuk, de azért a neten utánanéztünk a tábornak, hogy pontosan hogyan is kell egy ilyen rendezvényt elképzelni. Így kiderült, hogy ennek a tábornak már sok-sok évre visszamenő nagy hagyománya van. Azt írták – és ezt itt idézném, mert szuper a megfogalmazás! -, hogy a fő célja, hogy „a matekban tehetséges diákok találkozzanak saját korosztályukból szellemi partnerekkel, kiemelkedően színvonalas szakmai oktatásban részesüljenek, illetve a matematikától független, tartalmas szórakozásban legyen részük. Mindennek a megvalósulása komoly lökést jelenthet tehetségük kibontakoztatásához, amit sok táboros gyerek példája is alátámaszt.” Mi tagadás, eléggé dagadt a mellem, mikor ezt elolvastam, és a kíváncsiság egyre nőtt bennem. Túlnőtte a kétségeimet is, amik olyan kérdésekből táplálkoztak: Miért van ilyen messze, Mátrafüreden ez a tábor? Akkor a gimis tábor utolsó napján már nem is lehetek ott? Mi van, ha nem ismerek majd senkit? Mi van, ha dög unalmas lesz az egész hét? Azt is be kell vallanom, hogy volt bennem izgalom amiatt is, hogy a nyáron nem sokat foglalkoztam addig a matekkal. Ahogy közeledett az időpont, úgy nőtt bennem a várakozás és az izgalom. Augusztus 4-én végül felszálltam Budapesten a táborba vezető buszra teljesen egyedül, senkit nem ismerve, három nehéz csomag kíséretében, amibe anyukám szerintem az egész életemet és a fél éléskamrát beleszuszakolta.


Az úti cél Mátrafüred volt, egy erdészeti iskola, és annak kollégiuma adott helyet a tábor programjainak. A környezetet festőinek találtam már a buszból is, hát még, amikor kiszálltunk! Ezen a szép napos vasárnap délután kezdetét vette a MaMuT tábor. Érkezés után mindenki elfoglalta a szobáját, megismerkedtünk a szobatársakkal a Kárpát-medence legkülönbözőbb pontjairól. A tábort Juhász Péter táborvezető nyitotta meg, majd társasjátékozás következett. Mintegy 15-20 féle játék közül lehetett választani, amelyeket valamelyik felnőtt meg is tanított, mindenki talált magának köztük kedvére valót. A hangulat és a légkör már itt érezhetően oldott és barátságos volt. Minden kezdeti kételyem tovaszállt. Vacsora után még számháborúra is volt lehetőség. Az egész nagy udvart kihasználtuk a játékhoz, három nagy csapatban küzdöttünk a zászlók megszerzéséért.


A hétfői nap – akárcsak a többi – két másfél órás matekfoglalkozással kezdődött. Itt derült ki, hogy az én csoportomnak Pósa Lajos lesz a csapatvezetője. Ennek nagyon örültem, mert a ma élő matematikusok közül ő az egyik legismertebb szaktekintély. Kiderült, hogy Lajos bácsi nagyon jófej, közvetlen, kedves. A feladatok inkább játékosak voltak, logikai megoldást kívántak. Általában párban dolgoztunk, de kíváncsiak voltak az egyéni megoldásokra is. Szép idő volt, így délután túrázni mentünk. A Kékest másztuk meg, itt a 700 méteres szintkülönbség leküzdése jelentette a legnehezebb feladatot. Vacsora után ismét számháborúztunk, ezt ismét nagy lelkesedés fogadta. Majd következett a Sártúra nulladik feladata. Ebben mindenki kapott egy lapot, melyen két csapattársa anagrammája szerepelt. A lapok segítségével kellett megtalálni a csapatokat. A mi csapatunknak körülbelül 15 percbe telt összeállnia.


A kedd délután első attrakciója Danka Miklós “Tényleg racionális vagy? – Agyi hibák és illúziók” előadása volt. Megtudtuk, hogy milyen tényezők befolyásolnak bennünket valójában, amikor meggyőződésünk szerint teljesen racionálisan gondolkodunk. Az előadást követően került sor a szabadulószobára, ami egy nagyon összetett és bonyolult játéknak számított, mégpedig annyira hogy mindössze 2 csapatnak sikerült kijutnia belőle. Nem mi voltunk azok L
A szerdai nap délelőttjén ismét matematikafoglalkozásokra került sor. Ebéd után sportolás következett. A táborozók pingpongban, fociban és röplabdában mérkőzhettek meg egymás ellen. Én a táborban megismert barátaimmal a focira neveztem. Itt két tornát hirdettek meg: az 5-6. évfolyamosok és a 7-9. évfolyamosok közt. Csapattársaimmal végül megnyertük a „kicsik” tornáját, és így bekerültünk az elődöntőbe, ahol már nagyokkal játszottunk. Az összesített versenyben végül a második helyet sikerült elérnünk, amire nagyon büszkék voltunk. A sport után krimifejtés következett. Ez szintén nagyon izgalmas és érdekes feladat volt. A táborban amerikai egyetemisták is részt vettek, ezen az estén nagyon izgalmas programot állítottak össze a számunkra. Sudokut fejthettünk a társaságukban, szokatlan módon. A jelenlétük a tábor színfoltja volt, és legalább az angolt is gyakorolhattam.


Csütörtök délután került sor a Sártúrára, ami egy kooperáción alapuló állomásos csapatjáték volt.  Én a Ripacs Rotációs Kapák csapatába kerültem. Iszonyatosan élveztük a vetélkedőt, ami a szabadban zajlott és egészen estig tartott. Az estét egy közös építkezés zárta, ahol a csapatoknak azt a „mérnöki” feladatot kellett megoldaniuk, hogy minél hosszabb hidat építsenek papírból és gémkapocsból.


A pénteki nap délutánján került sor a tanár-diák mérkőzésekre, ahol sakkban, tandemsakkban, ping-pongban, röplabdában és fociban mérte össze a tudását a két csapat. Én ismét a fociban jeleskedtem. A tábor lezárásaként este még csokoládé- és tortajutalomban részesültek a hét bajnokai. A közös pizzázás után az amerikaiak vezetésével Fortnite dance-t tanultunk, ahova még az ifik és a tanárok közül is sokan beálltak. Végül pedig kezdetét vette a virtuális tábortűz (laptopokon ment a tábortűz-videó), ahol közösen énekeltünk magyar és külföldi dalokat egyaránt. Szombaton fáradtan ébredtünk. Sok élménnyel gazdagodva pakoltunk össze és indultunk el Budapest felé, ahol már vártak bennünket a szüleink.


Nagyon jól éreztem magam és sok barátot szereztem a MaMuT táborban. A hangulat nagyon különleges volt. Olyan diákokkal ismerkedhettem meg közelebbről, akikkel addig csak versenyeken találkoztam, akiknek a nevét már évek óta ismerem, de még eddig sosem beszélgettünk. Kiderült, hogy nagyon sok a közös vonás bennünk. Azóta is tartjuk a kapcsolatot és bízom benne, hogy jövőre is együtt táborozunk majd a MaMuT-ban!


Lakatos Lukács, 7.N