NDC tánctábor

 

 


Négy éve táncolok már a Nita Dance Clubnál. Ezen a nyáron sikerült eljutnom a táborba is. Már az elejétől kezdve érdekelt, hogy milyen lehet, de most éreztem azt, hogy talán vagyok olyan szinten, hogy mindennap több órán át táncoljak.

Július elején, Egyházaskozáron került megrendezésre a tábor. A vasárnap volt az első napunk. Három kisebb ház volt egymás mellett, ahova erre a hat napra beköltözhettünk. Kicsit szűkösnek tűnt, de sikerült mindig átegyensúlyoznunk a nagy táskák között.

Első nap három óránk volt egymás után. Négy és fél órán át táncoltunk. Már az első nap nagyon elfáradtunk. Az utolsó órán már a vacsorát vártuk. Minden este volt valami program. Első nap az oktatók összeraktak öt-hat csapatot. Mindenki kapott egy zenét, amire ki kellett találni egy koreográfiát, és át kellett adni a klip hangulatát. Amikor bemutattuk őket, én kicsit izgultam, de a végére teljesen feloldódtam. Nagyon vicces volt az egész este.

A második napon nem ment olyan egyszerűen a felkelés. Az előző napi fáradtságot szinte senki nem tudta kipihenni, de már vártuk az órákat.  Ezen a napon jött le hozzánk Budapestről a R3D ONE tánciskola egyik oktatója. Nagyon pörgősek voltak az órái, sokkal gyorsabban haladtunk, mint ahogy azt megszoktuk. Ezek ellenére nagyon élveztem. A délután is hamar elrepült. A hétfő esti program nagyon tetszett. Sütögettünk és beszélgettünk. Jó alkalom volt arra, hogy megismerjük egymást.

Talán a kedd volt az egyik kedvenc napom.  Megint egy vendégtanár tartott órákat nekünk. Nagyon kedves és közvetlen volt mindenkivel. A táncokat ő is pörgősen adta le, de nekem ez sokkal jobban ment, mint a hétfői. Ez az este volt szerintem a legjobb, legeseménydúsabb: battle, tehát a táncosok egymás ellen párbajoznak egy olyan zenére, ami teljesen ismeretlen számukra. Én nem neveztem, de külső szemmel nézve nagyon vicces és izgalmas volt.

Szerdán sok meglepetés ért. Első sorban kipróbálhattam egy olyan táncstílust, amit még soha nem táncoltam. Nagyon élveztem, bár kicsit idegennek éreztem. A vendégoktató nem adott le koreográfiát. Gyakoroltuk az alap house lépéseket, hogy hogyan lehetne érdekesebbé tenni. Páros feladatok is voltak, egész csoportos, meg egyéni is. A hangulat végig nagyon jó volt.

Az ötödik nap volt az utolsó teljes napunk.  A negyedik órát szeretném kiemelni, amikor két tanár tartott egy közös órát. Egy nyugodt, lassú táncot hoztak. Könnyen lehetett követni, de nagyon érzelmes volt. Amikor végigvettük, és ki lehetett állni eltáncolni, nagyon sokan elérzékenyültünk. Lehet azért, mert ez volt az utolsó nap. Lehet azért, mert valaki nem tudja folytatni valamiért a táncot. De az is lehetséges, hogy valakit csak nagyon mélyen érintett, hiszen a tánccal remekül ki tudjuk fejezni az érzéseinket. A hab a tortán az este volt. A csapatos verseny. Mindegyik csapat nagyon ügyes volt, én nem tudtam volna rangsorolni őket.

Végül eljött az utolsó nap, amikor már nem voltak órák, csak egy reggeli, kipakolás és egy kis beszélgetés. Tulajdonképpen nagyon örülök, hogy ott lehettem. Egy hatalmas élmény volt és remélem jövőre is el tudok menni.

Pápai Dorottya, 9.N