I. évfolyam 4. szám

Kedves Olvasók!


A minap véget ért számomra az érettségi. Hazaérvén - egy nagy pihenést követően - furcsa volt az érzés, hogy nem kell tanulni, s tulajdonképpen nincs dolgom, vége a vizsgadrukknak, megnyugodhatok. Bepakoltam egy dobozba a tételeim, a könyveim – gyakorlatilag 5 évet. Most jött el a pillanat, hogy felfogjam: véget ért a középiskola.
A ballagás csak az elválást idézi formálisan, de érzelmileg nem tudjuk ezt akkor megélni, hisz még utána jön a végső megmérettetés, s akkor mindenki erre koncentrál, nagy a nyomás.
Kár, hogy csak idén, viszont örülök, hogy még itt értem (ez is egyik előnye, hogy 5 évig voltam itt) az újság indulását. Kíváncsi voltam, mit tartogat ez számomra, a lehetőséget pedig mindig meg kell ragadni az adott pillanatban. Jó kis csapat jött össze, akik színvonalas munkát végeztek, élén a lelkes és fáradhatatlan vezetővel, aki összefogott minket. Szerdán ültünk össze utoljára így együtt. Gyarmati Gyöngyi tanárnő mindenkinek megköszönte és értékelte egyénileg a munkáját. Úgy gondolom, manapság meg kell becsülni, ha több ízben is, és őszintén megköszönik az ember munkáját, azt, amit tett valakiért, valamiért.
Remélem, az újság tovább fog fejlődni, s sikerül megvalósítani egy szerkesztőségi szoba létrehozását, ahol tényleges betekintést nyerhetnek a diákok az ott folyó munkáról, s majd egyre többen csatlakoznak, így biztosítván a folyamatos megújulást.


Mindenkinek szép és tartalmas nyarat kívánok a szerkesztőség nevében:


Endrei Nikoletta