GIMA OnlineRólatok - Nektek

Kati nénit minden diák ismeri, de azt talán egyikőnk sem tudta eddig, hogy egy jó koncert kedvéért akár a Szigetre is kilátogat. Kérdéseinkkel igyekeztünk eddig rejtve maradt információkat megtudni róla.

Először kérem, meséljen egy kicsit magáról. Hol született és hol végezte a tanulmányait?
         Sárváron születtem és ott is jártam ki gimnáziumot, majd Pécsett, a Tanárképző Főiskolán tanultam tovább, ahol is magyar-ének szakon végeztem, majd már tanárként az ELTE magyar szakát végeztem el.
Mindig is tanár szeretett volna lenni vagy ez csak később fogalmazódott meg Önben?
         Nem volt bennem mindig is az, hogy én tanár szeretnék lenni. Édesapám tanár, így a családban ez a vonal már megvolt. A pályaválasztáskor sok minden felmerült bennem, még a Műszaki Egyetem lehetősége is, de végül is a magyar-ének szak maradt. Zenét már hatéves korom óta tanultam. Tehát természetes volt, hogy az ének szakot választottam.
A zene iránti szeretet családi örökség?
         Igen. Édesapámat még annak idején, a háború előtt felvették a Zeneakadémiára, de a háború miatt nem mehetett el. A nagyon távoli rokonságban még zongoraművész is akad.
Hogyan került Dombóvárra?
         Ez eléggé kacifántos történet. Az énektanszékre eljött az akkori dombóvári oktatási osztály vezetője, s kért egy ének szakos tanárt, mert abban az időben, itt Dombóváron egyik általános iskolában sem volt ilyen végzettségű pedagógus. Én akkor pont ott voltam órán, és megkérdezte tőlem a tanszékvezető, hogy elmennék-e, s mivel nekem akkor még nem volt sehol helyem, ezért eljöttem ide és itt ragadtam, férjhez mentem.
Hány osztálya volt eddig itt a gimnáziumban?
         Itt a gimnáziumban volt egy négyosztályos osztályom, s a mostani már a harmadik nyolcosztályos osztályom.
Mi volt a legnagyobb tanári élménye, amit eddigi pályafutása alatt szerzett?
         Talán az, hogy a régi tanítványaim örömmel köszöntenek, megállítanak az utcán, megkérdezik emlékszem-e rájuk és, hogy milyen jó volt a kórusban énekelni. S szerintem ez hatalmas dolog. Vagy amikor mostani tanárkollégáim még emlékeznek rá, hogy mit meséltem nekik valamelyik zeneműről, hogy még mindig kívülről tudják a Vivaldi témákat, pedig az már nem most volt. Ezeket pozitív élményként könyvelem el.
Van kedvence a klasszikusok közül?
         Van kedvenc művem és korszakom is. A romantika a kedvenc korszakom és Liszt Ferenc Les Preludes című alkotása a kedvenc műven, de a barokkot is kedvelem, ott Bach D-dúr szvitjét szeretem a legjobban hallgatni.
Otthon is szívesen hallgat komolyzenét?
         Igen, elég gyakran.
Mit gondol könnyű vagy nehéz feladat közelebb vinni a komolyzenét diákokhoz?
         Nagyon nehéz feladat. Ez a korból is adódik, de mindig azt szoktam mondani, ha egy harmincfős osztályból öt-hat gyerekhez el tudom juttatni a komolyzenét, akkor már érdemes volt csinálni.
A magyar népdalok kapcsán Ön hogy látja, átlagosan hány népdalt ismernek a diákok?
         Nagyon keveset. Én ezért is követelem meg, hogy kívülről kell tudni a népdalokat. Amikor kilencedikbe bejönnek a gyerekek, és bemutatkozásként azt kérem tőlük, énekeljenek el egy magyar népdalt, de ők azt mondják, hogy nem tudnak, akkor azt gondolom, elég nagy szégyen, ha egy magyar gyerek nem ismer egy magyar népdalt sem. Én nagyon sajnálom ezt.
„A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el.” Szól a musical részlet. Ön hogy fogalmazná meg a zenei nevelés lényegét?
         A zene az ember lelkéhez szól. A lelkünket nyitjuk meg, ha meg akarjuk érteni a zenét. Az zene segíteni tud az emberi problémákban, s ha nem is megoldani, de utat tud mutatni, hogy megoldjuk a problémáinkat. Nem csoda, vannak olyan terápiák, amik a zenehallgatásra épülnek, s így gyógyítják a beteg lelkeket, embereket.
Ön szerint mi a legfontosabb feladata egy énektanárnak?
         Az egyik feladata az, hogy ha valakizenével tovább akar tanulni, akkor neki át kell adni valamennyi zenei ismeretet. Hiszen nagyon sok helyen megkövetelik a zeneelméletet. De nem ez a legfontosabb. A legfontosabb az, hogy megszerettessük a zenét a diákokkal. Énekelni kell a gyerekkel. Hiszen ha énekelünk, azzal kifejezzük önmagunkat. Szokták azt mondani, hogy sírva vigad a magyar. Ha bánata van, ha örül, mindig énekel. Ez lenne a természetes, de a mai gyereknek sajnos nem természetes. Szégyelli, hogy tud énekelni. Én ezt nagyon sajnálatosnak tartom.
Figyelemmel kíséri a televíziókban sokadik szériájukat élő tehetségkutató műsorokat?
         Igen. Bár az első pár részt nem igazán, hanem inkább a vége felé nézem őket, Sokszor vagyok úgy, hogy már az első pár adásból meg tudom állapítani, s körülbelül megmondani, hogy hogyan végeznek majd a versenytők. Mert nem csak az énekhang számít, hanem ahogy már az előbb mondtam a lélek. Sokszor mondom a kórustagoknak is, hogy ne csak énekeljük, hanem érezzük is át a zene lényegét, így nem csak nekünk, hanem a közönségnek is máshogy fog átjönni a dal. Amikor népdaléneklési versenyre készítek fel gyerekeket, mindig mondom nekik, hogy ne csak tanulják meg a népdalt, hanem szívből énekeljék, mert csak akkor lesz igazán jó.
A klasszikus iskolázottság mennyire érezhető az éneklésben?
         Ha valaki olyan szinten énekel, mint az előbb említett sorozatokban szereplők, akkor ott már nekik éneket kell tanulni, mert anélkül nem tudnak érvényesülni. Hiszen ők sem mindent hallás után énekelnek. Ezek a dalok is le vannak írva, s ezeket le kell tudni olvasni. Valamint nagyon fontos az énektanulás, mert tudni kell, hogy a különböző hangokat hova tesszük, hogyan kell kiénekelni őket vagy hogyan és hol kell egyáltalán kinyitni a szánkat. Ezeket meg kell tanulni, ahhoz, hogy valaki olyan szinten énekeljen.
Tanítványai közül javasolná valakinek, hogy induljon el egy ilyen megmérettetésen?
         Voltak már ilyen tanítványaim, mondtam nekik, hogy próbálkozzanak, de végül nem tették. Nem énekesként képzelték el az életüket. Sokszor csalódás is lehet egy-egy ilyen verseny, s ezért féltek megpróbálni. Én nem akartam erőltetni, hiszen nem lehet senkire ráerőltetni semmiféle művészetet, amit az illető nem szeretne művelni.
A könnyűzenei előadók, zenekarok közül kit hallgat szívesen?
         A mostani előadókat nem ismerem. Meghallgatom őket szívesen, de nem érdekel különösebben. Persze az én koromból sokat ismerek és szeretek, például Illés, Metró. Sőt az Illés egyik búcsúkoncertjére, ami a Szigeten volt még el is mentem meghallgatni.
Kórusban, zenekarban énekelt, zenélt valaha?
         Kórusban énekeltem csak még a főiskolán. Ott énekeltem szólót is egyszer a rádióban.
Mire a legbüszkébb eddigi élete során?
         Talán arra, hogy eddig szinte mindig voltak olyan diákok, akik énekből érettségiztek. Ez egy jó dolog, hiszen sokszor a diák azt a tantárgyat választja, ami elő van készítve neki, s örülök neki, ha a gyerekek úgy érzik, hogy fel vannak készítve.
Sokan vallják, nagyszülőnek lenni az élet legfontosabb szerepe. Osztja ezt a véleményt?
         Van két gyerekem, akik úgy néz ki, hogy megállták és meg is fogják állni a helyüket az életben. Mindkettőnek van két gyereke, vagyis már négyszeres nagymama vagyok. S mind a négy unokám már most nagyon jól énekel és szeretik a zenét, valamint minket, nagyszülőket is nagyon szeretnek. Ez az életünknek a célja én úgy gondolom.

Szenyéri Viktória 8.n