A kedvenc tévés műsorom a déli harangszó, annak ellenére is, hogy nem minden lehetséges alkalommal tekintem meg. A déli harangszó eredete a magyar történelem egyik fontos eseményéhez kapcsolódik, az 1456. július 22-én kivívott nándorfehérvári diadallal függ össze. A műsor neve teljes mértékben illik a tartalmához, ugyanis minden nap délben adják le a tévében, és lényegében egy néhány perces harangjátékot hallhatunk benne, melyet gondosan megválasztott képek, illetve jelenetek egészítenek ki, melyek még inkább elragadóvá és esztétikussá varázsolják ezt az amúgy is nagyszerű műsort. Nem is gondolnánk, hogy milyen jelentőséggel bírnak ezek a vizuális elemek, nélkülük teljesen más értelmet nyerne a harangjáték.
A műsor megtekintése rendkívül rövid időt vesz igénybe, de abban az esetben, ha iskola, munkahely vagy éppen esedékes orvosi vizsgálat miatt lemaradunk róla, egyszerűen letölthetjünk telefonunkra, és félrevonulva bárhol meghallgathatjuk. A műsor a harang megszólalásával kezdődik, majd ez egészen a végéig tart. Érdemes megfigyelni, hogy nem mindig egyenlő idő telik el aközött, hogy megkongatják a harangot. Szerintem ez teszi igazán egyedivé és megunhatatlanná a déli harangszót. Engem az utolsó hang is mindig az elsőre emlékeztet, ami lehetőséget ad arra, hogy mindig pontosan vissza tudjak gondolni, hogy milyen is volt kettő perccel azelőtt, vagy akár arra is, hogy tegnap vagy a múlt héten mi volt, és így sohasem feledem el ezeket a csodálatos perceket. Remélem, hogy a többi kedves TV néző is hasonlóképpen gondolkodik, de akár azok is, akik nem kedvesek. A televíziós adásoknál közreműködők feltehetőleg tisztában vannak azzal, hogy mekkora értéket képvisel egyes emberek számára ez a műsor, és valószínűleg fontos céljuknak tartják, hogy mindenki átélhesse, ezért lehetővé tették azt is, hogy a hallássérültek számára feliratozva legyen. Ez az elgondolás nem tudom, hogy miképpen valósulhat meg, de a jó szándék a fontos.
Szücs Levente, 9.N