GIMA OnlineRólatok - Nektek

Bemutatjuk Horváth Borbálát

Rovatunkban olyan diákokat szólítunk meg, akik valamiért példaképek lehetnek diáktársaik számára. A mostani számban egy különleges testvérinterjút olvashattok, a rendkívüli zenei tehetséggel megáldott 7.n osztályba járó Horváth Borbálával bátyja, a 9.n csapatát erősítő Horváth Boldizsár beszélgetett. Bori gyakran színesíti klarinét játékával az iskolai műsorokat, ilyenkor úgy érzi a hallgatóság, mintha ezzel a hangszerrel a kezében született volna.

Kezdjük egy asszociációs játékkal Bori! Szavakat mondok, és te mondd ki, hogy mi jut róluk kapásból az eszedbe. Oké?
Oké
Azt mondom: zene… Öröm
Klarinét… Sabine Meyer
Színpad…  Büszkeség, közönség
Kedvenc zeneszám… I’ll stay, Isabela Merced-től
Legnagyobb álom… Sydney-i Operaház, Julliard School
Első zenei élmény… Az első furulyaórám

Nem véletlen, hogy az összes kérdésem a zenéhez köthető, emlékszel rá, hogy mikor fedezted fel magadban, illetve mikor fedezték fel benned a zenéhez való különleges kötődésed?
Én nem emlékszem rá, de szüleim elmondása alapján Pápai Pista bácsi elsős koromban már az első furulyaórám után kiemelte muzikalitásomat.

Ki volt az első mestered?
Pápai Pista bácsi volt az első mesterem, akinek nagyon sokat köszönhetek. Sokat segített és foglakozott velem. Először furulya, majd második osztályos korom óta pedig klarinét hangszeren is ő adta meg az alapokat.

Hogy folytatódott a zenei pályafutásod?
10 évesen bekerültem a dombóvári zeneiskolába, ahol Tóth Ada nénivel kezdtünk el együtt dolgozni.

Mindig egyértelmű volt számodra, hogy a zenével szeretnél komolyabban foglalkozni?
Nem, régen állatorvosként képzeltem el magam, de erről most már egy ideje teljesen letettem. Azt hiszem, maradok a zenénél, sokan megerősítettek abban, hogy nekem érdemes komolyabban foglalkoznom a zenével.

Mikor fordult igazán komolyra a zenével való kapcsolatod?
Amikor az első versenyemre készültem. A verseny előtt nagyon sokat gyakoroltam, szinte minden délutánomat a zeneiskolában töltöttem. A sok gyakorlás meghozta az eredményét, sikerült az első versenyemen 1. helyezést elérnem.

Hogy kell elképzelni a Mester és a Tanítvány kapcsolatát?
Ezt szerintem nem lehet egy mondatban megfogalmazni. Számomra a mester Ada néni, aki sokszor a második anyukám, a barátnőm, a példaképem. Gyakorlás terén mindig figyelmeztet, segít, hogy mit hogyan csináljak, amikor kell szigorú és következetes velem.

Mi volt az első komolyabb eredményed a zenei pályán?
Az első komolyabb versenyem 2017 márciusában a kaposvári Csupor László Dél-Dunántúli Regionális Fafúvós Verseny volt. Itt négy megye (Tolna, Baranya, Somogy, Zala) fafúvósai csaptak össze. Korosztályomból én bizonyultam a legjobbnak. De a legkomolyabb sikert 2019 februárjában megrendezett Országos Klarinétversenyen értem el. Erre a versenyre az egész országból jelentkeztek klarinétosok. Már az előválogatóra is nagyon komoly darabbal készültem, nagyon sokat gyakoroltunk a zongorakísérőmmel, Heni nénivel, és maximális pontszámmal bejutottam az országos döntőbe. A java viszont csak ezután következett. A versenyre 4 darabbal készültem, két kötelező és két szabadon választott művet kellett fejből előadni a háromtagú zsűrinek. A kétnapos versenyen a zsűri maximális pontszámmal értékelt az előadásomat, mellyel korcsoportomban országos 1. helyezett lettem.

Melyik szereplésedre vagy a legbüszkébb?
A legbüszkébb arra vagyok, hogy a tavalyi évben a pécsi Kodály Központban megrendezett Mesterek és Tanítványaik koncerten felléphettem. Az  országos válogatón kiválasztottak, és így lehetőséget kaptam, hogy a Pannon Filharmonikusok kíséretében szólót játszhassak a Kodály Központ koncert termében. Erre az estére örökre emlékezni fogok, bármikor szívesen újra fellépnék a zenekarral. Óriási élmény volt!

Van lámpalázad? Meg lehet tanulni ennek a leküzdését?
Szokott lámpalázam lenni, de még sohasem gondolkoztam a leküzdésében, mert úgy gondolom, hogy a jó produkcióhoz elkerülhetetlen egy kis lámpaláz. Én szerencsésnek érzem magam, mert a lámpaláz rám fordítva hat, általában a legjobbat hozza ki belőlem.

Mi a legkülönlegesebb zenei élményed?
Idén februárban családommal részt vettünk budapesti Arénában megrendezett The World of Hans Zimmer koncerten. Úgy gondolom, hogy Hans Zimmer korunk egyik legnagyobb filmzeneszerzője. Leghíresebb művei felcsendültek ezen a koncerten. Szuper élmény volt, inspirálnak a tanulásban és céljaim elérésében.

Miért éppen a klarinét mellett döntöttél? Vagy szerinted ő döntött melletted?
Szerintem a hangszerválasztásban a sors játszotta a legnagyobb szerepet, mert az egyik nap Pápai Pista bácsi a kezembe nyomta, hogy próbáljam meg megfújni, mely elsőre sikerült is, aztán elkezdtem rajta gyakorolni.

Más hangszeren is játszol?
Igen, játszom zongorán és furulyán. Szüleimtől karácsonyra kikönyörögtem egy gitárt, ezen a hangszeren autodidakta módon tanulok játszani.

Mennyit gyakorolsz naponta?
Sajnos a karantén ideje alatt kevesebbet gyakorlok itthon, mint amikor iskolába jártam, de  a napi egy órát betartom. 

Hogy bírod mindezt a tanulás mellett?
Régen nagyon nehezen bírtam a tanulás mellett, majdnem mindennap fél hatig a zeneiskolában voltam. Utána pedig itthon tanultam a következő napra. A zeneiskola szinte már a második otthonom.

Mi a célod a zenével?
Szeretném megmutatni az embereknek, hogy a komolyzene ugyanúgy élvezhető, mint a rock, rap vagy akár a popzene. A szüleimnél ebből a szempontból már elértem a célomat.

Zenekarban is játszol? Mióta?
Amikor a zeneiskolába kezdtem járni, akkor a Dombóvári Tücsökzenekarban játszottam, de másfél év után András bácsi felvitt az Ifjúsági Zenekarba. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy mindenkori legfiatalabbként (11 évesen) kerültem fel és részese lehetek a zenekar nagy sikereinek.
Tavaly nyáron felvételt nyertem a szólójátékommal a Dél-Dunántúli Regionális Fúvószenekarba. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ebben a zenekarban is én vagyok a legfiatalabb, aki felvételt nyert.

Más érzés egy zenekar tagjaként színpadra állni, mint egyedül?
Igen, sokkal jobb érzés, mert rajtam kívül a színpadon van még 70 ember.

Van példaképed?
Zenei értelemben a példaképem Sabine Meyer, német szólista, aki kitartásával, elhivatottságával leküzdötte az elé gördített akadályokat és felépítette világhírű karrierjét annak ellenére, hogy első zenekarából elbocsájtották, mert nő.

Van olyan zenével kapcsolatos mondat, amit az ars poeticádnak tekintesz?
„A zene mindenkié” Kodály Zoltántól.

Milyen zenéket hallgatsz szívesen?
A legszívesebben a korábban említett Hans Zimmer filmzenéit hallgatom, kedvencem tőle az Oroszlánkirály, az Eredet és a Szilaj zenéje. De én is szoktam mai slágereket hallgatni.

Mivel lennél elégedett 20 év múlva?
Remélem, hogy 20 év múlva egy híres zenekar szólóklarinétosa, és egy elismert külföldi egyetem klarinéttanára lehetek.

Horváth Boldizsár, 9.N