Merre tovább?

 

 

Interjú Szollár Csengével

Rovatunkban iskolánk egykori diákjait kérdezzük a felsőoktatásba való bekerülésükről, az ott szerzett tapasztalataikról azzal a nem titkolt céllal, hogy megkönnyítsük a pályaválasztást diáktársaink számára. Ez alkalommal a hippokratészi eskü letételének küszöbén álló Szollár Csengét faggattuk.

  • Röviden mesélj magadról, mikor végeztél a gimiben, milyen tagozaton tanultál?
  • Szollár Csenge vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvos Szakának hallgatója. 2015-ben végeztem a Dombóvári Illyés Gyula gimnáziumban, nyolcosztályos tagozaton.
  • Mik a legmeghatározóbb dombóvári gimis emlékeid?
  • A legmeghatározóbb emlékeim közé tartoznak a bemutatkozó estekre való felkészülések, gyakorlások, az osztálykirándulások, de leginkább az utolsó évünk a gimiben. A 8 év alatt nagyon összekovácsolódott az osztály, megismertük egymást, nem csak a gimiben, de azon kívül is sok közös programot csináltunk.
  • Nagyon összetartó osztály, jó közösség voltatok, megmaradt ez a kötődés, az itt szövődött barátságok?
  • Igen, nagyon jó osztály voltunk, nagyon szerettem oda járni. Mai napig tartjuk a kapcsolatot, nyaranta próbálunk összefutni, ilyenkor mindig sokat nevetünk és nosztalgiázunk gimis éveinken. Rengeteg szép, vicces emlékünk van ezekről az időkről.
  • Mi volt számodra a döntő szempont a továbbtanulást illetően? Mikor kristályosodtak ki a továbbtanulási céljaid? Azt tudod, hogy minek, kinek a hatására?
  • Már kislánykorom óta orvos szerettem volna lenni, ha jól emlékszem 7. osztálytól kezdve ez motivált a tanulásban. Papám is orvosként dolgozott, kezdetben ez volt rám hatással, viszont egy idő után saját magam miatt volt az orvosi a “terv” és ma el sem tudnám képzelni, hogy mást tanuljak.
  • A bekerüléshez szükség volt az emelt szintű érettségire akkor? Tettél-e emelt szinten érettségit, ha igen, milyen tárgyból?
  • Igen, két emelt szintű érettségit kellett tennem az egyetemre való bekerüléshez, biológiából kötelezően, a másikat pedig kémiából csináltam.
  • Mindig a Pécsi Tudományegyetemben gondolkodtál?
  • Nem, gimnázium alatt Budapestre szerettem volna menni, a Pécsi Tudományegyetemet a második helyen jelöltem meg, de ma már nagyon örülök neki, hogy így alakult. Megtaláltam a helyem Pécsen is, az ottani közösség összetartó, jó csoporttásaim vannak.
  • Milyenek voltak az első tapasztalataid? Hogy érezted magad?
  • Az első két év a tanulásban nem volt könnyű, illetve a beilleszkedés is lassan ment. Nehéz volt kezdetben egy megszokott, kis közösségből, akikkel szinte együtt nőttünk fel, átkerülni egy nagy évfolyamba, egy új csoportba. Nem nyílok meg gyorsan új embereknek, így kellett egy kis idő, mire beilleszkedtem. Mára már sok új ismerőst, barátot szereztem, akikkel a közös tanulások, vizsgákra való készülések könnyebbé tették ezeket a stresszes időszakokat.
  • Mit tartottál a legnagyobb nehézségnek?
  • Számomra a legnagyobb nehézség az, hogy nagyon hosszú az út a diplomáig, minden vizsgaidőszak egyre nehezebb volt, egyre fárasztóbb. A várost is időbe telt megszoknom és elfogadnom, hogy oda vettek fel, nem pedig Budapestre. Ma már nagyon örülök, hogy oda járhatok, sok szép emlékem van az elmúlt 5 évről.
  • Szerinted hogy lehetne összefoglalni azt, hogy milyen erényekkel, érdeklődéssel, tulajdonságokkal rendelkező diákoknak való az orvosi kar?
  • Azoknak javasolnám az orvosi egyetemet, akik biztosan tudják, hogy ez az a szakma, amit egy életen át szeretnek és tudnak csinálni, mert nagyon sok kitartást igényel ez az egyetem. Egy életen át tartó tanulást jelent ez a szakma, nagy felelősséggel jár, amivel úgy érzem, hogy én nem tudnék megbirkózni, ha nem szeretném ennyire ezt csinálni.
  • Mit tartasz a POTE legnagyobb előnyének, erényének?
  • Színvonalas az oktatás Pécsen, most épül egy új elméleti tömb, valamint a 400 Ágyas Klinika is nemrégiben lett felújítva, ahol lehetőségünk van gyakorlatot szerezni. Azt szeretem a POTE-ban még, hogy nagyon összetartó közössége van. Medikus Kupák alkalmával, mikor a négy orvosi egyetem sportolói megmérettetik magukat egymással, a mi egyetemünknek van a legnagyobb és leglelkesebb szurkolótábora. Ezalatt az idő alatt a várost is megszerettem, sok kirándulóhely, szórakozóhely van, ahova szorgalmi időszakban lehet menni és feltöltődni egy-egy vizsgaidőszakra.
  • Mennyire gyakorlatias a képzés? Melyik évfolyamon mentetek először klinikai gyakorlatra? Milyen élmények értek ezek során?
  • Harmadévben volt az első gyakorlat, mikor már a Klinikára mentünk. Negyedévtől pedig már az órák nagy része a Klinikákon van. A gyakorlatok nehézsége, hogy viszonylag nagyobb csoportokban látogatjuk a kórtermeket, de egyes gyakorlatokon már arra törekednek, hogy minél kisebb csoportokra legyünk osztva, így még több gyakorlatszerzésre van lehetőségünk.
  • Azt tudod, hogy melyik területen szeretnél a későbbiekben elhelyezkedni?
  • Van már tervem a jövőre nézve, de ez még sokat változhat és változott is az elmúlt időben. Mindenképpen kórházi osztályon szeretnék dolgozni majd, hogy pontosan hol, azt még a hatodévre bízom.
  • Nagyon sokan gondolkodnak a külföldi munkavégzésben az egészségügyben dolgozók közül beleértve az orvosokat, ápolókat. Neked ez alternatíva?
  • Egyelőre úgy gondolom, hogy a munkám kezdetén nem szeretnék külföldre menni. Ha később a jövő úgy hozza, nem zárkózok el a lehetőségek elől, de erre sem tudom még a választ jelenleg.
  • Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedben?
  • Azt hiszem arra vagyok a legbüszkébb, hogy eljutottam idáig az egyetemen. Sokszor éreztem úgy, hogy nem bírom már, nem tudom megcsinálni a következő vizsgát, de valahogy mégis sikerült. Sokat segített, hogy ilyenkor arra gondoltam, nem vagyok egyedül, a csoporttársaim, évfolyamtársaim ugyanúgy “szenvednek” és a következő évben is velük szeretnék “szenvedni” tovább. Nagyon jó érzés, hogy eljutottam idáig.
  • Milyen céljaid vannak?
  • A jelenlegi célom, hogy megcsináljam a jövő évet, megírjam a szakdolgozatot és diplomát szerezzek. Illetve, hogy kitaláljam melyik irány való nekem, hol érezném magam a legjobban. A többi célt pedig ráérek kitűzni magamnak, ha már megvan a diplomám.
  • Ebben a rendkívüli helyzetben, a világjárvány idején, adja magát a kérdés: te hogy látod az aktuális helyzetet?
  • Úgy gondolom a megfelelő időben meghozott intézkedéseknek köszönhetően minimalizálni lehetett a megfertőződöttek számát. Igyekeztem én is betartani ezeket az intézkedéseket. Nagyon remélem, lecsengőben van már a járvány és nem lesz következő hullám.
  • Köszönjük a beszélgetést! Nagyon sok erőt, kitartást, sikert és jó egészséget kívánunk a továbbiakhoz!

Rákosfalvi Janka 7.n