GIMA OnlineRólatok - Nektek

„COVID-19 is killing me and I
I must confess I hate quarantine, quarantine
I miss my friends, I’m losing my mind,
Give me a sign, when can I go back outside.”
-2020 TikTok (tudom, ennél mélyebb már nincs)

Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy újévkor megannyi ember kívánt csodálatos, boldog évet, és tett hatalmas újévi fogadalmakat. Új évtized kezdődött, minden és mindenki megújul, ránk talál a boldogság, a szerelem. Ha a sorozatok és a hűtő általi boldogságom számít, akkor tök boldog évem van, tényleg.
2020 nem kimondottan úgy alakult, ahogy terveztük. Itthon vagyunk már mennyi? 7? 8 hete? Ez a karantén, pardon, kijárási tilalom, igencsak megnehezíti a napjainkat. Remélem, mindenki rendben van, és jól érzi magát, kívánom, hogy a legnagyobb probléma az unalom legyen. Abból nekem is jutott bőven, de hogy is teltek az eddigi heteim?
*IDŐUTAZÁS*

1. HÉT
Március 16. óta mindenki otthon ül. Én személy szerint nagyon drukkoltam ezért, és eléggé örültem, mikor hétfőn nem kellett bemenni a suliba. Normál esetben pont a kijárási tilalom kezdő hetével indítottam volna életem legzsúfoltabb hetét: töri doga, fizika doga, táncverseny, németverseny és egy buli. Már hetekkel előtte haldokoltam a stressztől, szóval leírhatatlanul megkönnyebbültem, attól, hogy elmaradt. Bejelentették az online oktatást. Oké, tök jó lesz! (Nem az!! – jövőbeli én) Az első napon egész nap pizsamában feküdtem az ágyban, és mindenféle sorozatot és filmet megnéztem, miközben tömtem magamba az összes kaját, amit találtam. Minden normális kamasz ezt csinálta, nem? És ezután jött Ő, akit nem nevezünk nevén, Ő, aki terrorban tart a hónap összes napján, Ő, aki megkeserítette az otthonlét örömét. Google Classroom. Az első közös napunkon még csak barátkoztunk, én pizsamában az ágyban, Ő kurzusokkal és értesítésekkel. Kezdetben tényleg képes voltam azt hinni, hogy ez tök jó buli lesz, egész nap hívásozunk a barátokkal, tévézünk az ágyban fekve, és csak enni kelünk fel. Először tényleg ezt csináltam, de már a második napon meghiúsult ez az életforma számomra. Nehezen, de megszoktam, hogy 8-kor kelek, és megcsinálom az összes feladatomat. Igazából tényleg egész nap hívásozunk vagy írogatunk a barátaimmal, szóval még csak nem is vagyok olyan magányos.

2. HÉT
Elkezdtem nagyooon unatkozni, és lányként már fájt a szívem, hogy melegítőben és kinyúlt pólókban henyélek itthon. Kellett valamilyen indok, amivel szépen felöltözhettem. Mivel ráfüggtem kínomban a TikTokra, rengeteg olyan videóval találkoztam, amiben sorozatok/filmek inspirálta ruhákat húznak fel az emberek. Tulajdonképpen nem volt kérdés, hogy én ezt megcsinálom. Felépítettem az egész hetemet, megvolt minden egyes napra a sorozat, ami alapján felöltözök. Naponta 3-4-szer öltöztem, de legalább volt benne egy kis boldogság. Stranger Things, Skam, Gossip Girl, Witcher…. A hétvégémet azért meghagytam a melegítő-kinyúlt póló kombómnak. Ha jól emlékszem, akkor a 2. hét hétvégéjén függtem rá úgy igazán a festésre is. Már előtte is festettem kb. kétszer, de hát a suli miatt esélyem nem volt ezzel foglalkozni. (Azóta egyébként már 12 „festményt” készítettem. – jövőbeli én) És hát az is eljött, amitől a legjobban féltünk: az első online dolgozat. Őszintén fel voltunk készülve rá, hogy majd, ha elakadunk, segítünk egymásnak, kinyitjuk a könyvet, füzetet. Hát nem így történt, mert kb. 4 csoportra volt bontva az osztály, szóval esélyünk nem volt a jobb tanulóktól segítséget kérni, mert senki sem tud 45 percbe belesűrítve 4 feladatlapot megcsinálni. De túléltük, és rá kellett jönnünk, hogy az online oktatás közel sem olyan könnyű, mint ahogy azt mi gondoltuk.

3. HÉT
Nem volt elég az előző heti divathetem, úgyhogy új témát találtam. Disney hercegnők! Hivatalos Disney fanként rettentő boldog voltam, hogy ezt megtaláltam khm TikTokon hehe. (Ez kínos nevetés volt.) Hamupipőke, Belle… jó, igazából ez a hetem ennyiből állt, mert szinte megfulladtam a ruhában, mikor kicsit le akartam dőlni, és be kellett vallanom magamnak, hogy a melegítőm sokkal jobb szolgálatot tesz. A 3. héten kezdtem bele egy sorozatba, amit igazából már 2017-ben elkezdtem, csak nem volt se kedvem, se időm tovább nézni, szóval most folytattam. Az egész áprilisom arról a sorozatról szólt, egyszerűen zseniális! Drága classroom barátommal pedig továbbra is barátkoztunk egy töri dolgozat kíséretében. (Amúgy ötöst írtam. – jövőbeli én)

4. HÉT
Sorozatot néztem éjjel, nappal. Emellett pedig jött a húsvét, amire úgy tudtam, hogy semmit nem kapok, mivel értelemszerűen nem volt lehetőségünk vásárolni. Azonban anyukám meglepett egy hajfestékkel. Tudni kell rólam, hogy amióta tudom, hogy létezik vörös hajszín, azóta olyat szeretnék. Hónapok óta kérleltem anyukámat, hogy had fessük be a hajamat, legalább egy kimosható hajszínezővel, de mindig megmondta, hogy nem, mert blablabla… De mégis vett nekem húsvétra! (Amúgy ezen visszagondolva nem lepődök meg, mindig ezt csinálja velem, valamiért imád átverni. – jövőbeli én.) Szóval mint minden unatkozó karanténban ülő lány, én is befestettem a hajamat. Viszont az én hajam elég barna, és emiatt nem fogta be rendesen a festék, ezért jövő hétre tolva a befejezést fura lilásvöröses színű hajjal mászkáltam itthon.

5. HÉT
A várva várt nap, amikor befestettük vörösre a hajamat. Biztonság esetére 2 doboz hajfestékkel állított haza anya, amit tökéletesen eltalált. Igazából már kicsit szenvedtem közben, nem tudtam mit kezdeni magammal, viszketett a fejem a festéktől, unatkoztam és még az öcsém is idegesített. De vörös lett a hajam!!! Pontosan olyan lett, amilyet szerettem volna, és még illik is hozzám! (Mióta vörös vagyok, itthon mindenki Szmörének hív. – jövőbeli én) Emellett pedig szintén minden napom a sorozatom körül forgott. És mellette újranéztem egy rövid kedvencemet 2-3 nap alatt, és hát sajnos vagy nem sajnos, de újra fellángolt a főszereplő iránti imádatom. Ennek hatására rávarrtam egy fehér pólóra a színész becenevét, amit nagyon szeretek. A szüleim megállapították, hogy ez a karantén megőrjíti az embereket, ha én, pont én varrok.

6. HÉT
Még mindig sorozatoztam. Ugye nem csak én utálom azt, mikor egy szinkronos sorozat utolsó 1-2 évada feliratos?? Még hogyha valamilyen új vagy nem túl ismert sorozatról van szó, azt mondom, oké. De ezt szinte minden második ember ismeri és nem most lett vége, szóval igencsak hiányoltam a szinkront, ami másokkal ellentétben itt nagyon jó volt. (Ez még most is, másik sorozatnál is visszatérő problémám. – jövőbeli én) Ezen a héten határoztam el, hogy amikor lehetőségünk lesz rá, akkor mindenképpen elmegyünk a barátaimmal repcében fotózni. Tavaly lemaradtunk róla, szóval idén még nagyobb motivációval álltam hozzá a témához. Mondanom sem kell, hirtelen mindenhol, mindenki a repcés képeit mutogatta.

7. HÉT
Befejeztem a sorozatot. Az utolsó részen úgy sírtam, hogy azt hittem kiszáradok, nagy szívfájdalom volt! De még aznap elkezdtem a spin-off sorozatát nézni, úgyhogy gyorsan megnyugodtam. (Befejeztem azt is, és most nem vagyok nyugodt! – jövőbeli én) Mivel a nagymamám nincs otthon, nekünk kellett rendbe szedni a házat és az udvart, de én szokásosan elvonultam mesét nézni és festeni. Az Anasztáziában csak szerintem néz ki nagyon jól Dimitri?? Már nagyon érlelődött az a fotózás, úgyhogy anyukámmal anyák napján elmentünk körbenézni a tervezett helyszínünkön. Szokásomhoz híven nem úgy történtek a dolgok, ahogy én azt elterveztem, de ennek különösen örültem, mert találtunk egy sokkal szebb repcemezőt.

8. HÉT
Hála az érettségi szünetnek hétfőn el tudtunk menni fotózni és piknikezni. Hatalmas volt az örömünk, és annyira jó volt ennyi idő után újra találkozni! Mikor hazaértem, a szüleim sziklakertet terveztek, ami még sehol sem volt, de az öcsém már kistavat és halakat akart. A következő napok csak ekörül forogtak, de teljesen megérte. Most itt ülök a kis sziklakertünkkel szemben, és azon gondolkodom, hogy az öcsém mikor fejel bele a kistóba, vagy mikor kapnak tőle szívrohamot a halak.

Összességében mindent is csinálok, amit eddig nem. De leginkább számolom vissza a napokat a nyári szünetig, mert az otthonlét ellenére is néha az van bennem, hogy had menjek már haza a suliból. 26 tanítási nap van vissza. Kitartást!

Juhász Szabina, 9.N