GIMA OnlineRólatok - Nektek

         A Tolna Megyei Népújság jóvoltából – mellyel a Séta programon keresztül áll iskolaújságunk kapcsolatban - részt vehettem az X-Faktor Turné szekszárdi állomásán. Noha, én magam nem vagyok a szó szoros értelmében vett rajongó, hiszen ezt a szériát nem követtem hétről hétre, mégis volt bennem egyfajta kíváncsiság, és kihasználtam a lehetőséget.
         Kisebb társasággá verődve egy kisbusszal robogtunk a célhely felé március 30-án késő délután. A koncert a Sportcsarnokban került megrendezésre. Nem volt tolongás, sem heringparti. Ahogy körbetekintettem, egyből feltűnt, hogy a tini lányok, akik fényképezővel a kezükben sírva-visítva vagy visítva-sírva tomboltak, igen nagy számban fordultak elő. Ők foglalták el az első 5 sort, és egymást taposva várták, hogy megérinthessék kedvencüket. Természetesen nem pejoratív a megállapításom, hiszen én is ilyen voltam, és tisztán emlékszem a kitörő eufóriára és a zakatoló szívdobogásra. A kezdés egyébként nagyon pontos volt, amit mindenképp egy extra töltetű pozitívumként emelnék ki, hiszen szokás „jobb” helyeken a késés, mint sztárallűr.
         Miközben zajlott a koncert, azon gondolkodtam, hogy a lassan már futószalagon gyártott „énekesekre” vajon szükség van-e? Tudnak-e valódi értéket teremteni a zene erejével, vagy csak újabb celebek lesznek a palántákból? A tehetségkutatók csak jönnek-mennek, a sokadik szériák is ugyanúgy népszerűek, sőt egyre jobban. Néhány csatorna évek óta már kettőt is futtat felváltva. Mint azt már észrevettük, a mai értelemben vett tehetségkutatás nem a régi Ki mit tud?-okat idézi, hanem felvette a reality show-k jellemvonásait. Nyomon követhetjük a színpad mögött zajló eseményeket, a versenyzők életét. Gyakoriak a szerelmi szálak, a konfliktusok bemutatása, s bár nehéz elhinni, de sokszor ezek is csak egy előre megírt forgatókönyv részei. Miért van erre szükség? A válasz egyszerű: a kereskedelmi csatorna a nézettségből él. Az embereket már nem elégítik ki a régi dolgok. Valami új kell, s lehetőleg legyen minél lebilincselőbb, szaftosabb, akár botrányosabb. A szereplők válogatása is úgy zajlik, hogy az jut be, akire buknak a tinik, illetve aki jól mutat a képernyőn. Ha kitűnő énekhangja is van, s ráadásul rendelkezik lehengerlő karizmával, az már maga a Mennyország. A műsorvezetőket is igyekeznek emberi oldalukról bemutatni, hisz így közelebb kerülnek hozzánk, szimpatikusabbá válnak a szemünkben. Múltkor például az élő adás előtt egy órával bejelentkezett az egyik show háziasszonya a film reklámszünetében hajcsavarókkal a fején, és közölte, hogy épp most készülődik, s már rendkívül izgatott, de most mennie kell, mert még a szőrtelenítés hátra van. Megtudhattuk tehát, hogy ő is ugyanolyan nő, mint bárki más. Ettől máris jobban érzi magát a női társadalom!
         Nem csak a szereplőket, de még a zsűrit is oly módon választják ki, hogy a feszültség garantált legyen. Kitűnő példa erre Puzsér Róbert, a Csillag születik zsűritagja. Éles, mimikátlan arckifejezéssel közölt kritikái azokat is a tv képernyő elé vonzza, akik alapvetően nem kapcsolódnának be a műsorba, de mondta a szomszéd, hogy micsoda kritikus ember van ott, meg kell hát nézni, nagyon durva. S már meg is nézte. Az énekes tehetségkutató műsorok válogató adásai is megérik a pénzüket. Ezekben gyakran szerepeltetnek önmagukat túlértékelő figurákat, akiken jót nevet a zsűri, a közönség, s otthon mindenki azt mondja: „ó, mekkora hülye, ennyiből én is megpróbálhattam volna.” Voltaképp azt az embert, akin mindenki látja - saját magán kívül-, hogy szánalmas produkciót nyújtott, ezzel megalázzák, s akár maradandó nyomot is hagyhatnak benne, hisz hibás önértékeléssel sokuk képtelen lesz feldolgozni a traumát, s levonni a megfelelő konklúziót.
         Sajnos sok esetben láthattunk már példát arra is, hogy azok a tehetségek, akiknek sikert hozott a műsor, nem tudták feldolgozni a hirtelen jött népszerűséget, s összeomlottak. Torres Dani, a Megasztár második szériájában negyedik helyezést elérő énekes bevallotta: „Teljesen be lehet dilizni a semmiből jött felkapásnak, s be kell valljam, nehéz volt a Földön maradni. Egy dolog a tehetség, és az, hogy az ember ismertté válik, ebből zenészként még nagyon nehéz lenne megélni. Nekem több évnyi kőkemény munkámba került, hogy olyan produkciót tudjak nyújtani, amivel akár két órán keresztül tudjuk igényesen szórakoztatni a közönséget. Úgyis mondhatnám, hogy a Megasztár után hitelesíteni kellett a gyorsan jött népszerűséget. Egy-két évig lehet csillogni, de több tehetséget láttam már, akik rövid időn belül szemétkosárban találták magukat." Fekete Dávid, a Megasztár előző szériájának második helyezettje szerint: „Senki nem készít fel, hogy miként kell kezelni a hirtelen jött ismertséget, és miként lehet a szakmában megkapaszkodni. A hirtelen jött pénzt könnyű eltapsolni, az embert pedig elfelejtik, ha nem forgat vissza energiát és anyagiakat saját maga menedzselésébe. Bár nem panaszkodhatom, nálam is előfordult, hogy a környezetem pénzügyi segítségére szorultam."
         Az újdonsült zenészek élete tehát korántsem fenékig tejfel, de aki valóban tehetséges és tud bánni a lehetőségekkel, az alkothat értékeset, maradandót, s megtarthatja emberi mivoltját. A tehetségkutatókra pedig szükségünk van pont az ilyen emberek megtalálásáért, akkor is, ha ritkaság számba megy. Na, meg persze azért is, mert „kenyeret és cirkuszt!”

Endrei Nikoletta 13.e