GIMA OnlineRólatok - Nektek

      Ősz van

            Pohár merlot, mi inspirál. Sovány vigasz, de aligha megteszi hatását. Keverednek az esszenciák, nincs idő kiélvezni egyet, máris jön a másik, aztán a következő, s frusztráló a beteljesületlenség, hát még a törlésképtelen üzemmód, melyre az imént kapcsoltam. Tudniillik a logikai mivolt itt nem számít, csak a puszta spontaneitás, mely vagy megnyeri a népet, vagy nem. De ki akar titeket megnyerni egyáltalán?
      Reggel a százas zsebi után kutakodtam percekig, amit megnehezít a többrétegű ruha viselése, délután pedig nem győzöm kiszabadítani magam a karmai közül. Hol kisüt a nap, hol sötétkék gomolygó felhők lepik be az égboltot, s egyúttal a többség hangulatát. Igen, a többségét. Mert mindig övék a megtiszteltetés, hogy szerepelhessenek egy sztereotípia részeként. Teljesítmény. Ne menjünk bele. Esetleg egy perc néma csend mély elismerésem jeléül.
      Ismét úgy alakult, hogy vidéken futtatok eszmét, nahát ez milyen komolyan is hangzik..mindenesetre imádom. Valójában túl melegen süt a nap ahhoz, hogy eljusson a tudatomig, mi az aktuális évszak (noha, mire ez megjelenik már könnyen lehet, röpködnek a mínuszok). A vidék mindig megbillent, az itt ért impulzusok feltöltenek, szükségem van rájuk. El is feledkezem róla, ugyanis csak ritkán gondolok bele, hogy lényegében egy természetes körforgásban sodródunk egyrészt megszokott, másrészt szokatlan módon (viszont, ha az eszembe jut, akkor sokáig rostokol a fejemben, s az apró kiinduló gondolatból lesznek csak az igazán „agyas” elgondolások tömkelege, amit egy alvás kitűnően tud higítani, s én mondom..szükséges a feloldás az újult erőhöz.) Szóval az évszakváltás megszokott. Mégis mindenkinek szokatlan, ha eljön, meglepő (!) (ennél nagyobb kellemetlenség soha ne érjen, ámen).
      Az ember mindig azt hiszi, hogy valami új kezdődik el az életében, új évszak, új élet (?), talán. Avagy a nagy rendrakások ideje, próbáljuk meg kilométerekre kerülni (akkor talán eljutunk egy kicsit messzebbre onnan, ahol most vagyunk), hogy lássuk önmagunkat kívülről. Itt jelenleg leamortizál a „nyugaton a helyzet változatlan” effektus, de egyszer majd biztosan örülni fogok ennek is.
      Most mondok valamit, de vigyázz, közel sem lesz olyan horderejű, mint várnád. Szóval..ősz van. Csak egy szót kérek! STOP! Köszönöm. Igen..igazad van, valóban ott  a jóöreg elmúlás, mint elcsépelt, rongyos kulcsszó (a túlzott használattól értékvesztetté vált, 80 % SALE), lehet még ragozni, fokozni, kérdés persze, hogy mennyire szeretnéd az őszi fáradság következtében redukált életkedved elvenni, az esetek többségében ugyanis vajmi kevés pozitív töltetű dolgot juttatunk saját magunk eszébe az őszről. S itt most egy fontos megfogalmazási módot választottam, tudni vélt, te döntöd el, hogy milyen gondolatokat hozol előtérbe, s miért ne emelnéd ki a jó oldalát ennek? Én is tisztában vagyok vele, hogy kopaszodnak a fák, valakinek fel kéne ásnia a kertet, a rendszeres tanulást már nem is említem, de végre került némi rendszer az életembe, ami helyre ráz (iskola), felhúzhatom az új csizmám, egyenes arányban haladok az idővel Budapest felé, taposom a szőlőt (valaki meg a malmot), etc. Ja! S mivel még mindig nem győztelek meg, vegyél példát Petőfiről, ő igen jól bánt az ősszel ama bizonyos versében.
      A másik kérdés meg az, hogy ebben az egészben hol a csattanó, ha ez már a befejezés, de nem a végkifejlet?

Endrei Nikoletta 13. e

            Az automatikus írás

      A fogalom André Breton szürrealista művésztől származik, s a szürrealista mozgalom egyik legfontosabb alapelve volt. A freudi pszichoanalitikus módszerből szűrte le Breton azt a következtetést, hogy a művészetben a tudatalatti közvetlen, kontrollálatlan, spontán kivetítésével nagyfokú esztétikai szabadság valósítható meg, a művész mindenfajta gátlás, esztétikai és etikai konvenció nélkül tárhatja fel a psziché rejtett tartalmait.