December 02, 2011 | Author: Endrei Nikoletta
Iskolánk alagsorában, a Klub mellett található a Videós terem, melyet sokszor még ma is „múzeumként” emlegetnek. A helyiség elnevezésének története után kutatva a szálak a gimnázium két egykori, lelkes pedagógusához vezettek, akik itt a ’70-es években iskolamúzeumot hoztak létre.
Az egykori Gőgös Ignác Gimnázium (a mai Illyés Gyula Gimnázium) két tanára, Dr. Szőke Sándor (Sanyi bácsi), s felesége Dr. Szőke Sándorné (Marika néni) honismereti, régészeti szakkörök keretében igyekeztek összegyűjteni a Dombóvár múltját őrző emlékeket. Bíztatták diákjaikat - akik közül rengetegen éltek Dombóvár vonzáskörzetében, falusi környezetben, főként a Kapos-Koppány mentén -, hogy fedezzék fel a térség emlékeit, segédkezzenek az izgalmas gyűjtőmunkában, amely közelebb vihet Dombóvár történetének feltárásához, megismeréséhez, valamint generációkon keresztül erősíti a ragaszkodást az értékmentéshez, a hagyományokhoz. A tanárok és a diákok lelkes múltfeltáró tevékenységének eredményeként nyílt meg 1977-ben Tolna megye első iskolai múzeuma, melyet a ma Videós teremnek nevezett alagsori helyiségben rendeztek be. Azonban a gimnáziumban elhelyezett tárlat látogatási lehetőségei korlátozottak voltak, a fejlesztésről nem is beszélve. Ezért felmerült az igény egy városi múzeum megvalósítására, ahová átmenthetik az utódok számára az előző század/ok szellemi és tárgyi hagyatékát.
A városi képviselőtestület határozatát örömmel fogadták, miszerint - az egykori főszolgabírói lak felszabadult, s - az 1984-ben megalakult Városszépítő Egyesület használatára bocsátják, a helytörténeti gyűjtemény számára. Az önkormányzat akkori vezetője, Tóth Attila karolta fel az ügyet. Dr. Gaál Attila, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum igazgatója szakmailag támogatta és segítette a múzeumszervező tevékenységet, az egyesület értékteremtő munkáját. Először két terem berendezéséről szólt a megállapodás, de mára már a megközelítően 300 négyzetméter területű épület egészét belakja az egyre bővülő kiállítás. Mivel az anyagi erőforrások meglehetősen korlátozva voltak, szükség volt az egyesület lelkes közreműködésére, támogatására, így nemcsak a gyűjtőmunkát folytatták, hanem restauráltak, takarítottak, az épület rendbetételéhez anyagot, munkásokat, szponzorokat is kerestek. Minderre helyi szakmunkástanulók vállalkoztak, méghozzá teljesen díjmentesen. Az önkormányzat minden közműdíjat magára vállalt. Számos helyi vállalatot sikerült megnyerniük, így támogatásukkal már ők is hozzájárultak a gyűjtemény közzétételéhez.
Az egykori iskola-múzeumi anyagra épülő helytörténeti gyűjtemény 2001. szeptember 22-én nyílt meg, s azóta is folyamatosan gyarapszik. Öt, különböző méretű helyisége, valamint a tágas folyosó a gyűjtemény saját, valamint időszakosan kölcsönzött tárgyaiból rendezett kiállításokat szolgálja. Az épület előtere, az egykori szélfogó ad helyet a város történetét egyfajta képes könyvként bemutató színes tablóknak és válogatott kincseknek. A bejárati egység már a múzeum első kiállítótermébe vezet, amely Dr. Szőke Sándor nevét viseli. Itt kapnak helyet az időszakos kiállítások, amely a hely történetével kapcsolatos témákat dolgoz fel. A szintén bejárathoz közeli ún. „régészeti kuckó”-ban a Dombóváron és közvetlen környékén előkerült régészeti anyagot tekinthetjük meg: pattintott kőeszközöket, bronzkori edénytöredékeket és a kelták tárgyi emlékeit. Gazdag a római kori anyag: mécsesek, edény és szobortöredékek, uralkodói képmással díszített pénzek sokasága. Középpontban a közeli Alsóhetény közelében feltárt és legendás „Süllyedt vár” (hatalmas római katonai erőd) közel 3 négyzetméter alapterületű makettje jelképezi a Krisztus utáni harmadik század Pannoniájának építkezési kultúráját. A múlt század utolsó harmadában nagy társadalmi erőkkel folyt ásatás támogatásának elismeréseként a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1995-ben a rangos Henszlmann Imre-díjjal tüntette ki a várost.
A Közkincs – szoba Dombóvár s környékének hagyományos népéletét reprezentáló tárgy együtteseket mutatja be a régies házbelső rendje szerint. A szobai enteriőrben megjelennek a paraszt-polgári bútorok, valamint a dél-dunántúli pásztorművészet több ritka, becses alkotása. A magyar és sváb kölcsönhatást is tükröző néhány archaikus tárgy mellett a múzeumi gyűjtemény büszkesége: a Kapos- és Koppány folyók menti hímzett férfiingek gyönyörű minta- és motívumkincse teljes pompájával, valamint az asszonyok sajátos fejdísze, az úgynevezett pille-változat sorakozik e teremben. Az élő és tevékenykedtető múzeum eszméjét az itt rendszeresen folyó hímző köri munka és az iskolások hon- és népismereti órái váltják valóra.
A múzeum legnagyobb alapterületű kiállító helyisége Szepessy László (1880 – 1915) költő nevét viseli, így őrizve a 19. és 20. század fordulóján élt, s az első világháborúban hősi halált halt magyar művész-nemzedék jeleseinek emlékét is. Itt jelenleg a Magyarországról indult, majd a tengeren túl nagy hírnevet szerzett Bernát János festőművész (1910- 1964) emlékkiállítása látható.
A folyosói „galéria” a Dombóvárhoz kötődő képzőművészek javától származó festmények és grafikai alkotások reprezentatív keresztmetszetét nyújtja. A tágas folyosói térből nyílik a technika- és művelődéstörténet különleges tárgy-együttesét, a Pátria Nyomdától örökölt, illetve Erky-Nagy Tibor tipográfusáltal megmentett és jórészt működőképessé tett szedő- és nyomó gépeket bemutató kisterem. A szoba sarkában meghúzódó, fából készült szedőszekrényen dolgozott annak idején Lengyel Pál, a magyarországi eszperantó nyelvi mozgalom népszerűsítője.
A gimnáziumi gyökerű Helytörténeti Múzeum népszerűsége egyre csak nő, látogatóinak száma az idén már túl van csaknem az 5000. vendégen, s a most folyó pince-traktus felújítása után újabb meglepetéssel várja a régi és új látogatókat.
Endrei Nikoletta 13.e