GIMA OnlineRólatok - Nektek

Madárvárta

Sok érdekes táboron vehet részt az ember, és ehhez nem is kell túlságosan messze menni, hiszen a környéken is találunk ilyet, például a dombóvári Madárvártát.
                A tábor a Konda-patak völgyében egy nagyon szép, rendezett vizes élőhely mellett van. Alapítója a Belvárosi Általános Iskola nyugdíjazott igazgatója, Nagy Sándor, aki 1979-ben indított el iskolájában egy napközis csoportot. Majd 1980-ban Ternai Jenő tanár buzdítására a helyi MME tagokat összefogva megalakult az MME 28. sz. Dombóvári Helyi Csoportja, összesen 44 fővel. A csoport a lelkes érdeklődőknek hála folyamatosan bővült. A Madárvárta Dombóvár város határában, a tüskei halastavak mentén 30 fő részére kialakított tábor, ahol a szakmai munka minden feltétele biztosított. A táborhelyen 1980-ban szerveztek először sátortábort, majd 1984-ben megépült a Madárvárta, ettől az időponttól működik nyári szaktáborként és 1999 óta erdei iskolaként is. Néhány évvel ezelőtt pedig fel is újították, így már tényleg jó körülményeket biztosít. A terület nádas-sásos-bokorfüzes-fás, ennek következtében gazdag a madárvilág.
                Egy nyáron több turnust is szerveznek, általában hármat. Az elsőben sokféle program van, például különböző élőhelyekre kirándulás, gólyagyűrűzés és számlálás, gyöngybagoly-gyűrűzés. Én már több táborban, turnuson részt vettem, az első főleg azoknak ajánlott, akik meg szeretnének ismerkedni a táborral, vagy több mindent szeretnének látni. Ajánlatos a fiatalabb korosztálynak ide jelentkeznie (persze ez nem azt jelenti, hogy az idősebbek nem vehetnek részt). Nekem 2009-ben volt szerencsém először a táborban részt venni, természetesen az első turnuson. Ellátogattunk a lengyeli kastélyparkba, a dombóvári Fekete István Múzeumba, megnéztük a rétszilasi halastavakat és az ott lévő Halászati Múzeumot. Ezen kívül még az Ozorai várban is megfordultunk. Madárgyűrűzésen kívül bagolyköpetet vizsgálhattunk (akinek volt hozzá gusztusa, én persze közéjük tartoztam J ), megnéztük  Sanyi bácsi „madármúmiáit”, ami az évek során mindig gyarapodott (sajnos). Ezeken a preparátumokon a gyerekek tesztelhették, hogy mennyire is tudnak felismerni egy-egy fajt. Természetesen megtörtént a madárodúk ellenőrzése a város több részén is. Sanyi bácsi minden napra kitalált valami új programot (diavetítés, filmezés esténként, stb.). A táborban éhen veszni lehetetlen, ugyanis napi négyszer kapunk ételt, vagy éppen helyben dobnak össze valamit, például az uzsonnához. Gyakran még választani is lehet a finomságok közül (ez alól az ebéd kivétel), és repetázni is lehet, amíg el nem fogy. Az ebéd olyan, mint amit a kollégium menzáján kapunk (nem szidni a finom menza kosztot!), reggelire, uzsonnára és vacsorára pedig péksüteményt, lekváros és vajas kenyeret adnak, ehhez mindig kapunk friss zöldséget. Persze másféle ételeket is láthatunk az asztalon. A tábor alatt sosem voltam éhes (kivéve amikor egyszer elfelejtettek ebédet hozni….),de ha valaki mégis megéhezett, az kérhetett nyugodtan valami harapnivalót, vagy elmehetett egy bevásárlóközpontba, pékségbe ennivalót venni. A tábor mellett van egy büfé is, de itt nem ajánlatos vásárolni, mert minden nagyon drága.
                A turnusokra visszatérve máskor már az utolsó turnusba mentem, ahol a fő tevékenység a madárgyűrűzés volt. De mi is az a gyűrűzés? A madarakat megfogjuk egy erre a célra kialakított hálóval, majd kap egy egyedi madárgyűrűt a lábára. Egyedi alatt azt értem, hogy mindegyiknek más a száma, hogy megtudjuk merre vándorolnak, mekkora a populáció és a későbbi visszafogás esetén meg tudjuk állapítani, mikor fogtuk meg a madarat először. Ezután a gyűrűző megvizsgálja a jószágot, megnézi mennyi izom, zsír van rajta, mennyi a súlya, a szárnya és bizonyos tollainak hosszát is megméri. Ezután a madarat szabadon engedjük. Az állatkát a táborozók kezükben tarthatják, megsimogathatják, és akár még a hálóból is kiszedhetik, ilyenkor persze vigyázniuk kell, mert van amelyik nagyon tud csípni (a kisméretű madarak közül talán a kék- és széncinege csíp a legjobban). A nagyobb madarakkal már vigyázni kell, egy fakopáncs, tövisszúró gébics vagy szajkó akár vérző sebet is tud okozni, de főleg csak annak, aki szándékosan odatartja elé a kezét (ilyen emberből volt is néhány, fájt is nekik egy darabig). A gyűrűzés kora reggeltől estig tart, kivéve ha nagy a kánikula, mert ilyenkor a melegebb órákban össze kell húzni a hálót, nehogy későn érjünk oda a madárhoz, amikor az már hőgutát kapott. A táborban az első feladat mindig a háló fölállítása (ezt esténként össze-, reggelenként szét kellett húzni). Ezután már csak a jó fogást kell várni. A hálókat félóránként, óránként ellenőrizzük. A hálóba akadt madarat a táborozók megpróbálhatják kiszedni, persze először csak segítséggel, felügyelet mellett. Egy turnus alatt akár 40-45 fajt is fogunk. Ezeket részletesebben be szokta mutatni a gyűrűző, ismerteti a jellemzőit, a hasonlókat egymás mellé teszi, hogy lássuk a különbséget. Ezen a nyáron nagy szerencsénk is volt, hiszen olyan fajokat is fogtunk, aminek az ember örül ha tíz évente fog egyet. Ilyen volt a hamvas küllő (pontosabban ilyet eddig nem fogtak a táborban soha!), a nagy fülemüle és a berki tücsökmadár. Ugyan nem annyira ritka madár, de még füsti fecskét is fogtunk, ami nem szokott belerepülni a hálóba, mert általában sokkal magasabban mozog. A fekete harkály hangját („vertyogását”, ahogy Sanyi bá’ mondta) majdnem minden nap hallottuk, ezért egy műharkályt raktunk ki, hogy belecsaljuk a hálóba. Ez az egyik táborozó fekete zoknija és egy piros virág keresztezése volt, nagyon szép és élethű látványt nyújtott a fán. Persze büdös zoknira a harkály sem kapó, így nem is sikerült megfogni. Még kis vöcsköt is láttunk, de ezt nem sikerült megfogni, mint a hattyúkat sem, pedig ezek elkapásához sokat gyakoroltunk „házi lasszóval” meg egy éppen arra sétáló emberrel .
                A társaság mindig jó, mindig újabb és újabb barátokat talál az ember, és vannak a tábornak „nevezetes” személyei, akik mindig ott vannak és boldogítják a népet. Ha éppen nincs fogás, kártyázni, sakkozni vagy csak beszélgetni szoktunk (az esti kártyapartik örömmel töltik el az embert). Ha valaki csak a „hülyülés” miatt jön, az sem baj, a lényeg hogy mindenki jól érezze magát (és ez mindig bekövetkezik). A tábor utolsó estéjén tábortüzet szoktunk gyújtani, énekelünk és bolondozunk. Viszont ebben az évben ez elmaradt, úgyhogy csak egy esti csillagnézés volt. Ez abból állt, hogy egy pokrócon (ami már hosszú-hosszú évek óta járja a tábort) mindenki kifeküdt a betonra, és bámultuk az éjszakát, közben egy-egy poénon jókat nevettünk.                 Láttunk is jó néhány hullócsillagot (no meg szellemvillámot, de ennek a sztorija hosszú és csak egy ember tudja igazán hitelesen előadni J). A tábornak van még egy kabalaállata is, ő Zsebdög. Elég érdekes kis figura, szerintem aranyos, de hogy hogy is lett, azt nem fogom leírni (gyere el a táborba és megtudod ;) ). És sajnos mindig eljön az utolsó nap, amikor haza kell menni. A tábort mindig rossz volt otthagyni. Na de ne szomorkodjunk, mert lesz egy következő év, amikor újra találkozhatunk!
                Mivel a Helyi Csoport már elmúlt 30 éves, megjelent a csoport 30 évéről egy színes, 150 oldalas kiadvány, ezt maga Sanyi bácsi írta. Ha valakinek esetleg megtetszett a tábor, az a www.madarvarta.atw.hu weboldalon találhat információt és képeket.
                                      Lelovics Katalin 9.n

Corvinus

            A középiskola végzőseinek minden lehetőséget meg kell ragadniuk, hogy megismerjék a felsőoktatási rendszert még bekerülésük előtt. Valamint fontos, hogy azon felsőoktatási intézményekről melyek érdekelnek, illetve esélyt látunk rá, hogy ott tanuljunk tovább, minél többet megtudjunk.
            Nekem nyáron adódott egy remek lehetőségem, hogy több tapasztalatot szerezzek ebben a témában. Az interneten felfigyeltem egy oldalra, ahol egy ingyenes nyári tábort hirdettek a Studium Generale szervezésében (Budapesti Corvinus Egyetem főleg végzős diákjai). Elolvastam a feltételeket, kiderült, hogy két tesztet kell kitöltenem az interneten, amikre külön-külön egy-egy óra állt rendelkezésemre. Ezen tesztek eredményességétől függően dőlt el, hogy kik jöhetnek a táborba (100fő). Matek és történelem tárgyakból írtam beugrót, ezek jól sikerültek, így felvételt nyertem.
            A tábor Baján került megrendezésre és tíz napig tartott (júl.18-27.). Itt a megírt tesztek alapján csoportokba osztottak minket. Én egy emelt matek és történelem csoportba kerültem. Ez azt jelentette, hogy ebben a csoportban az emelt matek és töri érettségire készültünk (nagyobb hangsúlyt fektettünk az emelt érettségiken gyakran megjelenő témákra). Délelőtt 9-től 12-ig volt egy matematika óránk, emellett délután 13-tól 16-ig egy történelem. Délután „szabadprogram” volt. Kikapcsolódásképp pedig minden este szerveztek nekünk programokat (pl.: táncház, sportvetélkedők, karaoke, strandolás, „rabszolgavásár”, „Ki mit tud?”, kajacsata).
            Véleményem szerint nagyon hasznos volt a tábor. Új embereket ismertem meg, tapasztalatokat gyűjtöttem, többet tudtam meg az egyetemről, megtanultam felvételi pontjaim számítását és persze számtalan élménnyel gazdagodtam.                        
                                          Lőbel Nikolett 12.b

Tisza-túra

                Augusztus elején indultunk Tiszafüredre, a Tisza-túrára. Németh Józsi bácsi minden évben megemlíti ezt a túrát az osztályoknak, így megjött hozzá a kedvünk. Úgy tudjuk, ez már a nyolcadik túra volt.
                Amint megérkeztünk a Családi és Horgász Kempingbe, felállítottuk a sátrakat, akinek apartmanja volt, beköltözött a lakosztályába. Húszonhatan voltunk a csapatban, ebből mindenki dombóvári volt. A gimiből tíz diák jött. Az első nap a kezdők megtanulták az evezés alapjait. A második napon a közös reggeli közben megbeszéltük a programot, majd miután mindenki összeszedte a holmiját, elindultunk, hogy vízre tegyük a kenukat. Miután minden hajó a vízen volt és ellenőriztük a mentőmellényeket, elindultunk az első túrára, amely során megnéztük a Tiszát és a Tisza-tavat összekötő csatornákat. Mire hazaértünk kellemesen elfáradtunk. De még azért maradt erőnk röplabdázni, és megismerkedni az ott kempingező ukrán osztállyal. Akikkel később e-mail címet cseréltünk, tehát új kapcsolatokra is szert tettünk. Este pedig közös hússütésre került sor. A vacsora után sétára indultunk, megtekintettük a parti sétányt és a közelben álló kilátót.
                Másnap egy hosszabb túrára indultunk, amely során mindenki tökélyre fejlesztette evezési tudását. A harmadik napon motorcsónakos túrán vettünk részt, felfedeztük a Tisza-tó nádlabirintusát, kikötöttünk Poroszlónál, ahol megebédeltünk. A borús idő miatt a következő napot a tiszafüredi fürdőben töltöttük.
                Összességében nagyon élveztük a kirándulást, mindenki kellemes élményekkel gazdagodott, és már nagyon várjuk, hogy a jövő nyáron is mehessünk.

Blázsovics Dániel és Topa Kristóf 11.n