December 01, 2011 | Author: Pintér Kata
Idén a harminchatodik tanévét kezdte meg gimnáziumunkban Bosznai József tanár úr, aki ezzel a tantestület legrégebb óta itt tanító pedagógusa. Pályájáról, a tanári szerepről, a művészetekről kérdeztük a rajzot, valamint mozgókép és médiát oktató tanár urat.
1970-ben érettségiztem az Apáczai Csere János 12 évfolyamos Általános Iskola és Gimnáziumban (a mai APOK), utána a Pécsi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakára jártam, majd később a Képzőművészeti Egyetemen végeztem 1983-ban középiskolai rajztanári szakon. Az Illyés Gyula Gimnáziumban 1976 óta dolgozom. A rajz és a földrajz oktatása mellett osztályfőnöki teendőket is elláttam, a pályafutásom alatt öt osztályom volt. Voltak közülük, akik komoly szakmai sikereket értek el.
A családunkban én mutattam elsőként érdeklődést a művészetek iránt. Már az óvodában feltűnt a rajztehetségem. Aztán az általános és a középiskolában is sok rajzpályázatot nyertem. Ez vezetett arra, hogy valami rajzzal kapcsolatos életpályát válasszak a magam számára.
Az elődöm, Mészáros Erzsébet, aki a gimnáziumban dolgozott, váratlanul visszaköltözött szülővárosába és engem, mint frissen végzett, fiatal tanárt felkerestek, hogy elvállalnám-e ezt a feladatot. Azóta itt dolgozom, ennek már 36 éve.
Szeretek, mert nagyon sok emlék, élmény köt ehhez az iskolához. Több ezer tanítvány került ki a kezeim közül, közülük sokan lettek rajztanárok. A jelenlegi kollégáim közül Pap Gabriella tanárnő is a szárnyaim alatt bontogatta ki tudását.
A saját műveimet az engem ért hatások, pillanatnyi benyomások, szubjektív vélemémyek a világról inspirálják. Főleg a grafikai munkákat szeretem, ahol a rajztudást ki tudom bontakoztatni.
Sok olajfestményem van. Ezt kedvelem leginkább.
A volt gimnáziumi rajztanáraim. Ők azok, akik elindítottak a pályán.
A társadalom változásával együtt változott ez is. Vannak pozitív és negatív tendenciák minden területen, amiket az ember átgondol, megszívlel, próbál változtatni, ha szükséges.
A tanulóifjúság hozzáállása és a fegyelmezettség az elmúlt 10-20 évben változott. Most egy kicsit szabadosabb a tanulók életfelfogása. Korábban nagyobb kötöttségek voltak és nagyobb volt a szakmai szigor és az párhuzamban állt a fegyelmi helyzettel is.
Az osztálytalálkozók mindig meghatározó élményt jelentenek számomra, mikor az egykori diákok megosztják velem a sikereiket és bánataikat. De ugyanilyen nagy élmény, ha az utcán köszönnek és megszólítanak a régi tanítványok. Az újabbaknál ugyanez már nem mondható el. Úgy tapasztalom, hogy régebben nagyobb volt a tanár iránti tisztelet, mint mostanság.
A rajzolásnak mindig nagy jelentősége volt és szerintem lesz is, hiszen minden képzőművészeti tevékenységnek alapja a biztos szakmai rajztudás. Ehhez komoly előiskolázottság kell.
Igen, festeni és rajzolni is szoktam, ha időm engedi. Sok kiállításom volt már Dombóváron és az ország egyéb helyein is.
Igen, tervezek az új anyagokból a közeljövőben egy újabb kiállítást.
Szeretek itt tanítani, szeretem a tanítványokat, még ha néha rendetlenkednek is. A jó tanárnak az a pozitívuma, hogy nem haragtartó, s egy-egy új napot új lappal kezd mindenki számára. Büszke vagyok a családomra, a gyerekeimre, akik szintén itt végeztek, és az életben is megállják a helyüket. A támogató családi háttér nagyon sok pluszt ad a munkámhoz.
Pintér Kata