GIMA OnlineRólatok - Nektek

       Sorsolással hullott a néhány szerencsés végzős ölébe, hogy meglátogathassa országunk politikai központját. Mind a huszonöten fáradtan, álmosan érkeztünk az állomásra október 3-án, a hajnali órákban, ahol Kovács Erzsébet és Krommer Anita tanárnő várt ránk. A hosszú vasúton volt időnk felébredni, így a parlamenthez már frissen érkeztünk. Gyorsan bejutottunk az épületbe, miután átvilágították a táskáinkat és átléptünk a fémdetektoron.
       Ekkor kezdődött meg a négy órán keresztül tartó parlamenti látogatásunk. Az első programpont Harrach Péter, KDNP-s frakcióvezető informatív előadása volt az országgyűlésről. Ezek után kérdéseket is feltehettünk, de ezekre általában kitérő választ adott.
       Később a Goblein-terembe mentük, itt műveltségi vetélkedőn vettünk részt, ahol a kettéválasztott dombóvári csapat megszerezte az első és a második helyet a veszprémi, zalaegerszegi és budapesti csapatok előtt.  Ezután szendvicsből és pogácsából álló ebédünk következett, ahol elfogyasztottuk a vetélkedő nyertesének járó tortát is.
       Egy órától kezdődött a parlamenti sétánk, melyen az első megálló a több évtizedre visszamenő országgyűlési jegyzőkönyvvel rendelkező könyvtár volt. A könyvtár érdekessége számunkra a galéria volt, melyen több száz könyv található az amerikai kongresszusok eseményeiről.
       A nap legjobban várt eseménye a plenáris ülésen való részvétel volt. A szigorú feltételek (nem szólalhattunk meg stb.) meghallgatása után a karzaton foglaltunk helyet. Bár nem voltak túl nagy elvárásaink a képviselők munkájával kapcsolatban, így is csalódnunk kellett. Az ülés inkább emlékeztetett falusi piacra, mint törvényhozó tanácsra. A képviselők fő elfoglaltsága a Bors és/vagy Blikk olvasása, valamint Facebook oldaluk böngészése volt. Továbbá általános volt a hőbörgés, folyamatos beszéd, telefonálás.  Gyakorlatilag az aktuális felszólaló emberre hárman figyeltek: a házelnök, a gyorsíró, ill. a jeltolmács.
Utolsó programunk a Díszőrség jó hangulatú bemutatója volt. Megmutatták a szokásos mozdulataikat, amit velük is csinálhattak az arra vállalkozók. A jó hangulatot a mozgásuk is fokozta, amely egyes helyeken feltűnően hasonlított egy tangót táncoló párhoz.
       Végül megtekintettük a koronázási ékszereket is, melyet katonák őriztek és szintén szigorú intézkedések voltak védelmükre.
       A hosszú nap után a vonatúton elemeztük a látottakat és egyöntetűen kijelenthetjük, hogy egy igazán tanulságos élményben volt részünk.

       Berkl Zsófia, Balogh Dóra 12.n