A három hónap közös munka során Kemenesiné Dr. Kurucz Kornélia a PTE TTK Biológiai Intézet munkatársa végig irányította, segítette munkánkat. A nemzetközi kutatás az „Inváziós szúnyogokat célzó monitoring program” célja, mely a jelenlét-hiány adatok gyűjtését szolgálta, számos új ismeretet adott diákjainknak.
A csoport tagjai felosztották a megfigyelési időszakot. Bódog Leila, Dunai Lili, Klemm Bianka, Miklós Eszter 12. c osztályos tanulók és Balog Dominik 9. b osztályos tanuló Dombóváron, Lévay Mária 12. c osztályos tanuló Attalában egyedül végezte a kutatást. A pálcikák cseréi mindig nagy izgalmat hoztak, találunk-e rajta tojásokat? A hetek alatt sok állat felkereste a csapdáinkat (csigák, ízeltlábúak), az érdeklődés mégis az apró, szemmel alig látható „petecsoportokra” irányult.
Az első „igazi sikert” augusztus végén könyvelhettük el. A Dombóváron kihelyezett pálcákon ezúttal is csak dalos-, és lepkeszúnyog peték voltak, az Attalában kirakott csapdák egyikében azonban nem is kevés szúnyog tojást találtunk (74 db egy pálcán).
A pálcákat nedves papírkendőbe csomagoltuk, amik ha szükséges volt, hűtőszekrényben várták a szállítást. Szigorú ellenőrzés közt indult a laborban a keltetés.
A pálcák egy tál vízbe kerültek és még aznap kibújtak a lárvák a tojásokból, három napra rá pedig megtörtént az első vedlés (L2 lárva stádiumba léptek). Akváriumi haltápot kaptak enni és 2-3 naponta tiszta vízbe kerültek, hogy tovább tudjanak fejlődni.
Az Attalában gyűjtött tojások sikeresen kikeltek és beazonosíthatóan Aedes japonicus (japán bozótszúnyog) fajhoz tartoznak, vagyis fogtunk egy invazív fajt! Ennek örülünk is és nem is. Örülünk, hiszen bizonyítja, hogy érdemes tojás csapdázni, ugyanakkor nem örülünk, hogy újabb helyről (újabb településről) került elő egy inváziós faj.
A szúnyogok egy ketrecbe kerültek, a kikelt felnőtt szúnyogok (hímek és nőstények vegyesen), mézzel átitatott papírról táplálkoztak, így tartották életben őket. Az újabb tojás rakáshoz azonban vért kellene szívniuk.
A képeken, melyeket Kemenesiné Dr. Kurucz Kornélia készített, látszik az ezüstös-fekete kontrasztos mintázat, a csíkos lábak és a tor rajzolata, egy képen pedig a táplálkozott szúnyog potrohában az áttetsző táplálék (méz).
Érdekes volt látni, hogy megváltoztathatja a gondolkodásmódját az embereknek, amikor egy téma elmélyültebben elkezdi érdekelni. Eszti rendszeresen fut a Szigeterdőben, s többször „találkozott” szúnyogokkal, s nem az volt az első, hogy „csap”, hanem elővette a fényképezőt és készített pár képet. Egy-két szúnyog „gyanús lett” a képek alapján, s innen is hozott mintákat, melyet átadtunk Nellinek.
A gyanú beigazolódott, a dombóvári Szigeterdőben morfológia alapján szintén Aedes japonicus-t (japán bozótszúnyog) találtunk.
Az attalai Aedes japonicus morfológiai azonosítás után gén szekvenálás révén is megerősítést nyert. (Ugyanez folyamatban van a szigeterdei szúnyoggal). A szekvenciát (mintegy 500 bázispár hosszú) feltöltik a GenBank adatbankba, ahol többek közt feltüntetik a minta (szúnyog példány) lelőhelyét és megtalálóit is, vagyis tanulóinkat.
Így elmondhatjuk, hogy közreműködtünk az első európai szinten összehangolt invazív szúnyog monitoringban, új adatokat szolgáltattunk a keresett invazív fajok magyarországi előfordulásáról, ezzel hozzájárulva az adott faj elterjedési térképének pontosításához! Vagyis a világon elérhető összes Aedes japonicus szekvencia közül az egyikhez mi is hozzájárultunk!
Ezúton szeretnénk megköszönni Kemenesiné Dr. Kurucz Kornélia szakmai iránymutatását, segítségét.
A programot tovább gondolva, szeretnénk egy kérdőívvel felmérni a lakosság (civil polgárok) szúnyogokkal kapcsolatos ismereteit, véleményét, ami alapján később célzott lakossági tájékoztatásokat lehet tartani az inváziós szúnyogokról, valamint azok betegségterjesztő kockázatáról és az ellenük való védekezéssel kapcsolatosan.
Kisvárdainé Fábián Erika
biológia-technika szakos tanár, környezetmérnök