GIMA OnlineRólatok - Nektek

   Hála

Első a hála,
hogy még egy napot élt e pára.
Csak már nem mászik fára,
Él, az érett korra várva.

Nő vagy férfi Isten, néked mindegy,
Csak a Hozzád szálló imát figyeld!
A gyermeki hang oly édes,
Mint a tea, ha igen mézes.

Ó a középiskolai, szépséges évek,
E gimnázium ódon falai, vének,
És a tanárok, habár kemények,
Hidd el jövendő diák, érted mindenre készek.

Hosszú óra, néha kínkeserves minden perce.
De láss kicsit tanár szemmel,
Aki látja, benned sok a tudás cseppje,
És teljes erejével ebből tengert hergel.

Képzeld csak el mily munka ez,
Elég, ha csak magamra gondolok,
Hisz kemény fejem jól tudja ezt,
Ha olyanom van, sok gondot okozok.

És én csak egy vagyok a sokból
Képzelj el harmincat akár a jókból.
Ennyi elmét egy órára összefogni
Nekem kedvem lenne ordítozni.

Az elismerés a legkevesebb mi oktatód illeti
De sokkal illőbb volna e dalt énekelni
Azt a hálát, amit tanáraim felé érzek
Szavakba önteni volna igaz művészet.

Most Hozzád szólok, ifjú diák,
Ki e falak közt átélted e szentély mivoltját.
Tiszteld és becsüld tanárod intő szavát,
Hisz Ő érted van, és ha kell szerető anyád.

Végső sorom a legtisztább hála,
Minden percért, melyen velem fáradt,
Minden szóért, amivel engem ösztönzött
Nem mondhatok mást: Nagyon köszönöm!

Hohmann Gábor 12.n