GIMA OnlineRólatok - Nektek

Való Világ kritikák

Február 14, 2012 | Szerző: vegyesen

Luxusbörtön önkéntes alapon?
avagy, mi kell a népnek

       190m2, több tucat kamera, luxus körülmények, folyamatos adás. Főnyereményért, illetve ahogy a reményekkel teli ambiciózus kliensek mondják: ugródeszka a médiába (mint rendkívül nívós műsorvezető, retusált címlaplány Playboyban, esetleg egy 20. citromdíjas „színművész” a Barátok köztben), alias hírnév.

       Valóságshowba az jelentkezik, aki akar. Várnak mindenkit tárt karokkal, mindössze egy minimális kritériumnak kell megfelelni ahhoz, hogy tollat ragadva kezünkbe vehessük a jelentkezőlapot. Na, jó, haladjunk a korral, elég egy e-mail is... Ezek után egy izgalmas casting, aztán vagy a nagyérdemű vagy back to basic. De ki dönti ezt el?
       Nem kell nagy televíziós képzettség ahhoz, hogy tudjuk, a szerkesztésen, vágáson átesett „késztermék” műsorpolitikáját az határozza meg, mit néz szívesen a néző, mi az, ami arra készteti, hogy estéről estére odakapcsoljon a csatornára. Minek örül, min háborodik fel, mitől válik az aznapi adag beszédtémává a szomszéddal. A pszichológusok azok, akiken áll, vagy bukik az egész, hisz ők állapítják meg a nézők vélt, illetve valós igényeit. Azoknál, akik rászoktak, igyekeznek megtartani, az ellenállóknál a cél a csalogatás, megnyerés. A kereskedelmi csatorna ugyanis azzal kel-fekszik, hogy kitalálja, miként növelhetné nézettségét. Joggal merül fel a kérdés: hogy adnak ekkora vonzerőt egy műsornak, konkrétan A valóságshownak?
       Annak ellenére, hogy valóságshowkról beszélünk, maga a konstrukció igen messze áll a tényleges valóság fogalmától. Az elnevezés mindössze egy kitűnő marketingfogás, mert a valóság látszatát keltik, valamint annak mesterséges másolása a cél. Az egész mindössze egy csábító mese, a meséket pedig mindenki szereti.
       Miért jó a mese? Jó érzés elhinni, hogy az, amit látunk, akár rólunk is szólhatna. A valóságshow az esetek többségében ugyanazt a szerepet tölti be, mint egy szappanopera. Lassacskán a családtagjainkká válnak a szereplők, s ezért van, hogy olykor jobban érezzük magunkat egy-egy telenovellától, hisz mély viszonyt alakítunk ki a karakterekkel, akiket valóságosnak vélünk. Ez már egy másik világ, melyet mi magunk hoztunk létre. Baj akkor van, ha képtelenek vagyunk megkülönböztetni a valós, s fiktív világot, ezáltal pedig elveszítjük a kapcsolatot a valósággal, melyben élünk. A nézőt így vagy úgy, hosszabb-rövidebb időre, de kirángatja a mindennapok monotonitásából, a problémák egy időre elfelejtődnek, hisz amíg mások szennyesével foglalkozunk, addig elterelődik figyelmünk a sajátunkról. Ugyanakkor ez egy kitűnő alkalom a legális kukkolásra, hisz a titkokra mindenki kíváncsi, s itt, jelen esetben mindenre fény derül, főleg ha az minél szaftosabb, minél megbotránkoztatóbb, hiszen a morális felháborodás következtében keletkezett negatív reklám is reklám. Az pedig mindig jól jön.
       Sajnos, vagy nem, ebben a mesében egyre többen szeretnének részt venni. Ha árulkodó számadatot szeretnénk említeni, itt van máris egy: a Való Világ negyedik szériájára 20 ezer jelentkező volt mindössze 15 helyre. A repertoár viszonylag széles spektrumon jár a vállalkozó szelleműek körében (fiatal, öreg; szakmunkás, értelmiségi; hosszú, rövid; magas, alacsony…). De mire ez a hatalmas népszerűség? Vonzó lehet a nyeremény is, hisz mindenki örülne a hirtelen jött több millió forintnak, autónak, utazásnak, lakásnak egy lakóparkban. Tulajdonképpen mindez elegendő egy önálló vagy új élet beindítására. Világos. Aztán ott a kalandvágy, az új utáni sóvárgás, esetleg egyfajta szakítás az eddigi életvitellel. Érthető.
       Egy azonban biztos. Mindehhez elengedhetetlen az exhibicionizmus megléte, így válhat valaki „igazi” szereplővé. Aki jelentkezik egy valóságshowba, az valamilyen formában mindenképp meg akarja mutatni, láttatni magát, ez vitathatatlan. Sőt. Gyakran bármi áron, s bármit megtesz az illetékes a nemes cél érdekében (láttatni magát).
       Mégis milyen hatással bír, mely már lecserélte az emberek régi értelemben használt lelki táplálékát (könyvek) ? Pszichológusok leszögezik: „rendkívül fontos, hogy tudjuk, amit látunk nem más, mint a kiváló körülmények közé zárt emberek időtöltése az eseménytelenség, az ingerszegénység, a rendelkezésre álló idő s egymás lényének vonatkozásában. Gyakran megfigyelhető személyiségeltorzulás, akár szélsőséges mértékben is (agresszió, önzés, gátlástalanság, önbizalomhiány kialakulása és rögzülése, elidegenedés, szeretethiányból fakadó szeretetfüggőség, stb.)” A nézőknek szintúgy nem árt figyelni, hisz a pszichológusok a fogyasztók számára is fedeztek fel lehetséges veszélyforrásokat, mint például a torzult értékrendek átvétele, szereplők utánzása (észrevétlenül vagy tudatosan), kommunikációs leépülés, a műsortól való függőség. Szerényen megkérdem: kell ez nekünk?
       Tulajdonképpen rajtunk áll, hogy nyerünk avagy veszítünk a műsor nézésével. Mérlegelnünk kell, hogy a látottakat mennyire vehetjük komolyan. Továbbá megfelelő rálátással, elemzéssel fejlődhet emocionális világnézetünk. Az optimizmus nevében ámen.

Endrei Nikoletta 13.e

A való nem világ

       Ha egy csatorna valóságshow-t indít, annak mindenképp nagy visszhangja van, és a szereplőkön hosszú ideig csámcsog még a média. Az e fajta műsorokat senki se nézi, de mindenki pontosan tudja, hogy mi történik benne, és arra is könnyűszerrel válaszolnak, hogy ki a kedvencük. A nagy kérdés számomra mégis az, hogy mi az az erő, ami estéről estére a tévéképernyők elé vonzza az otthonülőket kortól és nemtől függetlenül.  Miért van az, hogy sokan egész nap csak arra várnak, hogy aznap mi is fog történni kedvenc szereplőikkel. Akik erre minden okot megadnak, hiszen ármánykodnak, veszekednek, taktikáznak és persze szerelmesek is, hasonlóan az ˝örökzöld˝ dél-amerikai szappanoperákhoz, annyi különbséggel, hogy a karaktereket nem Esmeraldanak vagy Marichuynak, hanem csak úgy ˝egyszerűen˝ Seherezádénak vagy Alekosznak hívják.  A tv csatornák pedig addig boldogok, amíg erre a titokzatos erőre nem derül fény, és sikeresen tudnak adásról adásra százezreket kaszálni, és persze már jó előre spórolni a büntetésekre, amiket azért fognak kapni, mert kedvenceink a tőlük megszokott módon erkölcstelenül viselkednek.
       A bulvárlapok is sok eladott példányszámmal büszkélkedhetnek, hiszen mindig lesz egy lelkes rokon vagy közeli ismerős, aki nevét nem vállalva örömmel teregeti ki újdonsült celebjeink magánéleti titkait. A cím pedig teljességében megbotránkozató:˝való világ˝. Nagy bajban lenne az emberiség, ha tényleg ez lenne az igazi való világ, ahol az emberek úgy oldják meg problémáikat, hogy egymás szemébe köpnek vagy cenzúrát nem tűrő szavakkal illetik egymást. Ezzel nem azt mondom, hogy én nem szoktam néha megnézni egy-egy adást, és persze teljesen tisztában vagyok mindennel, hiszen akarva akaratlanul megkapjuk a kellő impulzust ahhoz, hogy ez így legyen. A másik nagy kérdés mégis az, hogy van-e ezeknek a műsoroknak valamiféle pozitív oldala. Erre nem tudok válaszolni és nem is érzem úgy, hogy ez az én feladatom lenne, mindenki döntse el magában, mérlegelve a saját véleményét.

Pintér Kata 8.n

       Az ember fáradtan hazaér, leül a TV elé. Néz ki a fejéből, kapcsolgat a csatornák között. Azonban nem talál olyan műsort, amit igazán megnézne. Ezért, mivel nincs más választása, megállapodik a Való Világnál.       Beszélgetés a buszon, sutyorgás a folyosón, összemosolygás egy jó sztori után az udvaron. Hétköznapi élethelyzetek, amik minden társalgásban megfigyelhetőek a fiatalok körében. De vajon mikről is szólhatnak ezek az eszmecserék? Most a lányok nem a srácok menő frizuráját, a fiúk pedig nem a tegnapi meccs eredményét vitatják meg. Mindenki a VALÓ VILÁGRÓL beszél.
Ez a valóságshow az egyik kereskedelmi csatorna, az RTL KLUB műsorai között szerepel minden este. Egy éppen aktuális őrületnek tekinthető a kamaszok körében. Saját bevallása szerint senki nem szereti a szereplőket, s magát a műsort, de aki nem nézi, az „ nem ember”, hiszen sok fiatal úgy gondolja, hogy a Való Világ történéseiben való jártasság hozzátartozik az alapműveltséghez.
De mint azt a Tisztelt Olvasó biztosan tudja, a Való Világ nem egy szépirodalmi alkotást taglaló műsor. Ebben a valóságshow-ban nem is igazi élethelyzetek tárulnak a nézők elé. A szereplők jól begyakorolt forgatókönyv alapján mondják a szövegeiket, s a készítők nagyon ügyelnek arra, hogy mindig történjék valami izgalmas botrány a műsor során, ami felpezsdíti az eseményeket. A szereplők isznak, cigiznek, a káromkodások már szinte kötőszavakká válnak a beszédükben, s még sok olyat tesznek, ami talán természetes és mindennapos dolognak tekinthető, csak éppen nem a tévé képernyőjére való.
A műsor nem is lenne olyan rossz, ha nem lenne ennyi nemkívánatos dologgal tarkítva. De hát végeredményben ezt meg is lehet érteni. Senki nem nézné az adást, ha a szereplők csak ülnének és heverésznének. A kereskedelmi csatornák ezt jól tudják, s remekül használják a már a rómaiak által népszerűvé vált szállóigét; „Panem et circenses!" vagyis Kenyeret és cirkuszi játékokat!
Sok szülő és tanár megrökönyödve tapasztalja, ha a diákokat a Való Világról hallják beszélni. De ha már az óvodások is „valóvilágosdit" játszanak, az nem valószínű, hogy csak a gyerekek hibája. Hiszen a szülők engedik meg csemetéiknek nézni az adást, ami lássuk be, nem éppen 4-5 éveseknek való. Ha a szülő nem engedné meg, hogy a gyereke megnézze a Való Világot, akkor a fiatalok az iskolákban nem ezt tárgyalnák meg, s nem a szereplőket tartanák példaképüknek. Ha ennek következtében csökkenne a valóságshow nézettségi muatója, akkor a műsor előbb-utóbb lekerülne a repertoárról, s a fáradtan hazaérkező emberek nem ezt néznék esténként.

Szenyéri Viktória 8.n