Kapcsolda a gimiben

Február 14, 2012 | Szerző: Hohmann Gábor 12.n



December 5-én iskolánk adott otthont a Dombóváron elsőként megrendezett Kapcsolda nevű programnak, melynek keretében gimnáziumunk tanulói a Móra Ferenc Általános Iskolából érkezett diákokat láttak vendégül egy tartalmas délutánon.

      A Kapcsolda elnevezésű program a Mosolyország Alapítvány, illetve a dombóvári Nyílt Szívek Egyesület közreműködésével érkezett városunkba. Az elsődleges célja, hogy az egészséges és a fogyatékkal élő gyermekek megismerhessék egymás gondolkodását és főként, hogy bizonyítékot adjon a negatív előítéletek hamisságára, illetve azok alaptalanságára. Az országszerte már több ízben is megvalósított rendezvény tapasztalatai azt mutatják, hogy a résztvevő fiatalok hozzáállásában egy-egy ilyen alkalom után valóban változások jelentkeztek. A program résztvevőjeként ezt magam is tapasztaltam, a szemléletváltás céljából megrendezett délután sokunk számára felejthetetlen élménnyé vált.
      A programra önkéntes alapon összesen harmincnyolcan jelentkeztünk a gimiből a 9.n, a 11.e, a 12.e, a 11.a és a 12.n osztályokból. A Móra Ferenc Általános Iskolából tizennégy kisdiák érkezett ezen a délutánon vendégségbe hozzánk nevelőtanárok kíséretében. A gyülekező délután egy órára volt kitűzve.       A rendezvény játékos ismerkedéssel indult, amit a Nyílt Szívek Egyesület munkatársa, Gina vezényelt le. Ehhez semmi másra nem volt szükség, mint egy labdára és egy általunk alkotott körre. Az ismerkedés első lépése a nevek elsajátítása volt. A hangulatot ezt követően további játékokkal igyekeztek oldani a szervezők. Japán focival folytattuk, ami annyiban jobb, mint az általunk ismert angol foci, hogy teremben is viszonylag élvezhető játékot tud biztosítani.       Utolsóként pedig sétálgattunk a teremben, és a játékvezető, Gina felszólítására összeérintettük először a térdeinket, majd a fenekeinket és végül a könyökeinket. Miközben elvégeztük e kemény fizikai munkát, a Gina által feltett kérdésekre az állandóan változó párunknak feleltünk. Ezeknek a bevezető játékoknak a célja tehát az egymásra hangolódás volt.
      Ezt követően csoportokra osztottak fel bennünk az eredeti programnak megfelelően. Minden vendégünkre legalább kettő önkéntes gimnazista tanuló jutott, de akadt olyan is, akire három, illetve négy vigyázó figyelt. Majd az így létre jött csapatokat további két részre osztották annak megfelelően, hogy melyik csapat melyik foglalkozást választotta elsőként.
      Mi a kézműveskedés és a sportolás közül a floorballt választottuk. Az oktatást iskolánk kiváló testnevelés szakos tanára, Németh József tanár úr készséggel vállalta. Bemelegítésként fogócskáztunk kosárlabda-vezetéssel nehezítve, majd egymás „farkincáit” gyűjtöttük be. Ezután kezdődhetett a komolyabb munka: labdavezetés floorball ütővel egyenes terepen, majd irányváltásokkal. Miután ez kivitelezhetővé vált nagyjából mindenki számára, kezdődhettek a meccsek, melyek egyenként 5 percesek voltak. A meccseket szemmel láthatóan nagy izgalom kísérte mind a pályán, mind pedig a kispadon. A floorball mindannyiunk számára új sportnak számított, ezért mindenki nagyjából egyenlő esélyekkel játszott, és többek között ennek köszönhető az, hogy mindenki számára élvezhető, jó játék alakult ki.
      Miután túlestünk a fizikai megerőltetéseken, egy igazán könnyű kézműves foglalkozáson vehettünk részt, amelynek vezetője iskolánk technikáért felelős tanára, Kisvárdainé Fábián Erika tanárnő volt. Nagyon sokféle lehetőségből választhattunk, Erika néni több mintapéldányt is készített számunkra. Alkalmunk volt képeslapot készíteni sablonok, kartonlapok, olló, ceruza, alkoholos filc és ragasztó használatával. De a kisebbek színezhettek is téli, karácsonyi témájú képeket. Ezeken túl egy nagy közös tablóképet készítettünk tenyérrajzokból. Minden csapat egy-egy angyalkát formált meg a csapattagok tenyérlenyomataival. Ezen kívül továbbá feladatunk volt még egy már előre megrajzolt karácsonyfát sajátos díszekkel méltóvá tenni az ünnephez.
      A délután végéhez közeledve -az ünnep aktualitása végett- meglátogatott bennünket a Mikulás Kisvárdai Antal tanár úr személyében, illetve két krampuszának kíséretében. De nem jött ám a Mikulás, csak ha hívták, és ebben nagy szerepe volt a gitárduónak, akik vállalták, hogy zenei aláfestést adnak a program zárásának. A Mikulás pedig miután meghallotta a hívó szót, rakétáin ideszáguldott és vendégeinknek ajándékokat osztott, zömében plüss állatokat, amiknek a gyerekek igen örültek. A programsorozat zárásaként minden önkéntes diákunknak oklevelet, illetve egy kis karácsonyi díszt ajándékoztak a Mosolyország munkatársai, megköszönve ezzel azt, hogy fogékonyak voltunk az ismerkedésre.
      Én azt hiszem, hogy ez a nap megmarad a résztvevőkben hosszú ideig. Számomra is igen tanulságos volt. Tapasztalatból mondhatom, hogy egy ilyen délután megváltoztathatja az eddig kialakult téves képet, és közel hozhatja egymáshoz az eddig egymástól elszigetelődött embereket. Mert mi mindannyian ennek a társadalomnak részei és alakítói vagyunk és leszünk, és ezért ismernünk kell egymás erősségeit épp úgy, mint gyengeségeit.

Hohmann Gábor 12.n