GIMA OnlineRólatok - Nektek

 

Történetünk egy csodaszép helyen játszódik. A nagy, sűrű, Kerek Erdő közepén van egy szép tisztás. Itt élnek békességben, egy nagy fában: Hód Mama, Hód Papa, Borz Bori, Csiga Csani, Mókus Misi, a bölcs Hú Bagoly és történetünk főhőse Róka Réka.
Történt egyszer, hogy kint játszottak az állatcsemeték a fenyők mellett, mikor hangokat hallottak. Nagyon megijedtek, ezért gyorsan elbújtak egy bokor mögé. Onnan ezt hallották:

• Szerintem, ez pont beférne a házba. Na, gyere, segítsd kivágni!

Mind összenéztek:

• Vajon miről beszéltek? – kérdezte Borz Bori a farkát szorongatva.
• Nem tudom. Kérdezzük meg Hút, hátha ő tudja! – mondta Mókus Misi. Azonnal elmentek Húhoz, aki éppen az odújában serénykedett.
• Szervusz, Hú! – mondták mind egyszerre.
• Szervusztok, kis csemeték! Segíthetek valamiben?
• Igen! A fenyőknél játszottunk – kezdi Csani. – Mikor emberek hangját hallottuk…
• És arról beszéltek, hogy a fenyő pont jó lesz a házba! – vágott közbe Misi. – Vajon miről beszéltek?
• Hát, gyerekek – kezdte Hú – az embereknél minden évben van egy szép ünnep. Úgy hívják, karácsony.
• Karácsony? Az meg mi? – kérdezte Róka Réka.
• Azon az estén a családok mind együtt vannak, egy jó nagyot esznek és utána a feldíszített fenyő alatt, amit karácsonyfának hívnak, ajándékokat találnak a gyerekek. Kibontják, énekelnek és nagyon boldogok. – mondta Hú.

A kis csemeték gondolkodtak. Egyszer csak Csiga Csani megszólal:

• Tartsunk mi is karácsonyt!
• Jó! Rendben! – kiabálták. – De melyik nap?
• Hát, az embereknél két nap múlva lesz karácsony – mondta Hú.
• Kérdezzük meg Hód Mamáékat! – javasolta Borz Bori.

Hód Mama és Hód Papa persze rögtön beleegyeztek.
Megkezdődött a készülődés. A lányok makkból, levelekből hosszú láncokat fűztek, amit a fiúk felraktak egy fenyőfára. Hód Mama elkezdett finom sütit meg vacsorát készíteni. Este mindenki a saját odújában ajándékot készített a többieknek. Kivéve Róka Rékát. Szegényke nem csinált semmit, csak törte a fejét:

• Vajon kinek, mit adjak?

Másnap Réka már hajnalban felkelt és elindult ajándékot keresni. Csak ment, ment, már a Kerek Erdőt is elhagyta, de csak ment és ment. Olyan távol járt, hogy azt sem tudta, hol van, de ajándékot csak nem talált. Bánatában leült egy farönkre és sírni kezdett. Még a hó is elkezdett hullani. Egyszer csak nagy szél támadt. Réka nagyon megijedt. Előtte állt egy tündér:

• Ne félj tőlem Réka! Nem foglak bántani, sőt segítek neked! – mondta a tündér.
• De…de…ki…ki vagy Te? – dadogta az ijedt Rókalány.
• Én Tündér Tina vagyok! Már régóta figyellek téged. Láttam, hogy szomorú vagy. Nem találsz senkinek ajándékot? – kérdi Tina.
• Nem. Ez olyan nehéz. Nem tudhatom, hogy a többiek mit szeretnének. De én a tökéletes ajándékot szeretném adni.
• Tudod mit, Réka, gyere velem, mutatok valamit! – mondta és felkapta Rékát. Már repültek is. Egy szép ház ablaka előtt megálltak.
• Hol vagyunk? – kérdezte Réka.
• Nézz csak be, ez talán segít majd! – válaszolta Tina.

Réka benézett az ablakon és egy kislányt látott, aki éppen rajzolt. A rajzon ez állt: „Boldog karácsonyt Apa és Anya!”
Réka elvette az arcát az ablaktól. Erre a tündér tovább repítette és elvitte a Kerek Erdő közepén álló nagy fához, ahol élt. Benézett az egyik ablakon és Borz Borit látta, nyakláncot fűzött. Mellette egy lap feküdt, ez volt ráírva: „Az első karácsony emlékére!”
Tina visszarepítette a farönkhöz és lerakta.

• Nos, Réka, most mit fogsz tenni?
• Először is, köszönöm szépen, hogy megmutattad, mi a karácsony lényege. Másodszor, most hazamegyek és mindenkinek készítek egy képet egy rajzoló kislányról. A lapra pedig ezt írom:

„A karácsony lényege nem a makk vagy a levél,
Hanem, hogy a szeretteiddel boldog legyél!”
Tündér Tina elmosolyodott:

• Látom, tanultál. Na, gyere, hazaviszlek. Már biztos aggódnak érted!

Ez így is volt. Mikor hazaért, mindenki örült. Réka felment az odújába és nekilátott elkészíteni a tökéletes ajándékot.
December 24-én a faház lakói mind a feldíszített karácsonyfa körül gyülekeztek. Ajándékok feküdtek a fa alatt, az asztalon gőzölgött Hód Mama finom vacsorája, az állatok pedig karácsonyi énekeket tanultak Hútól. A vacsora után mindenki odaadta saját ajándékát a másiknak. Rékát nagy boldogsággal töltötte el, hogy barátainak tetszik az ajándék.
Hát, így telt az állatok első karácsonya. Ezután minden évben megtartották. Rékának mindig újabb és újabb ötletek jutottak eszébe, és ahogy mondta:
„A karácsony lényege nem a makk vagy a levél,
Hanem, hogy a szeretteiddel boldog legyél!”
S talán még az is lehet, hogyha karácsonyeste kinézünk az ablakon, láthatjuk, ahogy az állatok a nagy fenyőfa körül boldogan énekelnek.

Sterner Sára 8.osztályos tanuló Mágocsi Általános Iskola