GIMA OnlineRólatok - Nektek

„Bizonyos szempontból kihívásnak éreztem, mikor szóltál, s kíváncsian vártam, hogy mit fogunk ebből kihozni. Aki interjút vállal, egyben kockázatot is, hisz nehéz átfogó képet adni magunkról. Egy kicsit izgulok…” Így indult a beszélgetés köztem, s Erdélyi Tamás tanár úr között. A karba tett kéz, s az elzárkózó testbeszéd eleinte ott volt, de hamar feloldódott, s egy könnyed, kötetlen beszélgetéssel folytatódott.

• Szeretném megkérni, hogy egy kicsit meséljen magáról!

Kaposszekcsőn lakom, mindig is itt éltem. 1991-95 között jártam a dombóvári gimnáziumba, ez volt hozzánk a legközelebb, így nem is kerestem mást, meg hát akkor is egy jó hírű iskola volt. Szerettem szinte minden tárgyat, bár ha rám nézel, akkor láthatod, hogy a testnevelés nem ment valami fényesen. A történelem és a földrajz állt hozzám a legközelebb, és talán emiatt választottam a tanári pályát. Az érettségi után a pécsi egyetemre kerültem, ahol történelem-földrajz szakos diplomát szereztem. Utána rögtön ide a gimnáziumba tértem vissza, s azóta is ez a munkahelyem. Azt sem bánnám, ha úgy alakulna, hogy a pályám végéig itt taníthatnék.

• Mindig tanár akart lenni?

Igen rég, már 17 éve érettségiztem, de máig sem tudom visszaidézni pontosan azokat a hónapokat, amikor ezt eldöntöttem. Azóta sem tudom, hogy akkor én miért akartam tanár lenni, vagy azt, hogy ez mit jelent egyáltalán. Arra emlékszem, hogy három évesen milyen játékaim voltak, de hogy 18 évesen miért pont így döntöttem, arra nem. Azt viszont bátran kijelenthetem, hogy szeretek tanár lenni. Az egyetemi évek alatt többször volt bennem bizonytalanság, hogy jól választottam-e, de amióta tanítok, ezek egyre kevésbé kerülnek felszínre. A legtöbb emberben kételyek vannak az életét illetően, a siker megerősít, a kudarc elbizonytalanít. Szerintem ez a normális. Jó lehet, amikor valaki még idősebb korában is képes arra, hogy belevágjon új dolgokba, de ehhez szükséges egyfajta habitus, ami megengedi ezt, azonban ez nem én vagyok.

• Miért a történelem és a földrajz?

Tíz éves korom óta rajongok a történelemért. Az első történelmi tárgyú könyv, amit olvastam, az a Képes történelem sorozat Magyarország virágzása és romlása című kötetének Hunyadi Jánosról szóló fejezete volt, s ezért sokáig kedvenc történelmi hősömnek tartottam, de aztán kinőttem ebből a romantikus világból. Más értékek fontosak már. A földrajzot a gimnáziumban szerettem meg, Bódogh tanár úr volt az osztályfőnököm, s egyben a szaktanárom, aki azóta is a gimnázium egyik legkiválóbb tanára, s neki köszönhető ezen tantárgy iránti szeretetem.

• Miért olyan népszerűek ezen tantárgyak a diákok körében?

Földrajzot 9-10. osztályban tanulják a diákok, s talán akkor még nagyobb az érdeklődés ezen tantárgy iránt, hisz kevesen tudják a gimnázium első éveiben, hogy pontosan mivel is akarnak tovább tanulni. Sokan érettségiznek, mert viszonylag könnyen megtanulható, könnyű jó eredményt elérni. Más, nem kötelező érettségi tárgyakat később tanulnak a diákok, és ez sokszor nehézséget okoz nekik, mivel már nem érdekli őket, hisz nem érettségiznek belőle, így csak teher. A történelem kötelező érettségi tárgy, sokan tanulnak vele tovább. 2004 óta folyamatosan én tanítom az emelt szintet legalább az egyik évfolyamon, s ahogy minden más tárgynál, itt is megfigyelhető, hogy vannak, akik jobban, vannak, akik kevésbé szeretik a történelmet, s még az emelt szint sem jelenti azt, hogy valaki 100%-ban kedveli. Nyilvánvalóan, aki például műszaki beállítottságú, vagy aki az orvosira készül, boldogtalan, hogy évszámot kell tanulni meg magolni. Nem a legkönnyebb.

• Milyen hangulatban telnek a tanórák?

Közhelyszerű, de az életben valamikor jobban mennek a dolgok, valamikor rosszabbul, azonban bárhogy is alakult a sorsom vagy a pillanatnyi hangulatom, mindig úgy éreztem, hogy amikor becsukódott az osztályajtó, s elkezdődött a tanóra, akkor én mindig jól éreztem magam. Szerencsére ritkán vagyok ideges vagy feszült, olyankor a kinti dolgokat pedig teljesen elfelejtem, s a legtöbb esetben észre sem veszem, hogy már eltelt 45 perc. Ezért is gondolom úgy, hogy jól választottam, mert most van a nyolcadik óra, hogy beszélgetünk és reggel 8 óta hihetetlenül gyorsan eltelt az idő. S ez jó.

• Melyek a jó tanár ismérvei?

Nyilván tökéletes ember, így tanár sincs, de az ember igyekszik jól csinálni a dolgát. Van egy képem, hogy hogyan csinálhatnám jól a munkám, és megpróbálom a szerint végezni, annak eleget tenni. A szerencsés tanárnak ezt elismerik a diákok, de megeshet, hogy valaki ugyanebben a szellemben dolgozik, azonban a körülmények sajnos úgy alakulnak, hogy mégsem nyer elismerést. Például, mert olyan iskolában dolgozik, ahol nem olyan érdeklődőek a diákok, így nem éri annyi sikerélmény. A teljesítménye nem kap annyi elismerést, pedig a tudása, munkája ugyanúgy megvan. Életemben mindig érvényesült az, hogy semmit nem adtak ingyen, mindenért meg kellett dolgozni, de ha valamiért megdolgoztam, az mindig sikerült, mindig megtérült a befektetett energia. Versenyen, vizsgán, mindenhol, emiatt szerencsésnek érzem magam. Amikor tanultam, abban reménykedtem, hogy azt a tételt húzom, amelyiket a leginkább szeretném, és jól felelek, s ez be is jött. Hajlamos vagyok azon bánkódni, amim nincs, azt hiányolom, ahelyett, hogy örülnék annak, amim van. Ez sok emberre jellemző.

• Mindig is érdekelt, hogy felkészül-e az órára, avagy az információkat mindig fejből mondja?

Pályám elején nem gondoltam, de több mint tíz év után is szükségem van arra, hogy felkészüljek minden tanórára, legalább egy negyed órát. Úgy gondolom, hogy szükségem van erre ahhoz, hogy magabiztos lehessek. Nyilván a fejemben van már a tananyag, a történelem és a földrajz is. Ilyenkor az ember inkább arra készül fel, hogy mi az, amit megtanítson, hogy az időbe beleférjen úgy, hogy az érettségire maximális tudással, ugyanakkor az általános műveltséget elsajátítva érkezzenek a diákok, illetve az óra még érdekességet is tartalmazzon. Nyilván nem azért készülök fel, mert elfelejtettem például a görög isteneket, hanem, mert így van rendben a lelkiismeretem. Előfordult, hogy spontán helyettesítenem kellett egy osztályban, s úgy mentem be órára, hogy azzal sem voltam tisztában, hogy hol tart az osztály, s mégis át tudtam adni a leckét. Ha jól emlékszem, a téma a tatárjárás volt. Az óra végén végiggondoltam, hogy ha felkészültem volna, akkor is ugyanígy adom elő a dolgot. Az ember nem felejti el, de mindig másképp tanítja, másképp adja át az ismereteket.

• Tudatos-e a kialakított kép magáról (pl. precizitás, pontosság)?

Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy precíznek, megbízhatónak tartom magam. Mindennek hátulütőjét egy jó barátom fogalmazta meg: „az átlagember precíz, a zseni viszont átlát a káoszon.” Lehet, hogy van alapja, és egy bonyolultabb helyzetet már nem tudnék olyan gyorsan megoldani, viszont így, hogy mindig le vannak tisztulva a dolgok, sokkalta magabiztosabbnak érzem magam. Ennek hátránya, hogy a túlzott gyakorlatiasság kiölheti az emberből a kreativitást, ami amúgy sincs meg bennem. Van egy séma, amit precízen, az átlagosnál jobban követek, de semmiképp sem én leszek az, aki új ötletekkel áll elő, új gondolatot talál ki. Épp ezért irigyelem azokat, akiket a kreatív gondolkodásuk mindig kisegít a bajos helyzetekből. Ők élvezhetik felhőtlenül az életet.

• Mit tart a legfontosabb értékeknek?

Ami a legfontosabb az életben, legalábbis azt szokták mondani, az egészség, a szeretet, a munka, az egzisztencia. Úgy gondolom, hogy a fiataloknak, akik tehetik, diplomát kell szerezni, s lehetőleg olyat, ami a lehető legnagyobb presztízzsel bír. A diplomával a választék bővül, hogy mivel foglalkozzon a későbbiekben. Ezzel a lehetőséget adja meg magának az ember.

• Vannak visszatérő diákok?

Sok diák megkeres e-mailben, telefonon, akár személyesen, s ez nagyon jól esik. Hosszú időn keresztül el tudok velük beszélgetni, érdekelnek a sorsuk, problémáik, életük. Nyilván azok keresnek fel, akikkel jó viszonyban voltam, s sokszor látom rajtuk, hogy jól esik nekik, amikor olyan dolgokra is visszaemlékszem velük kapcsolatban, amikre rajtam kívül más talán nem. Ha hazaérek, és megnézem az e-mailjeim, legtöbbször elsőbbséget élveznek az egykori diákok üzenetei, olyankor rögtön eszembe jut egy élmény vele kapcsolatban, visszagondolok rá, átélem újból. Valamikor segítségért is jönnek, akár pályaválasztás, vagy annak módosítását illetően, bár be kell valljam, nehéz felelősen tanácsot adni. Ilyenkor egy-egy mélyebb beszélgetés sokat segíthet, legalábbis én úgy érzem.

• Mit tart fontosnak a jó tanár-diák kapcsolat kialakításában?

Időhiány miatt nehéz, hogy elmélyüljön ez a kapcsolat. Egy tanárnak kötelessége, hogy a tanórán csak a diákokkal foglalkozzon, de ennél több szinte lehetetlen, hisz gondolj csak bele, ha nincs ez az interjú, akkor valószínűleg mi sem beszélgetünk hosszabban a két év alatt, s a legtöbb tanulóval valószínűleg nem is fogok. Nem azért, mert nem akarok, hanem egyszerűen nincs rá idő. Amikor olyan diákról van szó, aki jobban érdeklődik a tantárgy iránt, például versenyre jelentkezik, akkor a felkészítés során esetleg van lehetőség arra, hogy kialakuljon egy szorosabb, személyesebb kapcsolat is a tanulóval. Tulajdonképpen az iskola nem is erről szól, hogy mondjuk egy barátság alakuljon ki, talán elég, ha van egy jó hangulatú óra, szívélyes légkör, ahol értelmes, korrekt munka folyik, s akkor azt várja a diák és a tanár is.

• Melyik történelmi személyiség bőrébe bújna bele?

Ha választani kellene, akkor sem tudnék csak egyet mondani, hisz sok példaértékű életművel rendelkező embert említhetnék. Mondjuk az adott történelmi korszak hőse, akiről éppen olvasok, de hát ez mindig változik. Ha az ember Caesarról lát egy filmet vagy olvas egy könyvet, akkor vele, ha Napóleonról, akkor vele tud szimpatizálni. Utóbbival különösképp, hiszen igaz, hogy világuralomra tört, de a története mégsem happy end, hisz tudjuk, hogy bukás után száműzés következett, halálának körülményei pedig igazi legendává tették, de hát ez egy életszerűbb történet, mint az, ahol mindig jó a vége. Ha sokat olvasnék Hitlerről vagy Sztálinról, valószínűleg akkor sem lennék náci vagy kommunista szimpatizáns. Nem kell azonosulni senkivel sem, de mintául sok ember szolgálhat. Nálam mindig úgy volt, hogy ha találtam valami olyan tulajdonságot másban, amit szimpatikusnak tartottam, akkor azt egyben követendő példának is.

Endrei Nikoletta 13.e