Hull a pelyhes

Február 14, 2012 | Szerző: Szenyéri Viktória 8.n

 


1A hó a tél egyik leggyakoribb velejárója. A leghidegebb évszakot képeken, történetekben mindig hóval szokták ábrázolni. Általában az embereknek is egy havas táj jut az eszükbe, ha a télre gondolnak. Régebben a több tíz centiméteres hótakaró is megszokottnak számított eme zord évszakban. Az emberek nem rémültek meg ettől, közlekedésre a tehetősebb családok szánt használtak.
         Ma már viszonylag enyhébbek a telek. „Ám, amit a természet elmulaszt, azt általában be is szokta pótolni”, mondogatják az idősebb emberek, s nem is alaptalanul. Hiszen február első hetében hatalmas mennyiségű hó zúdult egész Európára, így hazánkra is, sőt a havazás még Afrikát is elérte. A hirtelen megváltozott hőmérséklet és a nagy mennyiségű fehér, szilárd csapadék váratlanul érte a felkészületlen lakosokat. Mindenki megrohamozta a boltokat, az emberek igyekeztek felkészülni a zord időjárás okozta nehéz közlekedésre, a média ontotta a hóeséssel kapcsolatos híreket.1
         Voltak olyanok, akik azt nyilatkozták, hogy ez az egész dolog az időjárással kapcsolatban csak egy hatalmas felhajtás. Az emberek máskor is meg tudtak küzdeni a rendkívüli hideg és a nagy havazás okozta nehézségekkel, s akkor ugyan mi miért ne tudnánk. Valahol ezeket a kijelentéseket meg is lehet érteni, bár az igaz, hogy évek óta nem volt ilyen kemény a tél, s kicsit elszoktunk az ilyen eseményektől.1
Persze vannak olyanok is, akik rendkívül örülnek a nagy hónak, a síelés és a szánkózás szerelmesei most hódolhatnak szenvedélyüknek.
Akiknek pedig már nagyon elegük van a hólapátolásból, azoknak csak azt üzenhetem, hogy reménykedjenek a mihamarabbi enyhülésben!

Szenyéri Viktória 8.n