Inváziós szúnyogok kutatásában vettünk részt
2021. nyarán – őszén második évben volt lehetősége diákjainknak bekapcsolódni egy nemzetközi kutatásba. A PTE TTK Biológiai Intézetének munkatársa, Dr. Kemenesiné Dr. Kurucz Kornélia, iskolánk öregdiákja idén is segítette, irányította munkánkat. A gyűjtött adatok összefoglalóját is neki köszönhetjük, nagyon hálásak vagyunk a lehetőségért.
Az ember mindig is nagy figyelmet fordított a zoonózisok, azaz az állatról emberre terjedő betegségek. Ezek közül számtalan kórokozót terjeszthetnek a csípőszúnyogok is. Az emberek többsége valószínűleg hallott már pl. a maláriáról, vagy a Zika-vírusról, és valószínűleg megkönnyebbülve nyugtázzuk ilyenkor, hogy ezek terjesztői tőlünk messze honosak. De valóban így van ez?
A növekvő globalizáció hatására egyre gyakrabban hallunk Európa is inváziós szúnyogok megjelenéséről. Az utóbbi nyarakon országunkból is több helyen röppent fel a hír, hogy tigrisszúnyogot találtak, ami a legtöbb esetben hazai ártalmatlan fajnak bizonyult. De nem kérdés, hogy a hazai területekről nem feltétlenül a kórokozók, hanem a terjesztők hiányoznak, amik, ha pl. turizmus segítségével, vagy egyéb úton képesek eljutni hozzánk, akár meg is találhatják itt életfeltételeiket. A védekezésben a szúnyogok előtt kell járni egy lépéssel. Állományuk szabályozásához először is fel kell mérni megjelenésüket, hogy az érintett területeken meg lehessen akadályozni megtelepedésüket, terjedésüket.
Ebbe az állományfelmérésbe kapcsolódtak be ismét iskolánk diákjai. 5 tanulónk és egy öregdiákunk vett részt a felmérésben 3 helyszínen, melyet lakóhelyüknek megfelelően felosztottak maguk között: Szieber Dominik és Bánfai Kata 12.b osztályos tanulóink területe volt a Szigeterdő (a Dombóvári Önkormányzat engedélyével). Szücs Levente (11.n) Csikóstőttős határában helyezett ki tojás csapdákat, László Heni (11.b), László Dia (12.b) és Németh Gergő pedig sásdi helyszínen mintáztak.
A csapdák kihelyezése a Szigeterdőben Nelli segítségével
A felmérés június végén indult, és egészen októberig közepéig, 16 héten keresztül zajlott. Tojáscsapdákat helyeztünk ki a 3 helyszínre, amely követte a nemzetközi protokollt, így diákjaink egy 26 országban zajló európai mérésbe kapcsolódhattak be. A helyszínek egymástól min. 10 km távolságra voltak, minden helyszínen 5 csapdát helyeztünk ki, egymástól 20-50m távolságba, általában bokrok tövébe. A (nem)várt inváziós fajok úgynevezett konténerfajok, tehát nem nagy nyílt vízfelületre, hanem sötét kis üregekbe fészkelnek, a tojáscsapda tulajdonképpen egy barna színű műanyag edény volt, benne vízzel, és egy fa spatulával. Ezeket a pálcákat kellett hetente cserélni, zsebkendőben hűtőszekrénybe tenni, és időközönként az Egyetemre eljuttatni. Ott aztán kezdetét vette a pálcákon esetlegesen lévő tojások, azaz szúnyogpeték kikeltetése. Maximum 2 hét alatt a kis petékből több lárvaállapoton, majd bebábozódáson át kifejlett szúnyogok lettek, amiket meghatározva kiderült, mit is sikerült fogni.
Kihelyezett csapdák a Szigeterdőben
Tojáscsapdákkal gyűjtött minták laboratóriumi feldolgozása:
Dr. Kemenesiné Dr. Kurucz Kornélia fotósorozata
Mindig nagy izgalommal vártuk a híreket. Dia volt talán a leglelkesebb, nála figyeltük meg hasonlóan a tavalyi csapathoz a viselkedésének megváltozását: ha szúnyog száll rá, óvatosan csap, aztán rögtön vizsgál: inváziós faj? 2x is sikerült ez a mutatvány neki: egy alkalommal a fagyasztóban gondosan őrzött szúnyogtetem utazott Pécsre, egy másik alkalommal pedig a fotó, nagy valószínűséggel egyikük japán bozótszúnyog, a másikuk koreai szúnyog lehetett (a faji meghatározás sokszor csak genetikai módszerekkel biztos). Engem személy szerint némi aggodalommal töltött el, hogy az egyik szúnyogot Dia az utcánk szomszédjában csapta le…
Dia szúnyogjai
Eredményeink:
A dombóvári helyszín volt a legtisztább tojások szempontjából. Mindössze 2 alkalommal 4-4 tojás volt az egyik pálcán, július elején, később nem sikerült innen tojást gyűjteni. Ezek viszont inváziós fajtól származnak: a koreai/japán bozótszúnyog fajkörből (a 2 faj határozása olykor biztosan csak genetikai módszerekkel lehetséges). A tavalyi szúnyogmonitoros csapatnak volt már innen koreai szúnyog megfigyelése, tehát lehetséges, hogy a tojások ettől a fajtól származnak, de nem zárható ki a másik faj megjelenése sem.
Csikóstőttősön zajlott a legtovább a mintavétel, 7 alkalommal összesen 312 tojást sikerült begyűjteni (a legtöbb egyszerre 100 db, augusztus elején). Kikeltetve kiderült, hogy ezek mindegyike Díszes szúnyog tojása volt, mely nem inváziós faj, a hazai szúnyogfauna része. Tojásrakási szokásában viszont nagyon hasonló a tigrisszúnyoghoz, tehát egyáltalán nem meglepő, hogy ezt a fajt is sikerült megfognunk.
Sásd bizonyult a legérdekesebb helyszínnek. Itt 4 alkalommal, június-július során összesen 106 tojás volt a pálcákon, melyek mindannyian az Aedes japonicus/koreicus fajkomplexbe tartoznak (pontosabb elkülönítés nem sikerült), tehát inváziós faj tojásai. Innen korábban még semmilyen megfigyelési adat nem született, szóval a munkánk új adattal szolgált a hazánkban megjelenő inváziós fajok elterjedéséről!
Képmontázs: Dr. Kemenesiné Dr. Kurucz Kornélia
Az összefoglaló diagram Dr. Kemenesiné Dr. Kurucz Kornélia munkája
Összességében elmondhatjuk, hogy a felmérés eredményes volt, új illetve értékes adatokat szolgáltatott az inváziós fajok elterjedéséről, aktivitásának idejéről, ami alapja lehet egy hatékony védekezésnek a későbbiekben.
Kérdés, örüljünk, vagy inkább féljünk az eredményektől?
Köszönjük szépen Nelli irányítását, segítségét, és reméljük, lesz még lehetőségünk hasonló kutatásba bekapcsolódni!
Juhász Rita