GIMA OnlineRólatok - Nektek

Önmagunknak és másoknak való megfelelés

Mindenkinek megvan a saját keresztje, az a dolog, ami nap mint nap kísérti, amiben minden körülmény ellenére túl akarja szárnyalni önmagát, vagy akár másokat. Az esetek többségében ezt nem magunk miatt tesszük, hanem valaki nyomására azért, mert ezt várják el tőlünk, mert van valaki, akinek bizonyítanunk kell. Általában mindenki életében van egy konkrét személy, vagy személyek, akik kulcsfiguraként indítják el bennünk ezt a megfelelési vágyat. De mit is jelent pontosan a megfelelési vágy? Amikor rendszerint valaki megpróbál eleget tenni mindenkinek, és kudarcként éli meg, ha ez nem sikerül. Amikor valaki különösen függ a környezete véleményétől és retteg attól, hogy mások lenézzék vagy ítélkezzenek felette. Amikor valaki bizonyítani akarja azt, hogy megérdemli az elismerést és a szeretetet, amit nem kap meg.

Mindannyian vágyunk a törődésre és a nagyrabecsülésre, azonban a megfelelés általi nyomás nem csak arról szól, hogy mások jó véleménnyel legyenek rólunk. Szinte kötelességnek érezzük a jó teljesítményt, és az lebeg előttünk, hogyha nem sikerül valami megfelelően, akkor az említésre sem méltó, nem elég jó nekünk és a környezetünknek. Muszáj jobbnak lennie. De ki szerint? Mindenki önszántából hajszolja túl magát, és igyekszik a maximumnál is többet kihozni a helyzetből? Feltételezhetően nem. A közvetlen környezetünk hatalmas nyomást gyakorol ránk a szülők, az iskola, a sport, a jövő képében, és ha akarjuk sem tudjuk ezt mind jól kezelni. Valamikor elfáradunk és úgy érezzük, hogy kész, vége, ennyit bírtam, nekem ez nem megy. Ez sosem baj. Minden embernek szüksége van szünetre, és muszáj néha megállni, pihenni és átgondolni, hogy mit és miért is csinálunk éppen. És ami a legfontosabb: kiért?

Igazság szerint kevesen tudnak önmagukért maximalisták lenni, és saját szabályok szerint élni. Bár a mai világban ennyi nyomás mellett, hogy is lehetne önmagunkért akármit tenni? Sokan úgy gondolják, hogy saját maguknak akarnak megfelelni, és a saját elvárásaikat próbálják teljesíteni, miközben a környezetük nyomását annyira megszokják, hogy már sajátjuknak érzik. Sokszor a követelmények gazdát cserélnek és észrevétlenül költöznek a mi fejünkbe, holott minket egyáltalán nem hatna meg egy tökéletlen jegy vagy viselkedésforma.

A megfelelni akarás és az ez általi maximalizmus furcsa, sokszor érthetetlen dolgok, amik jelen vannak, megnehezítik a mindennapokat magyarázat nélkül. Semmivel sem tudjuk teljes mértékben eltüntetni őket, azonban megpróbálhatunk fellépni ellenük és enyhíteni rajtuk. Elsősorban tudnunk kell önállóan, másoktól függetlenül dönteni és ismernünk kell magunkat, hogy tudjuk mi a jó nekünk, ezáltal nem leszünk más emberekre utalva. Ne ítélkezzünk magunk felett, mert a folytonos önostorozással csak gyengítjük magunkat és sosem tanuljuk meg értékelni azt, amink van. Ne adjunk a társadalmi elvárásokra, mert nincsenek még közel tökéletes emberek sem, szóval nem éri meg erőlködni, hogy azzá akarjunk válni, amivé nem tudunk. Senki sem hibátlan, mindenkiben vannak kivetnivalók, de ezzel nincs semmi probléma, ilyenek az emberek. A lényeg az, hogy tudjuk mit miért teszünk, és tisztában legyünk azzal, hogy mi jó nekünk. Nincs szükségünk mások elvárására és vágyaira ahhoz, hogy teljes életet éljünk.

Juhász Szabina, 10.n