GIMA OnlineRólatok - Nektek

VI. évfolyam 1. szám

Tanévkezdés. Nehéz téma, és a diákok számára az egyik legszélsőségesebb folyamat. Hisz egyik napról a másikra vége az iskolának, megkezdődik a nyár, a nagybetűs Szabadság időszaka. Viszont szeptember elseje rohamosan közeledik, pont ennyi felkészítéssel; egyik este lefekszel, hogy aztán másnap az ébresztődre kelhess, kómásan összekészülj, és az ágyad után vágyakozva elindulj egy újabb évnyi megpróbáltatás felé. Mert hiába is tagadnánk – iskolába járni nehéz dolog. Az elején akár viccesnek is tűnhet, mikor csak a bevásárlásnál tartasz, tollakra meg összeillő füzet-tolltartó kombinációkra vadászol, táskákat válogatsz, felhalmozod a radírkészleteket, és próbálsz egy garantáltan sérthetetlen tornazsákot találni. Az első két hét igazán nem is számít, sétagalopp. A komoly rész viszont csak ezután kezdődik. Körbejár a házi feladat. Hirtelen mindenki megtanul imádkozni, mikor a tanár az aktuális felelő személyét próbálja kiválasztani. Egész csoportok tanulnak meg egy tízperces szünetben oldalakat a büfésorban állva. Hirtelen körbevesznek az emberek, szárnyra kap a dráma, az alvás pedig kezd egy igen képlékeny fogalommá válni. Megírandó dolgozatok kígyózó sora, javítók, nyelvvizsga, az a bizonyos érettségi. Rohanás reggeltől estig. Túl sok olyan tantárgy, ami igazából nem is érdekel. Mikor már attól leszel ideges, hogy egész nap stresszes voltál.

De, mint az érmék, ez is kétoldalú.

Mert igenis vannak jó dolgok. Az órán elsuttogott (vagy inkább harsogott) aranyköpések, beszólások. A büszkeség, ami eltölt, mikor ötös lesz a dolgozat, amire már vártad a karót. A reggeli kómás fejek, a kínos csoportképek, az összemosolygások. A tény, miszerint a magántulajdon fogalom értelmét vesztette: az összes zacskó keksz, chips vagy gumicukor, minden hegyező és színesceruza, piros toll és írólap az osztály tulajdonát képezi, amint a területére kerül. A történetek, rajzok, versek és idióta dalocskák, amiket jobb esetben szünetben, rosszabban az óra kellős közepén vetnek papírra. A feleletek alatt lezajló heves gesztikulálások, hangos suttogások, amiket persze rajtad kívül senki sem ért. A fura álmok, hétvégi sztorik és friss pletykák kivesézése. Az, hogy úgy igazán még azt az osztálytársad sem utálod, akire azt mondod, hogy ki nem állhatod, mert mégiscsak a közösség része. A harmadik világháborúnak tűnő kidobósok, rossz irányba hajított kislabdák, véresen komoly focitornák, bíztató kiáltások közt lefutott hatvan méterek. Hogy a legrosszabb napjaidat sem tudod végigcsinálni legalább egy mosoly nélkül.
Összegezve, sokan gondolják, hogy iskolába járni szívás, hangoztatni pedig még náluk is többen szokták, mennyire utálják, vagy épp tartják tökéletes időpocsékolásnak. Ugyanakkor mindenkinek el kell ismernie, a suli hiányozni is tud, ha megtiltják, hogy a területére lépj. Otthon tanulni közel sem ugyanaz, mint a telefirkált padokban görnyedve, miközben próbálsz nem a tanárod képébe ásítani. Idén a tanévünk teljesen megváltozott, és sajnos egyelőre nagyon úgy tűnik, a rossz irányba. Mégis kitartunk, írjuk a puskákat, magoljuk a vázlatokat, mert bárki bármit mondjon, ez a dolgunk. Én is tisztában vagyok vele, milyen irreálisan nagy butaságnak tűnhet, hogy egyszer az életben nekem még szükségem lesz a nevezetes azonosságokra, a szilícium vegyjelére, vagy épp a terra rossa kifejezés jelentésére, de sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap.
Szóval bírjuk ki még a hátralévő éveket, mert ha végeztetek, többé semmi nem lesz már ugyanolyan.

Szabó Kendra Lara, 9.N