GIMA OnlineRólatok - Nektek

Tanárportré Pap Gabriella tanárnővel
Pap Gabriella tanárnő Dombóváron töltötte gyermekkorát, majd a gimnázium után két szakmát is kitanult, és csak ezután döntött végül a tanári pálya mellett.

Hol töltötte gyermekkorát? Mire emlékszik vissza a legszívesebben?
Dombóváron születtem, és itt is nőttem fel. Legkedvesebb emlékeim a falun élő nagyszüleimhez kötődnek, akiknél számos nyarat töltöttem el. Sokat barangoltam egyedül a környék mezőin és erdős területein. A nagyapám a falu templomában segédkezett, engem is sokszor magával vitt, és ilyenkor az üres templom minden zegzugát felfedeztem. Olyan középkori, szűk csigalépcsőkön mászkáltam, ahova talán senkit sem engedtek fel. Ezek az élmények örökre megmaradtak.

Hogy emlékszik vissza diákéveire? Milyen tanuló volt? Milyen gyerek volt?
Átlagos diáknak mondanám magam. Nem voltam kiemelkedő tanuló, de lelkiismeretesen végeztem el a feladataimat. Sosem szerettem a középpontban lenni, inkább a csendes, visszahúzódó gyerekek közé tartoztam.

Meséljen magáról, mit tart fontosnak elmondani magáról?
Nehezen tudom röviden elmondani, milyen ember is vagyok én. Elsőként azt mondanám, hogy nagyon kíváncsi alkat vagyok, és nagyon sok minden iránt érdeklődöm. Rengeteget foglalkozom a lélek természetével, talán ebből fakad minden érdeklődési területem. Kamaszkoromban a különféle vallásokat kezdtem el tanulmányozni. A művészetek szinte minden ága érdekelt, a mitológia, az asztrológia, a csillagászat, a spiritualitás, sőt még a pszichológia egyes területeibe is elmélyedtem. Habzsoltam az ezekhez a témákhoz kapcsolódó könyveket. Az elmúlt 10-15 évben még több dologgal bővült az érdeklődési köröm, de ha ezekről is beszélek, másnapig sorolhatnám.
Annak ellenére, hogy nem vagyok nagy társasági lény, foglalkoztat az emberi viselkedés természete. Miért nem tudunk békében élni egymással? Miért akar az egyik ember felülkerekedni a másikon? Miért gondolja a legtöbb ember, hogy az érzelmek kimutatása a gyengeség jele? Miért nem törődünk a szellemi, lelki egészségünkkel? Összefoglalva tehát azt mondanám elsőként magamról, hogy keresem ezekre a nagy kérdésekre a válaszokat.

Hogyan került a gimnáziumba?
A tanári diploma megszerzése után azonnal kaptam állást az Apáczaiban, majd öt év múlva kerültem a gimibe. Angol tanár hiány volt akkoriban, így felajánlottak itt egy állást. Nagy örömmel elfogadtam, mert titkon szerettem volna abban az iskolában dolgozni, ahol a középiskolás diákéveimet töltöttem.

Hogyan választotta a tantárgyat?
Abban biztos voltam, hogy a rajz lesz az egyik tárgyam. Olaszt és angolt tanultam a gimnáziumban, nagyon szerettem, és jól is ment, ezért esett a választásom az egyikre. Azért az angol lett végül, mert az olaszt csak az első két évben tanultam, sok dolog megkopott már addigra, mire leérettségiztem.

Melyik a legszebb élménye a pályával/ iskolával kapcsolatban?
Ez nagyon nehéz kérdés. Annyi szép dolog történt velem, hogy képtelenség egyet kiválasztani. Azt hiszem, a diákokkal való kapcsolatom okozza a legnagyobb örömöt nekem. A szeretet, amit tőlük kapok, minden nehézséget felülír. Sokukkal még érettségi után is tartom a kapcsolatot, és nagyon furcsa, de a három legjobb barátom közül ketten valaha a tanítványaim voltak a gimnáziumban. Sok pozitív visszajelzést kapok a diákoktól, és ez számomra azért fontos, mert tudom, hasznos a munkám.

A művészettel mindig is tanárként akart foglalkozni, vagy voltak vele más tervei is?
Voltak más tervek. Be kell vallanom, érettségi után öt évvel kezdtem csak meg az egyetemi tanulmányaimat. Abban az öt évben két szakmát végeztem el. Hivatalosan keramikus és alkalmazott grafikus is vagyok. Nagy álmom volt a grafikusi pálya, de csalódások értek, így le kellett róla mondanom. Még akkor sem akartam tanár lenni egyébként, mikor elkezdtem a tanárképző főiskolát Szegeden, csupán az utolsó évben, a tanítási gyakorlatok alatt jött meg a kedvem. Persze nem hagytam abba az alkotást, festek, rajzolok rendszeresen. A művészet mindig is az életem része lesz.

Mire a legbüszkébb eddigi élete során?
Nem a szakmai sikerekben mérem. Teljesen mindegy, hány szakmám és diplomám van, nekem az a fontos, hogy mit adhatok másoknak. Ezért azt mondanám, hogy az emberi kapcsolataimra vagyok büszke. Arra, hogy a legmélyebb érzelmeket élem meg a családommal és a barátaimmal, és arra, hogy felismertem, az embernek fejlődnie és törekednie kell arra, hogy jobb ember legyen. Csak így érdemes élni.

Van kedvenc filmje/sorozata? Ha igen, micsoda?
Nagy filmrajongó vagyok, ám mostanában inkább sorozatokat nézek, mert alig készül már jó film. Az ízlésem is széles skálán mozog, de próbálok kiválasztani párat. Filmek közül az Órák és a Harcosok klubja emelkedik ki, sorozatoknál pedig az American Horror Story, a The Sinner illetve a Szolgálólány meséje.

Milyen zenéket szokott hallgatni?
Ez is nagyon sokféle. Opera, klasszikus rock, alternatív zene, világzene… ami biztos, a popzene teljesen kizárt. Pár év óta hallgatok még ukrán techno-t és mongol sámán rockot.

Mi a véleménye a feminizmusról?
Őszinte leszek. Az a baj, hogy rengeteg feminista már azt kommunikálja, hogy a nők többet érnek, mint a férfiak. Ez nagyon káros üzenet. Úgy vélem, a nők és a férfiak egyenlőek, hiszen mind emberek vagyunk. Másban jók a férfiak, és másban jók a nők, ezt el kéne fogadni. És ne járjon megkülönböztetés se negatív, se pozitív irányban egyik nem esetében sem.

Ön szerint az Univerzumban élnek rajtunk kívül mások is?
Igen. Persze nem abban hiszek, hogy űrhajókkal rendszeresen meglátogatnak minket, hanem abban, hogy más galaxisokban kialakultak olyan körülmények, melyek lehetővé tették az élet kialakulását a bolygókon. Az ott élők hasonló módon élhetik életüket mint mi, és ők is elmélkednek azon, vajon van-e élet más bolygón is?

Hisz a lélekvándorlásban?
Hiszek. Hiszem azt, hogy azért vagyunk itt, hogy tanuljunk és fejlődjünk. Ez olyan, mint az iskola. Vizsgázni kell rendszeresen, és ha elbukunk, meg kell ismételni az évet. A lélek is így működik. Újabb és újabb esélyt kapunk arra, hogy fejlődjünk. Ha nem sikerül, még egyszer megpróbálhatjuk.

Hogy jellemezné magát három szóban?
Kíváncsi, intuitív, bonyolult.

Van példaképe?
Egyet semmiképp sem tudnék választani. Vannak gondolkodók, írók, mesterek, akiket nagyra tartok és tanulok tőlük. Popper Péter, Müller Péter, Szepes Mária, Böjte Csaba, Csides Kata, George Calvin…

Ha az életéről készítenének egy filmet, mi lenne a címe?
Sokszor kellett újra terveznem, sok akadályon jutottam túl és sokszor kerültem érzelmi válságba. Ám mindig kitartottam, és semmit sem hagytam félbe. Ezért a Főnixmadár címet adnám a filmnek. Ez az a madár, ami a hamvaiból mindig újra életre kel.

Mivel tölti általában a szabadidejét? Szokott könyveket olvasni? Ha igen, mi a kedvence?
Rajzolok, festek, sorozatot nézek, zenét hallgatok, találkozom a barátaimmal, meditálok, rendszeresen olvasok. Szeretem a skandináv krimiket, a Stephen King regényeket, a klasszikus magyar írókat és verseket is olvasok. Kedvenc könyvem Paul Young: A viskó.

Hova utazna el szívesen? Kivel?
Szeretnék eljutni egyszer valamelyik skandináv országba, és a barátaimmal utaznék oda legszívesebben.

Pápai Dorottya, 10.N