GIMA OnlineRólatok - Nektek

A fegyvertelen katona című filmet egy etika órai házi feladat kapcsán néztem meg. Kettő lehetőség közül azért erre esett a választásom, mivel úgy gondolom, ez az alkotás egy „alap” filmnek számít, amit mindenki legalább egyszer látott, vagy legalábbis hallott róla. A film igaz történet alapján készült, Desmond Doss hihetetlen történetét meséli el, aki a második világháború egyik legvéresebb csatájában, Okinawa szigetén 75 bajtársa életét mentette meg úgy, hogy ő maga nem viselt fegyvert. Bár biztos volt benne, hogy hazája igazságos háborút vív, vallási meggyőződése volt, hogy neki nem szabad ölnie. Ő volt az első olyan katona, aki lelkiismereti okokból tagadta meg a fegyveres szolgálatot, és kapta meg a Kongresszusi Becsület Érdemrendet, ami Amerika legmagasabb katonai kitüntetése.
A film megtekintését követően az első gondolatom az volt: hihetetlen, hogy ilyen a valóságban megtörténhet! Az ehhez hasonló filmek bemutatják, hogy az ember mennyire csodálatos döntéseket képes meghozni mások érdekében. Megmutatta azt a követendő példát, erkölcsi parancsot, amit mára mindenki elfelejtett: segíts másokon, akár a saját bőröd árán is! Emellett a film másik fontos tanulsága, hogy „egy könyvet sohasem szabad megítélnünk a borítójáról”. Azaz soha nem szabad valakivel szemben előítéletesnek lenni az előzetes tapasztalataink, vagy akár az első benyomásaink alapján. Hiszen lehetséges, hogy valaki kívülről pont az ellentettjét mutatja annak, amilyen valójában. Előfordulhat, hogy valaki többet, vagy kevesebbet mutat magából, mint amilyen. Ez persze a személyiségétől függ és nem feltétlenül negatív tulajdonság. A főszereplő, Desmond Doss szemszögéből ez egy hátránynak bizonyult, ugyanis a testalkatából és a hozzáállásából arra következtettek, hogy haszontalan a katonaság számára. Viszont a legemlékezetesebb döntése fordította meg teljesen az emberek hozzáállását az esetlennek hitt felcserről, amikor a saját élete kockáztatásával mentette meg 75 ember életét. Nem tudhatjuk, hogy pontosan mi is állt ennek az elhatározásának a hátterében, de az biztos, hogy az erős vallásos meggyőződése segítette ennek a nehéz döntésnek a meghozatalában. Mivel hallgatott az istene szavára, és tudta mit kell cselekednie, nem engedte, hogy mások eltérítsék a hitében, vagy megakadályozzák abban a döntésben, amit ő helyesnek vélt.

A filmben sokszor megjelent az önigazolás és az előítéletes gondolkodás. A főszereplőhöz eleinte szkeptikusan álltak, mivel igazán senki nem hitt benne. Kinézetre sem egy „elvárt” katona külsővel rendelkezett és a hozzáállása sem volt megfelelő a felettesei szerint. Persze erre teljesen rácáfolt a későbbiek folyamán. Mint minden filmben, itt is megjelennek olyan tettek, amikkel nem lehet teljes mértékben egyetérteni. Sok cselekedettel nem tudtam én sem azonosulni, leginkább azzal, amikor a hadbíróság elé küldték Desmond Doss-t. Lehet, hogy egyáltalán nem értem minek és hogyan kell történnie egy hadseregnél, vagy minek kellett volna és hogyan, akkoriban. Viszont számomra érthetetlen, hogy ha valaki a hadseregben fegyver nélkül szeretne harcolni, miért tiltják el ettől? Persze lehetséges, hogy azt hihették, így csak egy elesett áldozat lesz a sok közül. Szerintem, ha lehet saját döntése az embereknek, akkor ennek is annak kellene lennie. Bár lehet, egy háborús helyzetben ilyen esetben elszabadulna a pokol és nem lenne olyan, aki irányítani tudná az embereket. Mivel mindig kell egy vezető, hiszen anélkül elveszett lenne az adott tömeg. A vezetőnek pedig az egyik legfontosabb tulajdonsága a felelősségvállalás. Igaz a főszereplő, felcser volt és nem egy vezető, viszont ennek ellenére több helyzetben megmutatta, hogy tud felelősségteljesen dönteni. A felcsereknek az a legfontosabb feladatuk, hogy gyógyítsák, segítsék, és ha tudják, mentsék is meg a társaik életét. Ezek betöltéséhez igen nagy felelősségtudatra van szükség, és mint láthattuk, a főszereplő rendelkezett ezzel az elvárással, amit a kiképzésen senkinél nem teszteltek, vagy említettek volna. Ezért is fontos, hogy nem csak a külső jegyek számítanak, hanem a belső tulajdonságok is, lehetséges, hogy egyes esetekben azok a legjobban. Számomra a legközelebb álló karakter pont ezért Desmond Doss, a film főszereplője, azért ő áll hozzám a legközelebb, mert felnézek rá. Mivel szeretnék annyira hinni valamiben, mint ő. Nem tudom, hogy miben is lehetne ennyire hinnem, talán valakiben, aki irányítja a világunkat, aki fölöttünk áll, vagy akár hihetnék magamban ennyire rendíthetetlenül biztosan, mint ő tette. Ez egy nagyon jó tulajdonság, ha valaki ennyire elszánt tud lenni abban, amiben igazán hisz.
Mint minden filmben, A fegyvertelen katonában is feltűnik egy negatív karakter, aki jelen esetben, Smitty Ryker, aki tőlem a legtávolabb álló szereplő volt. Nem azért, mert tipikusan ő volt a negatív személyiség megtestesítője, hanem azért, mert az ő személyisége számomra érthetetlen volt. A lelki traumái ellenére, amiket rá és a családjára mért az élet, vagy éppen azokból eredeztethetően, ő is számos sebet ejtett másokon. Nem tudhatjuk, hogy azért, mert ilyen mintákat kapott korábban, vagy azért, mert ezek a belső mozgatórugók irányították tetteit. Az biztos, hogy elítélendő viselkedése mögött megbújik a revans vételének szándéka, visszaadni az életnek azt, amit ő kapott. A számomra egyértelműen pozitív szereplőt, Desmond Doss-t is egyértelműen a belső tényezők befolyásolták. A saját döntéséből ment vissza a csatatérre, senki más nem késztette őt erre. Azt gondolom, hogy egyedül az istenhite volt erre a döntésére hatással. A többi főszereplő, a hadseregnél szolgáló katonák, illetve Desmond családja, megítélésem szerint mind külső tényezők befolyása alatt álltak. A katonák a hadsereg tagjaiként feletteseik utasításainak, illetve az ország irányítói által hozott törvényeknek rendelték alá magukat, döntéseiket. A főszereplő családja is a hadi vezetők döntéseit részesítette előnyben, ebből kiindulva akarták meggyőzni őt, hogy fogjon fegyvert annak ellenére, hogy mi az ő hite. Viszont ennek ellenére ő hűen kitartott az elhatározása mellett, miszerint a háborúban nem kötelező a fegyverhasználat, ha a katona saját maga tagadja meg azt.
A filmet annak ellenére, hogy sokszor nagyon véres jelenetek szerepelnek benne, mindenkinek szeretettel ajánlom. Egy nagyon jó mozi, ami képes azokat is lekötni, akik nem rajonganak a háborús, vagy éppen történelmi filmekért. Ezek mellett érdekes belegondolni, és egyben szinte lehetetlen felfogni, hogy ez a történet egy megtörtént esemény. Számomra A fegyvertelen katona mindenképpen egy olyan pozitív élményként marad meg, amiből sokat tanulhat az ember. A filmben rejtőző, nekünk szóló üzenetek felkutatására a történet és a szereplők lélektanának mélyére kell ásni. Ez lehetséges, hogy egy hosszabb eszmefuttatást vesz igénybe, de véleményem szerint mindenképpen megéri. Ugyanis minden filmben benne van a számunkra szóló üzenet, csak meg kell keresnünk.

Kovács Emma 11.a