GIMA OnlineRólatok - Nektek

Karanténnapló kicsit másképp

Be kell vallanom, mikor az első karantént bejelentették, el sem tudtam képzelni, mi következik. Hatalmas változások történtek, amikre képtelenség volt felkészülni. Nem járhattam iskolába, edzeni, zenélni. Nem találkozhattam az osztálytársaimmal, barátaimmal, mert körülöttünk emberek haltak bele egy egészen ismeretlen vírusba.

Sodródtam az árral, miközben próbáltam fenntartani a megszokott életvitelemet – produktívnak, energikusnak, naprakésznek kellett maradnom, mert ezt szoktam meg önmagamtól. Akkor és ott úgy tűnt, ha hagyom ezt megváltozni, a világ darabjaira hullik.
Azonban ahogy teltek a hetek, ez egyre nehezebb feladatnak bizonyult. Fáradt és ideges lettem, már nem is reménykedtem semmiben, csupán elfogadtam az eseményeket, nem reagáltam rájuk.

Emlékszem, milyen nagy dolog volt először találkozni a barátaimmal hónapok bezártsága után. Milyen szép volt az a többé-kevésbé normális nyár, és milyen furcsa volt újra azokban az öreg padokban görnyedni a füzetek fölé. Bár nem tartott olyan sokáig, mint reméltük, feltöltött, megnyugtatott az a pár hónapnyi társaság.

Miután másodszorra is hazaküldtek minket, realizáltam, hogy mennyire túlreagáltam a helyzetemet. Igen, rossz egész nap a képernyőt bámulni, maszkban járni, kezet fertőtleníteni. Egyenesen rettenetes ilyen ritkán látni azokat, akikkel máskor a napjaink nagy részét töltjük. A körülményekre ezelőtt nem sokszor volt példa, így elég kilátástalannak tűnhet néhanapján, de nézzünk körbe kicsit.
Emberek vagyunk, intelligens, problémamegoldásra képes lények – ezt is le fogjuk zárni. Túléltünk háborúkat, természeti katasztrófákat, még más vírusokat is, ez pedig most sem lesz másképp.
Sok mindent fel kellett adnunk, el kellett fogadnunk, be kellett tartanunk. Teljesen jogos, ha valaki kiakad, ha azt gondoljuk, mélységesen elegünk van az egészből, azt akarjuk, holnapra legyen vége mindennek, hadd higgyük, csak egy rossz álom volt.

De ez nem a világvége.

Még kilátástalannak tűnhet a jövő, mégis, a dolgunk igen egyszerű. Csak mennünk kell tovább, megállíthatatlanul, az ismeretlenbe. Mert ezt is képesek vagyunk legyőzni.

Szóval összességében nem tudom megmondani, az online oktatás, a karantén pozitív vagy negatív módon befolyásolta a napjaimat, mert mindkettőre van példa. Szerintem egyszerűen el kell fogadnunk a történteket, mert most már megmásíthatatlanok. Ezután semmi sem lesz teljesen ugyanolyan – de élünk tovább, szembe nézünk a ránk váró újabb kihívásokkal, és mindent megteszünk, hogy mi kerüljünk ki győztesen ebből a helyzetből.

Ez pedig több, mint elég.

Szabó Kendra Lara, 9.N