GIMA OnlineRólatok - Nektek

Rovatunkban olyan diákokat szólítunk meg, akik valami miatt sokunk számára példaképek lehetnek.
Most ismerkedjetek meg Bíró Dávid 12.A osztályos diákunkkal, akit gyakran hallhatunk és láthatunk iskolai rendezvényeken. Jellegzetes hangszíne, rétori tehetsége, magával ragadó beszédstílusa miatt mindenki számára emlékezetes személyiség. Most mégsem erről az oldaláról mesélt nekünk.

Hogy mutatnád be magad röviden? Hova jártál általános iskolába?
Bíró Dávidnak hívnak, idén ballagok a gimiből, a 12. A osztályba járok. A gimnázium előtt a Dombóvári Belvárosi Általános Iskolában tanultam.

Mik a terveid a jövőre nézve? Hol szeretnél továbbtanulni, mivel szeretnél majd foglalkozni?
Még 4-5. osztályban eldöntöttem, hogy jogot szeretnék tanulni, és ez azóta sem változott. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen régóta tudok céltudatosan a humán vonalra koncentrálni. Első helyen a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karát jelöltem meg. Személy szerint nekem kifejezettem imponál a jogban, hogy az élet minden apró szegletében ott van, egy rendkívül szerteágazó tudományág. Jelenleg a vállalati jog vonz leginkább, de a 10 félévnyi osztatlan jogászképzésen bőven lesz időm gondolkodni.

Milyen hobbijaid, iskolán kívüli foglalkozásaid vannak?
Szabadidőm jelentős részében a sporttal és a zenével foglalkozom. Rövidtávfutó vagyok, és 3. osztály óta játszom vadászkürtön. Nagyon hálás vagyok érte, hogy mikor éppen nincs világméretű pandémia, mindkét hobbimat egy-egy fantasztikus közösség tagjaként űzhetem.

Mennyire vagy büszke a tanulmányi és az élet egyéb területein elért eredményeidre?
Melyikre vagy a legbüszkébb?
Természetesen mindenkinek jólesik a dicséret, hogy a körülötte lévők elismerik, hogy amit csinál, amibe energiát fektet, azzal valamilyen értéket teremt. Ennek ellenére sosem az motivált, hogy valami konkrét célt elérjek akár a zenével, a szónoklással vagy a sporttal. Nyilván megvolt bennem a késztetés arra, hogy egyre jobb legyek bennük, de végső soron mindegyik elfoglaltság esetében a társaság és a jó közérzet az, ami miatt nap mint nap szívesen foglalkozok velük. A legbüszkébb a Dombóvári Ifjúsági Fúvószenekar tagjai által 2018-ban nekem ítélt, „Az év zenekari zenésze” díjra vagyok, hisz ezt nem egy zsűri, vagy egy versenybíró ítélete után kaptam, hanem a zenekar tagjainak szavazatai alapján vehettem át. Személy szerint nem tudok nagyobb kitüntetést elképzelni, mint amikor az embert azon közösség díjazza, aminek ő maga is folyamatosan igyekszik értékes tagjává válni.

Milyen embernek tartod magad? Maximalista vagy?
Maximalistának nem mondanám magam, sajnos hajlamos vagyok átsuhanni az apró részletek felett elfoglaltságaim kapcsán, legyen szó tanulásról, vagy az élet bármely más területéről. Általában jobban „pörgök”, mint a környezetem, akkor érzem elememben magam, ha egyszerre sok dologra kell figyelnem. Sajnos ennek velejárója, hogy erősen hajlamos vagyok az utolsó utáni pillanatig halogatni a dolgokat. Összességében igyekszem minden elém gördülő nehézséget egy új kihívásként felfogni, és nem tudok elég hálás lenni azoknak, akik a céljaim elérésében segítettek, és segítenek most is.

Pusztán Sámuel, 12.A