Határtalanul – Erdély

12.B

2021. szeptember 11-15.

Az „Erdély” szó minden magyar ember szívét megdobogtatja, hiszen történelme igazán egyedi, nagy múltra tekint vissza. Ebből kifolyólag vártam már én is nagyon az erdélyi osztálykirándulásunkat, melyre szeptember 11 és 15. között került sor. Mikor megtudtuk, hogy a 10. osztályra tervezett, majd a koronavírus miatt elmaradt kirándulást bepótolhatjuk, nagy örömmel vágtunk neki az előkészületeknek. Megtanultuk a Székely himnuszt és mellette sok más dalt, majd 11-én hajnalban útnak indultunk.

 Az utazás nagyon hosszú volt, de miután átléptük a határt tényleg elkezdődhetett Erdély felfedezése. Az első nagyobb lélegzetű megállónk a Király-hágónál volt, ahol 582 méter magasan gyönyörködhettünk a csodás kilátásban. Onnan Kolozs megye székhelyére, Kolozsvárra mentünk. Megtekintettük Hunyadi Mátyás szülőházát, a Fadrusz János által készített Mátyás király szobrot és a templomot is, sőt a téren egy érdekes rendezvénybe is belecsöppentünk. A késő esti órákban érkeztünk meg a szállásunkra, Korondra, ahol a szívélyes fogadtatás mellett finom vacsora is várt minket.

A második nap reggelén Szovátára utaztunk, ami a különleges Medve-tóról híres, de más tavakkal is találkoztunk, például a Vörös-tóval és a Zöld-tóval. Egy rövid sétát követően a következő állomásunk a parajdi sóbánya volt. Hatalmas belső terek vannak kialakítva a bányában, ahol rengeteg program közül választhatnak az ide látogatók. Kávéztunk, hintáztunk és megkóstoltuk a híres erdélyi kürtőskalácsot is. Utána Farkaslakán Tamási Áronra emlékezve egy rövid megemlékezést tartottunk. Szejkefürdőn Orbán Balázs síremlékéhez gyalogoltunk fel a csodálatos székely kapukon keresztül. Estefelé, Korondra visszaérve lehetőség nyílt számunkra a kedves árusoktól ajándékokat venni.

A következő nap első megállója a Gyilkos-tó és környéke volt. Pár kalandvágyó emberrel feltúráztunk a Kis-Cohárdra, ahonnan nem mindennapi látvány tárult elénk. A többiek addig a fenyvesek szívében elterülő tó partján élvezhették a napsütéses időt. A Békás-szoros lélegzet elállító látványa után a Madéfalvi emlékmű felé folytattuk utunkat. A Gyergyói-havasok tájain keresztül érkeztünk meg az emlékműhöz, ahol a madéfalvi veszedelem áldozataira emlékeztünk meg. Ezt követően a gyönyörű csíksomlyói kegytemplomban jártunk és Csíkszeredát érintve érkeztünk vissza korondi szálláshelyünkre.

Másnap a székelyderzsi erődtemplom volt az első állomásunk. A Szent László legendáját bemutató belső freskó bennem jelentős nyomot hagyott, hiszen hajdani királyaink közül ő a személyes kedvencem. Innen a Petőfi Sándorról nevezetes Fehéregyházára vezetett utunk, ahol igazán tartalmas beszámolót hallhattunk a helyi bácsitól. Amikor az esti órákban megérkeztünk Torockóra, a Székelykő látványa mindenkit elvarázsolt. A szállás elfoglalása és a vacsora után felfedeztük a világörökség részévé vált falut.

Az utolsó nap reggelén ismét sokat utazva érkeztünk meg Dévára, ahol a helyi iskola diákjaival tölthettünk el pár órát. A fiúk izgalmas focimeccset játszottak egymás ellen, a lányok pedig interaktív játékokkal ismerhették meg kicsit egymást. Egy diák odajött hozzánk és mesélt az ottani helyzetről, a magyarul folyó oktatásról, illetve Erdély történelméről is sokat beszélgettünk. Ezt követően hazafelé vettük az irányt, majd este megérkeztünk Dombóvárra.

Összességében ez a pár nap nagyon jó hangulatban telt, rengeteg élménnyel és tudással gazdagodva érkeztünk haza. Szerintem az évfolyam még jobban összekovácsolódott és közösen szakadhattunk ki a szürke hétköznapokból. Ha lenne rá lehetőségem, biztosan megismételném ezt az utazást!

Nagy Viktória, 12.B