GIMA OnlineRólatok - Nektek

A tegnapi órán mindenki alva járt
A tanár úgy gondolta, ezért büntetés jár.
Gondoltuk, szombat van, és játszunk
Most meg a plakátmagány jelentésére várunk.
Gondolatunk itt az órán, mint a fürge méh,
Úgy repkedtek a folyosón égve hagyott villany felé.
Most mind úgy ülünk itt,
mint alvó szegek a jéghideg homokban
Rémülten várunk, míg az óra 11.10-et mutat.
Az idő nem múlik, az óra nem jár
Mind tudjuk, hogy ma a vérünket ontják.

Jakab Márton
Égve hagytad a folyósón a villanyt

Itt ülök az irodalmon
ma ontják véremet
meghalunk mi most szombaton
de nem tudom a vétkemet

alvó szegek a jéghideg homokba
fekszek mellettük elásva a talajba
plakátmagány, versírás fejemben a káosz
de a csengőre még mindig csak várok.

Pápai Fruzsina
Hagyj aludni!

Tenger előttem a parton állok
Tajtékzó életem romokban
Ásítozó sötét hullámok
S alvó szegek a jéghideg homokban
Bíbor csorog léptem nyomán
Ma ontják véremet
Szunnyadó nagyváros vadul méreget
Színtelen talány
Plakátmagány
A vakító óriás ébredez
Most a bamba városra pillant
Ki csak hunyorog, képzeleg
Égve hagytad a folyosón a villanyt
Ásítozz csak már nem érdekel
Betonmocsár újra ébredned kell
Számodra nincs már több ködös titok
Viszont én éberen tovább álmodok!

Pethő Cintia

Leszállt a soha véget nem érő éj,
Ma ontják véremet,
s hirtelen azt sem tudom, miért.
Egy szó, egy szó csupán mi eszembe jut:
plakátmagány.
Nem tudom, hogy értsem,
mit gondoljak,
elmém mint alvó szegecsek a jéghideg homokban.
Elnyel a sötétség s csak azt érzem, félek,
de távol tőlem égve hagytad a folyosón a villanyt
s ez a fény, számomra a remény.

Hurta Réka
Az átalakuló eszmék

Égve hagytad a folyosón a villanyt.
A Fény száguldva messze illant.
S bár máshol ez nem illene,
De a sötétség a legnagyobb félelme.

Játszva kering a város felett,
Metsző lilára festve az eget.
A felhők kéken, akár az emberek,
Búsan, mélázva messzire merengenek.

Az életben vergődve,
Csoportba verődve,
Kergetik a káprázatot,
Hogy fenntartsák a látszatot.

A Fény beszökött az ablakon,
És megpihent a pamlagon.
Eszme lesz belőle,
És majd úgy hallunk felőle.

Ma ontják véremet.
Megtagadják béremet,
Hogy megtagadjam eszméimet.

Most más a norma,
Mint a jól megszokott forma.

Szeretném látni újra a Fényt,
A visszatérő furcsa reményt.

Plakátmagány.
Nagyon vagány.
Légy te is menő,
Nagyon megnyerő.

Az eszmék alszanak,
De azalatt felbomlanak.
Akár az alvó szegek a jéghideg homokban,
Éljük az életünk egy homályos burokban.

Szenyéri Gabriella

Mit ér a sok harc, a szenvedés
pirossal futtatott csillagok fényei.
Kínzó gyötrelem, mi kést döf szívembe,
ma ontják véremet.
Lassan a nap is nyugovóra tér már,
halottak tetemei borítják a föld várát.
Csontok törnek, szívek hasadnak,
s az én szívem mégsem lel vigaszra.
Gyászos a Hold is, nem ragyog régi fényében,
ezüstragyogás verődik vissza millió holttest vérében.
Keserű, bűzös szag árad a kiásott veremből,
s nem érzi a nép, hogy semmi nem maradt a kegyelemből.
Távol a világban, valahol egy apró házban
egy parányi gyertya ad fényt egy szerető családnak.
Az ország királya magányosan ül az asztalnál,
Valaki égve hagyta a folyosón a villanyt a kastélyban,
mégis a sötétség és a kín nyeli el magával a szakadékba.
Alvó szegek a homokban lassan életre kelnek,
s nem látják, hogy nincs már a világnak lelke.
Mi az a plakátmagány?
Arra a választ sajnos még nem tudom,
s egyszer talán, ha meglelem,
akkor már egy jobb világ lesz,
hol nincs harc, nincs szenvedés
s a csillagok nem vérben úsznak a halottak tengerén.

Boczor Virág
Messzeség

Ma ontják a véremet,
S eltiporják énemet.
Hisz nélküled életem halvány,
Mint az elavult plakátmagány.
Agyam szobáit már ismered,
Mint anyját az alvó kisgyerek.
Az összes szobáját már bejártad,
Hol mosolyod sokszor elvágtat,
S égve hagytad a folyosón a villanyt,
Így fényed belőlem el nem illant.
Hirtelen mentél vissza,
Akár medrébe a kiöntött Tisza.
A messzeség minket most elválaszt,
Emiatt a szürkeség eláraszt
S annyiak vagyunk a nagy távolban,
Mint alvó szegek a jéghideg homokban.

Molnár Zsófia

Ahogy elmentél, illatod elillant
égve hagytad a folyosón a villanyt
amiket nekem adtál érzelmek
ma ontják véremet
amikkel nap mint nap bántottál fájó dolgokkal
alvó szegek a jéghideg homokban
melletted az életem merő plakátmagány
ma már idegesít minden szavad, ahogy
játszod a vagányt
elengedlek hát téged
tovább nem szívod vérem

Németh Kristóf

Úgy érzem, ma ontják véremet
Kívül, belül ma nyitják a sebemet
Próbálkozom, ahogy tudom, hogy mindet eldugdossam,
de szúrnak, mint alvó szegek a jéghideg homokban.

Egyedül állok, mint egy élő plakátmagány
Legalább senki sem látja szívemen a varrást
És bár lehet, égve hagytad folyosómon a villanyt
De a szívemből a fény azonnal elillant

Szollár Csongor

Ma ontják véremet
kiszedték a szívemet
Sötét szobában fekszem romokban
mint alvó szegek a jéghideg homokban
Egy ember a másiknak így szól miközben a szemembe pillant
„Égve hagytad a folyosón a villanyt.”
Plakátmagány, alvó szegek.
Valaki mondja meg nekem, mik ezek?

Tóth Niki
Avantgárd ötletelő

Minden fájdalmam egyszerre elillant,
mikor megláttam, hogy égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ez azt jelenti, hogy később még visszajössz?
Visszatérsz hozzám, vagy végleg elköszönsz?
Vagy csak nem lelted kifelé a sötétben az utat?
Árván hagyott jómagam a válasz után kutat.
De tudod mit? Nem is érdekel.
A plakátmagány régóta az ajtómban térdepel
Beengedem én, átadom neki magam,
Ketten sírjunk fájón az éj leple alatt
Ne is gyere vissza, nem kell nékem társ,
Nem kell többé senki, se te, se más,
Azt hiszem, itt az idő, ma ontják véremet,
Talán ma lelem meg valódi énemet.
Valódi lényemet, ki vagyok nélküled.
Már nem hallom szavaid, már nem nyelem mérgüket.
S eljön a reggel, felkel a nap,
Már nem sír fel a gyermek, már nem remél a rab
S mint alvó szegek a jéghideg homokban,
úgy válok semmivé, csendesen, nyugodtan.

Rohonczi Ninon

Ma ontják véremet
tán nem is az enyémet?
Lehet inkább te tetted ezt velem,
rám zúdítottad a plakátmagányt, de miért?
Hisz te hagytad égve a folyosón a villanyt,
ekkora bűnt senki se követ el,
de te mégis többször ismételted meg.
Otthagytad a széket, már nem ülsz rajta.
Most csak a ronda macska fetreng rajta.
Ahogy az alvó szegek a jéghideg homokban,
úgy hagytál itt engem a rideg ágyunkban.
Tükrökkel tele volt az ég,
de te mégsem vetted észre, hogy sötét.
Oly sötét, oly fekete, hogy nem láttalak,
oh de mennyire kilátástalan.
De ma ontják véremet,
már tudom az enyémet.

Magyari Zsolt

Azt mondják, hogy nem lesz lakás,
De mégis élvezzük a plakátmagányt.
Lehet, hogy ma ontják a véremet,
elviszi a bank szüntelen.

Égve hagytad a folyosón a villanyt,
jön az E-ON, aztán majd kikapcsolja.
Alvó szegek a jéghideg homokban valál
Mehetünk a Szabadság híd alá.

Illés Panni

Mi az? Te is látod?
Sorban áll a plakátmagány az elhagyott utcán
Hallom az alvó szegek hangját, ahogy koppan
a jéghideg homokban
kopp-kopp, hallom, égve hagytad a folyosón a villanyt?
Érzed? Ma ontják ki a vérem.
Eltűntek a magányos plakátok
Virágba borult az éj, nem látom!
Szegek a homokban, lépésem beleroppan
Vérem díszítve a rétet, hol a villany éget
Áll a kitaszított plakát.

Balika Dóra

Ma ontják véremet,
Sietve menekülök immár ezredszerre.
S amerre pillantok
Alvó szegek a jéghideg homokban pihennek.
Fáradt lábamat magam után vonszolva,
Lehullt plakátok látványa tolong a nyomorban.
Plakátmagányban meredve egy ismerős arc előttem megjelenik,
Lassan közelítve felém már reggeledik.
A világosban csak annyit motyog vígan:
„Égve hagytad a folyosón a villanyt.”

Fábián Bence

Ma ontják véremet
Mivel már 17 éve élem életem.
Szomorú a sorsom
Mert mindig engem bántalmaznak otthon.

Anyám megint rivall
„Égve hagytad a folyosón a villanyt!”
De hát én ott voltam
Én vagyok az oka minden egyes gondnak.

És tovább szenvedek
Mint alvó szegek a jéghideg homokban
Szegény plakátmagány
Tudom, hogy ez a vers inkább gáz, mintsem vagány.

Fábos Márk

Hétfőn sietve keltem
hogy iskolába menjek
mert szokás szerint majdnem elkéstem.
Úgy rohantam a homályban a buszra
hogy égve hagytam a folyosón a villanyt.
Plakátmagány jellemzi minden utamat
a buszon ülve, zenét hallgatva
kikapcsolom a világot.
Mint alvó szegek a jéghideg homokban
ültünk kint a Marinában
önpusztítás: kávé, dohány
tudom hogy ma az Illyésben
a tanárok a véremet ontják.