GIMA OnlineRólatok - Nektek

Példaképem a padtársam:
Kalocsa Lilla Anna

 

 

 

 

Rovatunkban olyan diákokat szólítunk meg, akik valami miatt sokunk számára példaképek lehetnek. Kalocsa Lillát a 12.B osztályból mindenki ismeri a gimnáziumunkban. Ünnepi műsorokon, iskolai fellépéseken sokszor halljuk gyönyörű hangját. Jelenleg a Diákönkormányzat vezetője is. Mindezek mellett szorgalmasan tanul, készül az érettségire, a nyelvvizsgájára és természetesen a továbbtanulásra.

Hogyan mutatnád be magad röviden? Melyek a legfontosabb információk rólad?

Legelőször is elmondanám a nevemet, az talán hasznos lehet. Kalocsa Lilla Anna vagyok és most már tagadhatatlanul is végzős. Én vagyok az a lány a gimiben, aki fellépeget az iskolai műsörökön, gitárral a hátán próbálja bepréselni magát az ajtón, egyes órák előtt rekordidő alatt fut az egyik osztályból a másikba, a szemnek már szinte bántó piros bakancsban és kabátban feszít, és aki a délutáni órákról tekintélyt parancsolóan porzik el a kicsi szürke autójával. Ha ezek közül láttad már az egyik jelenséget, akkor biztosan tudod körülbelül, hogy kiről is van szó.

Mennyire játszik fontos szerepet az életedben a zene, az éneklés?

A zene azóta játszik fontos szerepet az életemben, amióta gitározom. Oké, előtte is eljárogattam koncertekre, hazafele sétálás közben fülesen hallgattam a legösszeférhetetlenebb zenéket, de amióta gitározom, nem tudom hétköznapi dolognak felfogni a zenét. 2016-ban vettem először gitárt a kezembe komolyabb szándékokkal. Szereztem valahonnan egy kölcsöngitárt, amin bebizonyíthattam Édesapámnak, hogy én tényleg komolyan gondolom ezt a dolgot. Az első szám, amit elsajátítottam: Cseh Tamástól a Csönded vagyok című volt. 4 akkord, különösebben nem igényelt nagy virtuózi képességeket, egy nap alatt betanultam, és a következő héten már magamnak tudhattam egy, ár szempontjából eléggé alábecsült, Ibanez gitárt. Azóta nyúzom a gitárokat. A zenei stílusom is merőben megváltozott azóta. Sokkal inkább a régebbi számokat hallgatom, gitárosokat, a bluest. Ezért is szereztem be nyáron egy bakelitlemez-lejátszót, amin épp most is megy pont egy AC/DC album. Mindig azt mondom, hogy akkor csináld, ha élvezed. Ha nem, akkor inkább ne, ez tényleg ezen múlik. Én odavagyok a zenéért, ezért is tanultam meg 2-3 év alatt viszonylag vállalhatóan játszani.

Hogy tudod összeilleszteni a zenét a tanulással?

Sajnos, kikérem magamnak, nem az én hibámból adódóan, de a zene és az érettségi még nem nagyon barátkoztak össze egymással. Félő, hogy nem is fognak. Rengeteget kell tanulnom, olaszból kell nyelvvizsgáznom, és nem szeretnék addig nagyon belemélyedni a zenélgetésbe, mert ha nem sikerül a nyelvvizsga, legalább nem tudom arra fogni, hogy azért, mert elgitároztam az időmet. December 5-én lesz Pécsen a musicaléneklési verseny, amit tavaly a korcsoportomban megnyertem. Idén is jelentkeztem, de rá kellett jönnöm, hogy ez például most már nem fér bele. Le kell mondanom, mert amikor lenne a verseny, aznap is olasz faktom lesz, és bármennyire furán hangzik is, de igen, egy fakt miatt kell lemondanom, mert sokat számít. Tehát ki kell tudni szelektálni, hogy mi az, ami még belefér az időmbe, és mi az, ami már nem.

Tanulmányi téren milyen eredményedre vagy a legbüszkébb?

Ez egy érdekes kérdés. Azt el kell mondanom magamról, hogy én régen, általános iskolában nem voltam jó tanuló. Nem én voltam a legélesebb kés a fiókban. Megszokottá vált, hogy év végén ott virít egy-két 3-as a bizonyítványomban. Úgy nőttem fel, hogy a családi ebédeknél mindig azzal poénkodtak, hogy amikor megkérdezték mi leszek, az volt a válasz a családtagjaimtól, hogy fejőnő. Természetesen iróniából (vagyis hát remélem). 8.-ban írtam én is központi felmérőt, hátha Isten megsegít, és jó lesz, amiből az következik majd, hogy elmehetek mondjuk Kaposvárra középsuliba. Na hát akkor én most elmondom nektek, hogy a 100 pontból (50 pont magyar, 50 pont matek) 42 pontot értem el. Ez nagyjából jellemezte is a tudásomat. Meg se jelöltem Kaposvárt, aztán a gimibe kerültem. Tavaly már csak egy négyesem volt, és a célom a Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kara. Elképesztő nagy változáson mentem keresztül, és még mindig nem tudtam megszokni, hogy én már a nem olyan rossz tanulók közé tartozom. Ezért is, amikor megkérdezik, hogy mi a legjobb tanulmányi eredményem, én csak ezt tudom elmondani, de nekem ez mégis nagy szó, hogy látom, hova fejlődtem.