GIMA OnlineRólatok - Nektek

Rovatunkban iskolánk egykori diákjait kérdezzük a felsőoktatásba való bekerülésükről, illetve az ott szerzett tapasztalataikról. Ez alkalommal Szabó Dorottyával beszélgettünk, aki a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán végzett óvodapedagógia szakon.    

Röviden mesélj magadról, mikor végeztél a gimnáziumban, milyen osztályban?
– Szabó Dorottya vagyok, 2010-ben érettségiztem az Illyés Gyula Gimnáziumban. Matek-általános szakos osztályba jártam, 12/b osztályosként végeztem. Angol és német nyelveket tanultam a tanulmányaim során. Angolt csak a gimnázium négy éve alatt és utána magán úton, különböző tanfolyamokon, a németet pedig már az általános iskolában elkezdtem tanulni.
Melyik egyetem, melyik karán, szakán tanulsz?
– Érettségi után a Kaposvári Egyetem Pedagógia Karára, Óvodapedagógia szakra mentem tanulni, ahol 2013-ban sikeres államvizsgát tettem.
Miért emellett döntöttél a továbbtanulást illetően? Mikor kristályosodtak ki a továbbtanulási céljaid?
– Már kisgyerekként tudtam, hogy én tanító néni, vagy óvó néni szeretnék lenni. Sokat vigyáztam gyerekekre nyaranta, és néptáncosként sok kisgyereket tanítottam. Mindig is vonzott ez a pálya. Gimis éveim alatt egy apró megingást leszámítva végig kitartottam az óvónői pálya mellett, bár vonzott még a földrajz szak is. Miután elhatároztam, hogy mindenképpen a Kaposvári Egyetemre szeretnék menni tovább, azonnal utána néztem, hogy az óvodapedagógia szakra milyen felvételi követelmények vannak. Amik előnynek számítanak a felvételi során, a matematika, történelem, irodalom és biológia érettségik. Jelentkezés után az egyetem hirdet alkalmassági vizsgákat, amik szintén követelményei a bejutásnak. Az ének-zene alkalmassági megadott számú, de szabadon választott magyar népdalok elénekléséből, szolmizálásból, kottaolvasásból áll. A beszéd alkalmasságin egy kommunikáció vagy egy irodalom szakos tanárral kell beszélgetni, és egy adott szöveget felolvasni. A testi alkalmassági pedig a fizikai képességeit méri fel az embernek. Ez körülbelül 3-5 perces futásból, gimnasztikából, és apróbb tornával kapcsolatos feladatokból áll.
Mit tettél annak érdekében, hogy felvegyenek? (nyelvvizsgák, versenyek, emelt órák?) Milyen tantárgyakat tanultál emelt óraszámban? Tettél valamiből emelt szintű érettségit? Mekkora volt a ponthatár, neked mennyi pontod volt?
– A gimnáziumi tanulmányom során angolt tanultam emelt óraszámban, mivel a nyelvtudásomat szerettem volna fejleszteni. Emelt szintű érettségit nem tettem. 2010-ben a felvételi ponthatár, ha jól emlékszem 270 pont volt az óvodapedagógia szakra Kaposváron, nekem akkor 300 pontom volt. Abban az évben a 2009-es évhez képest majdnem 40 pontot emeltek a felvételi ponthatárokon. A tavalyi ponthatárokat nem követtem nyomon, mivel engem már nem érintett, csak annyit tudok, hogy az elmúlt három évben nagyon megnőtt az óvodapedagógus hallgatók száma a kaposvári egyetemen. Amikor mi végeztünk, ha jól emlékszem a továbbtanulók nagy többségét oda vették fel, ahova elsőként jelentkeztek, de már hallottam olyan volt osztálytársakról, akik időközben meggondolták magukat. Én mindenképpen Kaposvárra szerettem volna menni, nekem nagyon megtetszett az-az intézmény és szerencsére oda vettek fel.
Milyenek a tapasztalataid? Jól érezted magad Kaposváron?
– Az elmúlt évekkel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak, bár nagy örömmel emlékszem vissza az egyetemi éveimre. Az első két félév nagyon szokatlan és furcsa volt, egy teljesen új rendszert kellett megszoknunk és ahhoz alkalmazkodnunk. A megszokott „Majd az osztályfőnök elintézi” helyett mindenki magára van utalva, vagy éppen a csoportjára, ahova tartozik. Itt tanulja meg az ember az önálló életet, önállóan intézkedni, kiállni a maga igazáért és persze vállalni a felelősséget a tettei után. Az első félév mindenképpen nagy kavarodás, mind a hallgatóknak, min a tanároknak és a háttérben dolgozóknak is. Nem minden esetben sikerül összehangolni elsőre az órarendeket, a gyakorlatokat és persze az elsős hallgatók rendjét, a terembeosztásokról nem is beszélve. (Ezért nekem az a legfőbb tapasztalatom, hogy az új félévek első két hete kicsit szétszórt, de idejében minden helyre áll, csak sok türelem kell hozzá.)
Mennyire nehéz boldogulni a középiskolában megszerzett tudással az adott egyetemen?
– Az óvodapedagógiai pálya egy teljesen más világ a gimnáziumi évekhez képest, de a középiskolai tanulmányok nagyon jó alapot adnak a további évekhez. A gimnáziumi évek alatt szerzett tapasztalatok, tanulmányok sok hasznát vettük az egyetemi éveink alatt. Szinte minden tantárgy, ha nem is egészében, de visszaköszönt az egyetemi tantervben. Ilyen tárgyak a matematika, irodalom, történelem, környezet, ami magába foglalja az összes természettudományos tárgyat, ének, rajz vagy vizuális nevelés és a testnevelés. Új tárgyakként, de mégis a legfontosabbak, a pedagógia és alfajai, a pszichológia és a neveléstörténet. Számomra a gimnázium nagyon jó alapokat adott a továbbtanuláshoz és persze az alapműveltséghez.
Mit tartasz az egyetem legnagyobb nehézségének?
– A legfőbb tapasztalatom, hogy a nyelvtudást a legjobb minél korábban elsajátítani, mivel az egyetem mellett nagyon kevés ideje marad az embernek erre, és persze az egyetemi nyelvoktatás nem a felzárkóztatásról szól. Ezen a pályán és ezen az egyetemen a német nyelv az, amit kamatoztatni lehet a német ovi specializációval. Erasmus külföldi ösztöndíj programon keresztül valósítható meg a külföldi tanulás, mely ezen a szakon német nyelvterületen érhető el.
Államilag finanszírozott képzésben vettél részt, vagy költségtérítéses?
– Államilag finanszírozott képzésben vettem részt a három évem során.
Kollégista voltál, vagy albérletben laktál, esetleg egyéb?
– Én minden nap bejártam, mivel nem volt olyan fárasztó a napi ingázás a lakóhelyem és az egyetem között. Az egyetem egyébként nagyon jól felszerelt kollégiumokkal rendelkezik, de aki nem szeretne kollégista lenni, az a városban albérletet is kereshet.
Melyik bizonyult a legnehezebb tantárgyadnak?
– A legnehezebb tárgyam talán a három év során a neveléstörténet volt, mivel nagyon száraz és rengeteg adatot, nevet, helyszínt tartalmaz egészen az ókori neveléstől napjainkig. A három év alatt rengeteget kellett tanulnunk, mind a szaktárgyakra vonatkozóan, mind a gyakorlatban és persze a módszertanokról nem is beszélve. A gimnáziumban tanultakat csak alapokként tudtam felhasználni az egyetemi éveim során, mivel ez a szak rengeteg sajátos tárgyat, elemet foglal magában. A félévek végén a vizsgaidőszakok felérnek egy-egy érettségivel, félév közben pedig tárgyanként körülbelül kettő zárthelyi dolgozattal lehetett számolni.
Kiknek (milyen tantárgy iránt fogékony tanulóknak) ajánlanád ezt a kart, szakot?
- Ezt a szakot csak olyan embernek ajánlom, aki elhivatott erre a szakmára. Annak, akinek van türelme és szeret foglalkozni gyermekekkel. A pályához szükséges tárgyakat az ember úgyis az egyetemen sajátítja el. A tapasztalatokat pedig majd a való életben a gyakorlatok alatt és az első munkahelyen fogom megszerezni.

L.Gy.