Tanárportré- Baka Kinga

 

 

2012 | Szerző: Szijártó István 10.n

        


       A mindenki által jól ismert Baka Kinga tanárnő 35 év után ambivalens érzésekkel vonul nyugdíjba. Állítása szerint a legfontosabb dolog, meglátni a jót a munkában, felülemelkedve a mindennapok nehézségein. Ez a csodás érzés neki megadatott.


       Kérem, legyen szíves mesélni az életéről! Hol született és hol töltötte a gyermekkorát?
Dombóváron születtem. A szüleim, nagyszüleim is dombóváriak voltak.
       Hol tanult kezdetben, s végül melyik egyetemen végzett?
Az általános iskola elvégzése után '68-ban kerültem a gimnáziumba. Akkor Gelencsér József volt az igazgató, aki köztudottan szigorú ember volt és annak ellenére, hogy mindig kitűnően tanultam, nagyon féltem, hogy nem vesznek fel a gimnáziumba. '72-ben felvételiztem a szegedi József Attila Tudományegyetemre, matematika-fizika szakra. Kollégista voltam Szegeden és nagyon jól éreztem magam ott 5 évig.
       Miért a tanári pályát választotta? Honnan ered a számok iránti érdeklődése?
Mint a legtöbb gyerek, én is óvó néni akartam lenni az óvodában, tanító néni az általános iskola első éveiben. Nagyon boldog voltam, amikor a szüleim megleptek egy „igazi” iskolával. Egy cipősdoboznál kicsit nagyobb ládikának hiányzott az első oldala és a teteje. A  belsejében pedig egy valóságos osztályterem volt kialakítva táblával, térképekkel a falon. A padokban kőbabák ültek, legalább hat, a katedrán egy kaucsukbaba volt a tanító néni. Évekig ez volt a legkedvesebb játékom.
A szüleim egyébként gyógyszerésznek szántak, ezért a gimnáziumban az orosz mellett a latin nyelvet tanultam. Nekem viszont a pedagógus pálya iránti elkötelezettségem továbbra is meghatározó maradt, már csak szakot kellett választanom. Nagy hatással volt rám a fizika tanárom, dr. Péter Gyula. Igen művelt, intelligens ember lévén sok diákban fel tudta kelteni a fizika iránti kíváncsiságot, érdeklődést. A matematikatudásomat felesége, a drága Zsóka néni alapozta meg. Számomra ő testesítette meg az ideális tanárt. Le tudta kötni a tehetséges tanulók figyelmét, ugyanakkor határtalan türelemmel foglalkozott a gyengébbekkel.
Még ma is úgy gondolom, és az elmúlt évek során meg is tapasztaltam, hogy egy-egy tanár személyisége igenis meghatározó lehet a diákok pályaválasztásában.
       Miképpen került a dombóvári gimnáziumba?
Fel sem merült elhelyezkedésem során más város. Az egyetem elvégzése után rögtön érdeklődtem a gimnáziumban és Gelencsér igazgató úr azzal fogadott, hogy két szabad állás is van, pályázzam meg. Megpályáztam és elnyertem. Kissé feszélyezett, amikor kollégaként kerültem a volt tanáraim közé, de ők szeretettel fogadtak és igen segítőkészek voltak a kezdeti nehézségek leküzdésében.
       Ön az osztályfőnöki munkaközösség vezetője. Mióta tölti be ezt a posztot? Mik a jó osztályfőnök legfontosabb erényei Ön szerint?

1986 óta vagyok a munkaközösség vezetője. Amit pedagógusként és osztályfőnökként is fontosnak tartok az az, hogy tanár és diák kölcsönösen tisztelje egymást. Szerintem ez elengedhetetlen a sikeres együttműködéshez. Bevált módszerem, hogy az első 1-2 évben megismertetem a gyerekeket az elvárásaimmal, majd szigorúan és következetesen próbálom betartatni velük a szabályokat. A gyerek számára nagyon fontos, hogy tudja, mire számíthat. Az alá- és fölérendeltségi viszonyt sohasem szerettem.  Annál nagyobb öröm nincs is számomra, amikor 11-12. évfolyamon már munkatársakként dolgozhatunk együtt. Ilyenkor az őket érintő kérdésekben már önállóan tudnak dönteni, és az esetek többségében számomra is elfogadható véleményt formálnak. A másik, amit elengedhetetlenül fontosnak tartok, és amire mindig is törekedtem, hogy a diákokat is szeretni kell. Az sosem érdekelt, hogy engem szeretnek-e, mert úgy gondolom, ha érzik a szigor, a korlátok, a szabályok mögött a szeretetet, akkor elfogadják, megszívlelik az én véleményemet is, és úgy fogják fel, mint a szülői óvást.
       Hány alkalommal volt osztályfőnök ez idáig?
1978 óta folyamatosan osztályfőnök vagyok, ilyen módon ez a 8. osztályom. Az összes osztályommal úgy gondolom, hogy jól megértettük egymást.
       Tartja a kapcsolatot a régi tanítványaival?
Természetesen. Sokan keresnek fel szabadidejükben, hogy beszámoljanak élményeikről, tapasztalataikról, esetleg tanácsot kérjenek. Szüleikkel, nagyszüleikkel mondhatom úgy is, hogy napi kapcsolatban vagyok. Egyetlen „régi” anyuka, nagymama mellett sem tudok úgy elmenni az utcán, hogy ne kérdezősködjek a „gyermek” után.
       Mióta tagja a Pedagógus Szakszervezetnek?
1977 óta vagyok tag, és ’87 óta dolgozom titkárként, illetve bizalmiként.
       A Pedagógus Szakszervezet bizalmijaként mi a feladata?
Folyamatosan figyelemmel kísérjük a közoktatásban tervezett, illetve bevezetésre kerülő változásokat. Persze legfontosabb feladatunk képviselni a tagok érdekeit a fenntartó önkormányzattal, illetve a munkáltatóval szemben.
       Milyen eredményeket sikerült elérnie szakszervezeti tagként?
Dr. Berta Bálint és dr. Szenyéri Zoltán igazgatói ciklusa alatt is ezt a posztot töltöttem be és a munkavállalókat érintő kérdésekben mindketten mindig kikérték a véleményemet. Ha lehetőség volt rá, figyelembe is vették a különböző döntések meghozatalakor. Rendszeresen részt vállalok a városi szintű Érdekegyeztető Tanács munkájában. Szerintem a szakszervezeti tagok érdekeit elsősorban itt helyben kell és lehet képviselni. Természetesen amennyire lehetőségeink engedik, részt vállalunk az országos szintű megmozdulásokban is. Legyen az a közös cél érdekében meghirdetett demonstráció vagy esetlegesen sztrájk.
       Hogyan jellemezné a gimnáziumban eltöltött 35 tanévét?
Nyilvánvalóan voltak problémák, voltak nehézségek, melyeket közösen akár a kollégákkal, akár a gyerekekkel együttműködve meg tudtunk oldani. Elrepült ez a 35 tanév. Egyik évnyitó a másik után. Egyik ballagás a másik után. Jól éreztem magam. Pontosan azért, mert a gyerekekkel úgy érzem, mindig meg tudtam értetni magam annak ellenére, hogy azt gondolom, szigorú voltam.
       Milyen érzések kísérik végig a nyugdíjba vezető úton?
Eléggé ellentmondásos, ambivalens érzéseim vannak. Úgy érzem, hogy tudnék is maradni, bírnám is, de ez egy olyan lehetőség számomra, mely mulandó dolog, ugyanis csak december 31-ig van lehetőségem nyugdíjba vonulni. Egy középkori legenda tudná a legjobban összefoglalni az érzéseimet, mely így szól: „Egy, az úton a város felé tartó vándor látja, hogy emberek dolgoznak a domboldalban. Köveket hordanak és törnek. A vándor odamegy az egyik munkáshoz és megkérdezi, hogy mit csinál. Türelmetlenül és barátságtalanul válaszol, hogy: Nem látod? Követ török. Tovább megy és egy újabb borús arcú munkáshoz lép a kérdéssel, melyre ugyanazt a választ kapja, ugyanolyan stílusban. Tovább indulva meglát egy sugárzó arccal munkálkodó fiatalembert, akitől szintúgy megkérdezi, hogy mit csinál. A válasz ezúttal így szól: Katedrálist építek.” Nem akarok nagy szavakat használni, de visszatekintve úgy gondolom, hogy nekem megadatott, hogy felül tudjak emelkedni a mindennapi problémákon és megláttam ebben mindazt, ami jó.
       Mit tervez a nyugdíjba vonulása után?
Ezen még nem sokat gondolkodtam, de a nyugdíjasoktól általában azt hallani, hogy annyi rengeteg dolguk van, nincs idejük semmire. Ennek ellenére nekem vannak terveim. Az egyik az, hogy sokat fogok olvasni, mert rengeteg olvasatlan könyvem van, bár igyekeztem lépést tartani az újabb és újabb kiadványokkal. A másik pedig, hogy nagyon-nagyon szeretnék újra zongorázni. Ének-zene tagozatú általános iskolába jártam, párhuzamosan a zeneiskolában ismerkedtem meg a zongorával. 8 évi tanulás után, a gimnáziumban döntöttem úgy, hogy ez már nem fér bele az időmbe, így abbahagytam. Őszintén csodálom minden tanítványom tehetségét és kitartását, amikor meghívnak egy-egy fellépésükre.
       Miért fűzik ilyen szoros érzések a Balatonhoz?
Gyerekkoromat Balatonfenyvesen töltöttem. '68-tól kezdve szinte minden nyaramat. Ezért mindenkit nagyon jól ismerek, és a nyár Balaton nélkül nekem nem is nyár. Most lehetőségem lesz ott maradni nyár után és nyár előtt, így meg tudom ismerni majd a legforróbb évszakon túli balatoni életet is. Ahogy telik az idő, a nagy nyüzsgés egyre fárasztóbb tud lenni, ilyen módon azt gondolom, hogy kikapcsolódásképp tökéletes lesz ez a nyugodtabb időszak.
       Jó egészséget, tartalmas nyugdíjas éveket kívánok előre is a Szerkesztőség és minden gimnazista nevében!

Szijártó István 10.n