Határtalanul - Erdély

 

 

 

 

Határtalanul - Erdély
12. évfolyam

A 12. évfolyam szeptember 25-től 28-ig Erdély meseszép tájait járhatta be a Határtalanul program keretein belül. Az utazásnak hála mindannyian marandandó élményekkel és felejthetetlen napokkal gazdagodtunk, amiket még néhány évig biztosan emlegetni fogunk.

Első nap hajnalok hajnalán vágtunk neki a hosszú útnak, ami ugyan tartogatott meglepetéseket, de nagyon jó hangulatban telt. Első megállónk a Királyhágó volt, aminek mélybe nyúló erdeje felett egy kis pihenőnél időzhettünk, majd indultunk tovább Kolozsvárra, Románia második legnépesebb városába. Itt idegenvezetők segítségével ismerhettük meg jobban a települést és annak régre visszatekintő történelmét. A hangulatos sétálóutcákat járva mindannyian érdeklődve fordultunk jobbra-balra, ismerkedve Mátyás király egykori otthonával, ami ma már megannyi nemzetközi és országos rendezvénynek ad otthont. Kolozsvár után már a szállásunkra utaztunk Torockóra, ahol három éjszakát töltöttünk el kellemes, barátságos közegben. A falu hangulatos közegét csak még különlegesebbé tette az, hogy a Székelykő tövében helyezkedett el, ami minden naplementénket megkoronázta.

1

1
A második napnak nem volt túl meglepő a programja, természetesen a fölénk magasodó Székelykövet másztuk meg. Kisebb-nagyobb pihenőkkel és fáradozó barátokkal karöltve, de mindenki kivétel nélkül teljesítette a feladatot és a csúcsról gyönyörködhetett az erdélyi táj szépségében. A hűvös, szeles hegytetőről egy könnyebb és egy nehezebb útvonal is vezetett lefelé, amik között mindenki választhatott, tehát két csapatban tettük meg az utat visszafelé. Kétség nélkül állíthatjuk, hogy ez a nap volt a legfárasztóbb mind közül, de mint mindig, most is megteremtettük a hangulatot az estéhez, ami mindenkit kárpótólt az izomláz miatt.
1
A következő napot buszúttal kezdtük, és a tordai sóbányát látogattuk meg. Ez volt sokak kedvenc programja a négy napban, ami nem csoda, hiszen nagyon jó idegenvezetőnk volt, akinél elengedhetetlen volt a jókedv, majd a szabadidőnket is nagyon jó hangulatban töltöttük. A legtöbben csónakáztunk a sóbánya mélyében elterülő tavon, vagy felültünk a kivilágított óriáskerékre, esetleg illatosnál illatosabb fürdősókat vettünk. Majd ezt követően útnak indultunk a következő program helyszínére, a Tordai-hasadékhoz. Itt ugyan elkapott minket az eső, de a legtöbben végigcsinálták a túrát minden nehézség ellenére. A harmadik napunk az előzőhez hasonlóan igencsak fárasztó volt, de az utolsó éjszakát mégsem hagyhattuk unalmasan telni, minden társaság összejött és kiélvezte az osztálykirándulás utolsó pillanatait Erdélyben.

1

1
A negyedik napunk nagy része az elsőhöz hasonlóan utazással telt. Gyulafehérváron álltunk meg, ahol egy kis séta után mindenki megrohamozta az árusokat, akiktől néhány ajándékot vettünk az otthoniaknak, vagy éppen magunknak. A városnézés után legközelebb Aradon álltunk meg, ahol megkoszorúztuk az aradi vértanúk emlékhelyét. A nap további részét a buszon töltöttük kisebb koncerteket adva a buszsofőrnek, aki sokszor nem volt a legnagyobb rajongónk, de hozzánk hasonlóan ő is túlélte a négy napot, és biztos nem fog elfelejteni minket egykönnyen.

1

1
Ez az erdélyi utazás nemcsak az osztályközösségeket, de az évfolyamot is összehozta valamilyen szinten, szóval tökéletes kezdése volt az utolsó közös évünknek.

Juhász Szabina, 12.N