GIMA OnlineRólatok - Nektek

Kádas Jóska

Egyszer lakosai Meggyfa országnak
Egy közeli barlangban sárkányt találtak
Az éppen belehalt fájdalmas szülésébe,
Tojása mellette nyállal volt levédve.

A lakosok így szólnak: „Mi nem bántunk gyermeköt,
Az már a gonoszságban a legfelső emelöt.
Megvárjuk, míg felnő, akkor megöljük,
De nem az egész ország, csak legbátrabb embörünk.”

Ezer év múlva harcost választottak,
Aki nem volt más, mint Kádas Jóska.
Kádas Jóska nem volt más,
Mint egy nagyon bátor, erős kondás.

Elindult harcosunk kardjával együtt,
Így szólt: „Nekem vastag harci ruha egyáltalán nem köll.
Egyáltalán nem köll, a szörnyet csukott szemmel ledöföm,
Ez nekem az életben egy óriási nagy öröm.”

Jóska nem számított ilyen hosszú útra,
Közben egy farkas hirtelen megállította.
- Ne menj tovább, mert halál vár reád! – vonította,
- Engem te nem csapsz be! – a kondás ezt válaszolta.

Ment tovább, s odaért a barlanghoz,
Ezt mondta: „Most jön még csak a kalandos.”
Félelmében akkorát dobbant a szíve,
Hogy a sárkány háza megremegett tőle.

Ahogy belépett a barlang ajtaján,
Az óriási sárkány még tőle távol állt.
A sárkány mérgesen odamöne,
S bátor harcosunkra tüzét rálöhöle.

Ő egyből ottan meg is halt,
Akkorát üvöltött, hogy a barlang fala beszakadt.
Ennek híre mindenfele elment,
Kádas Jóska életének vége így lett.

Müller Emma, 6.N