Tartalom

Kellemes kikapcsolódást kíván a szerkesztőség!

Linkek

IV. évfolyam 1. szám

III. évfolyam 3. szám

III. évfolyam 2. szám

III. évfolyam 1. szám

II. évfolyam 4. szám

II. évfolyam 3. szám

II. évfolyam 2. szám

II. évfolyam 1. szám

I. évfolyam 4. szám

I. évfolyam 3. szám

I. évfolyam 2. szám

I. évfolyam 1. szám

Az Illyés Gyula Gimnázium honlapja

 

Oldallátogatottság számláló:

Tanárportré: Kisvárdai Antal

 

    

 


„Olyan emberré próbáltam válni, aki példakép lehet mások számára”
Interjú Kisvárdai Antal tanár úrral

Kérem, meséljen magáról! Mit érdemes Önről tudni?
Ami a közeljövőt illeti, akkor ebben az évben november másodikán nyugdíjba megyek, tehát tulajdonképpen addig tanítok. A mostani a 39. évem a tanári pályán. A pályafutásomat Csongrádon kezdtem, ott két intézményben is tanítottam. Először egy mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában, ott voltam félállásban kollégiumi nevelő, illetve fizika tanár, két év után átkerültem az ottani Csongrádi Batthyány Gimnáziumba, ott tíz évig fizikát, kémiát, illetve technikát tanítottam, és szereztem meg közben a technikatanári képesítésemet a főiskolán. Az akkor úgy nevezett József Attila Tudományos Egyetemen, most már Szegedi Egyetemen, végeztem a kémia-fizika szakot, és így lettem középiskolai tanár. A Batthyány gimnáziumi 10 éves tanárságom után 1992-ben költöztünk el Dombóvárra, és azóta tanítok itt a Dombóvári Illyés Gyula Gimnáziumban, és ha minden jól megy, innen szeretnék nyugdíjba menni.


Milyen gyerek/tanuló volt? Hogyan emlékszik vissza az iskolában töltött éveire?
Nekem általános iskolában is, középiskolában is, sőt egyetemen is nagyon jó diáktársaim voltak, úgyhogy nagyon szerencsés csoportokba kerültem mindig. Annyira jó volt például az általános iskolai közösségünk, hogy megtartottuk a 35 és a 40 éves osztálytalálkozónkat is. Az általános iskolai közösség nagyjából fele lett a gimnáziumi osztálytársam. Minden 5. évben megtartottuk az érettségi találkozónkat, és ez évben lesz a 40 éves érettségi találkozónk. A volt osztálytársaimmal még most is tartom a kapcsolatot. Ugyanígy az egyetemen is ilyen szerencsés voltam, mert egy olyan csoportba kerültem, amelyik nagyon összetartó, nagyon jó barátság szövődött, és minden 5 évben megtartottuk a diplomatalálkozónkat, tehát azzal a csoporttal is tartjuk a kapcsolatot és segítünk egymásnak. A tanári pályámon én a közoktatás-vezetői képzésen részt véve szereztem egy szakvizsgát, majd utána az elsők között neveztem be a pedagógus II minősítésre, és sikeresen eleget tettem a követelményeknek. Most már nem léptem tovább, bár tehettem volna, de nyugdíjba vonulás előtt nem lett volna értelme.


Mindig is tanár szeretett volna lenni, vagy először mást képzelt el?
Az édesanyám pedagógus volt, így aztán a pedagógus pálya vonzó volt számomra, és először még középiskolában fizika szakra, fizika fakultációra jártam. Akkoriban nagyon vonzott a csillagászat, de aztán rájöttem, hogy a csillagászat matematika, matematika meg fizika, ezért eltántorodtam tőle. A csillagos ég nagyon szép, de a csillagos ég nem ugyanaz, mint a csillagászat. Volt egy elgondolásom még tizenkettedik elején, az orvosi pálya érdekelt, de aztán rájöttem, hogy amikor boncolásról van szó, nem bírom. Akkor maradtam amellett, hogy tanár leszek, és így kötöttem ki kémia-fizika tanári pályán, tehát mondhatni azt, hogy a tanári pályára készülés nálam végig eléggé meghatározó volt.


Mióta gitározik?
Hetedikes korom utáni nyár óta. Bonyhádon élt az unokatestvérem, ő már akkor aktívan együttesben játszott, akkor futott be a „beatzene” Magyarországon, és rettentően megtetszett. Nyáron elmentem dolgozni, és a nyári munkám pénzéből vettem egy gitárt. Az unokatestvérem segített megtanulni gitározni, a többit magamtól tanultam meg, és utána a gimnáziumban létrehoztunk a gimnáziumi osztálytársaim segítségével egy 3 fős együttest és végigvittük ezt a dolgot. Utána az egyetemen az egyik évfolyamtársammal is adtunk elő verses-zenés összeállításokat, majd amikor elvégeztem az egyetemet, visszakerülve Csongrádra, oda ahol a volt osztálytársam közbe énekszakos tanár lett, vele ismét összeálltunk és verses, megzenésített darabokkal jártuk az országot.


Van kedvenc zenéje és előadója?
A külföldi előadók közül a Beatles, a hazai előadók közül az Illés együttes az egyik nagy kedvencem, meg még az Omega együttest szeretem nagyon. Ezek a régi zenék jönnek be nekem. Az új zenék között is vannak persze nagyon jók, de én azt szeretem, ha ének és zene van egy dalban, a rapp-et például nem igazán értékelem, az egy ritmikus zaj, egy ritmikus ordibálás.


Van példalépe?
Nekem alapjában véve a példaképeim a szüleim voltak, csak édesapám nagyon korán meghalt. Édesanyám pedagógus volt, nyilván ez a példa nagyon előttem volt. Ők voltak leginkább a példaképeim, utána én magam próbáltam meg olyan emberré válni, aki később példakép lehet mások számára. Én mindig a személyes példamutatásommal, cselekedeteimmel és munkámmal próbáltam jó példát mutatni, hogy ezzel is a tanári elhivatottságomat is gyakoroljam, valamint minél jobban nevelt és minél jobb diákokat adjak a társadalomnak.


Ön szerint melyek a jó tanár tulajdonságai?
Ezeket nem én találtam ki, még Csongrádon, a gimnáziumban így búcsúzott tőlem az egyik kollégám: „Két alapvető dolog van a pedagógus pályán: az egyik, és ez a legfontosabb, szeretni kell a gyerekeket, a másik, hogy szeretettel kell csinálni a pályát, hogy azt, amit csinálok, és azt, ahogy csinálom, szeressék a diákok”.


Mit gondol erről az iskoláról?    
Mint mondottam Csongrádról jöttem át, nagyon jó helyre és nagyon jó közösségre leltem, és azóta is fennmaradt a jó munkaközösség, és olyan közösségben vagyok, ahol jó dolgozni. Egymást segítjük, és nagy tudású emberek vesznek körül, akiket megbecsülök. Sokat segítenek nekem, és én is ahol csak tudok, segítek nekik, és így egy nagyon jó és eredményes munkát tudunk végezni a gimnáziumban, ezt az iskolánk verseny-, érettségi- és felvételi eredményei is mutatják. Nekem is voltak olyan diákjaim, akik jó eredményeket értek el, országos döntős kémia versenyzőim voltak, tehát igyekeztem én is helytállni ebben a jó közösségben.  Amit még hozzá kell tenni, úgy néz ki, ez még többnyire átmeneti, és reméljük, megmarad, hogy ez egy konzervatív szemléletű intézmény és tantestület. Ez azt jelenti, hogy a régi értékeket próbáljuk meg előhozni, ezek a régi értékek megjelennek a megfelelő öltözködésben, ugye megkövetelünk egy normális és gimnazistához méltó öltözködést, megfelelő viselkedést, tehát itt fegyelmezetten lehet csak dolgozni. A diákoktól is, és magunktól is minél magasabb szintű tudást, és annak visszaadását követeljük meg, így lehet eredményeket elérni, és ezek miatt jó ebben a gimnáziumban dolgozni.


Hogyan kezeli a tiszteletlen diákokat?
A tiszteletlen viselkedést nem tűröm. Általában először figyelmeztetni szoktam, ha legközelebb is előfordul, akkor komoly büntetés lesz az eredménye. Nem szeretek büntetni, de ha kell, büntetek, szaktanári, osztályfőnöki fegyelmeztetésekkel én is élek. A másik, pedig aki produkálni akarja magát, és ha a tiszteletlenség határát súrolja, meg fegyelmezetlenül viselkedik ezen az órán, azt okulásként, pedagógiai célzattal én is egy kicsit pellengére állítom, és kellemetlen szituációba hozom, és ilyenkor talán meggondolja, hogy érdemes-e velem, vagy akárki mással szemtelenkedni.


Hogyan kezeli az olyan helyzeteket, ha valaki az óráján dolgozatírás közben csal vagy puskázik?
Mivel már 39 éve vagyok a pályán, ismerősek a módszerek. A legújabb taktikát is észrevettem, sőt el is jártam ellene, ez pedig az, amikor a mobiltelefonra felveszik az anyagot és a mobiltelefonról puskáznak. Na, ez főben járó bűn, eleve a puskázás nálam szigorúan tiltott, és igyekszem elejét venni, és ha rajtakapom, hogy puskázott, egyest kap. Ha ezt mobiltelefonnal kapcsolja össze, akkor az súlyosbított helyzet, hiszen a házirendünk tiltja a mobil használatot az órákon, így osztályfőnökit is kap az illető. Már 4 olyan esetem volt, amikor így kellett eljárnom. Egyértelműen észre lehet azt venni, ha valaki a padban matat, ráadásul a padok többségében egy hézag van elöl, amin keresztül lehet látni, hogy mit csinál a padban. Rá lehet látni, hogy ő tényleg a mobiltelefonját használja. Akkor szépen odaosonok, ő nem veszi észre, hogy ott vagyok, én látom, hogy mit csinál, de ahhoz, hogy le tudjam buktatni, nekem be kell bizonyítani. Odaállok mögé, megkérdezem, „mit csinálsz?”, mondja: „Mobiltelefont használok”. „Mit érdemelsz ezért?”, Ő már tudja, mert én először figyelmeztetek, elmondom, hogy mit nem szabad csinálni, és csak ezután büntetek. Az első figyelmeztetés után ez a dolog mindenkire vonatkozik, a következőnél már eljárok. Ilyenkor már a diák tudja, hogy a puskázásért egyes, a mobiltelefonozásért osztályfőnöki figyelmeztető jár.


Mit szeretne csinálnia nyugdíjba vonulása után?
Nyugdíjba vonulás után szeretnék még aktív életet élni. Egyrészt ha sikerül úgy megegyezni a tankerülettel, akkor nyugdíjba vonulás után még visszajönnék néhány órát tanítani 2 évig, addig, amíg a feleségem osztálya ki nem megy, és akkor őket tanítanám elsősorban, meg még a technika órákat, mivel ugye a feleségem egyedül marad technika szakos tanárként, és nem akarom magára hagyni. Ez az egyik oldal, ez a tényleges munka. Gondoltam még arra is, ha már belefáradok a tanításba, akkor esetleg valami másfajta munkát is vállalnék, de szeretnék mindenféleképpen dolgozni, akár olyat, hogy elmegyek egy boltba eladónak, akár árufeltöltőnek, vagy bármilyen egyszerű fizikai munkásnak. Minden munkát szeretek, a fizikai munkát pedig kifejezetten élvezem. Tehát utána szeretnék még hivatalosan dolgozni, na, nem teljes óraszámban, mert azt egy nyugdíjas már nem bírja. Már most is érzem, hogy ezt a sok-sok órát, amivel ti is és mi is meg vagyunk terhelve, nagyon nehéz megvalósítani Nektek és főleg nekünk. Ezért aztán csökkentett munkaidőben, de szeretnék dolgozni. Otthon nekem a kikapcsolódás fizikai munka: a kertben dolgozgatok, sétálok, kirándulgatok, tehát így tölteném a nyugdíjas éveimet is.


Köszönöm a beszélgetést!

Máté Jázmin 7.N