GIMA OnlineRólatok - Nektek

Szerintem a „zárójelesség” van, amikor rossz, és van, amikor jó. A zárójel olyan, mint egy védőburok. Pont, mint egy esernyő. Ha mindennap egy esernyővel járkálunk, az nem jó, viszont ha esik az eső, akkor szükségünk van egy esernyőre, azaz egy védőburokra. Vannak viszont, akik szeretik a kihívásokat, és nem kérnek a burokból – esernyőből –, de vannak olyanok is, akiknek nem kell egy egész burok, megelégednek egy kissebbel is, például egy kapucnival. Én úgy gondolom, hogy egy „zárójeles” ember kevésbé lesz sikeres, mint aki kiállja az élet ütéseit.
Nem feltétlenül kell egy burok. Sőt, egy barát ezerszer jobb annál! Gondoljunk csak bele! Egy barát megvéd és segít. Két jó barát – persze csak ha igazi a barátság – erősíti egymást. Mint egy falka. Egyedül egy farkas nem tud vadászni. Viszont az sem jó, ha csak a barátunkkal tudunk „zárójel nélküliek” lenni. Neki úgy kell viselkednie, mint a tornásznak a dobbantó. Egy kis löketet ad, hogy át tudjuk ugrani a szekrényt – jelen esetben az élet akadályait.
Ha látjuk, hogy valaki maga alatt van – zárójeles –, akkor mindenképpen segítsünk neki! Sőt, ha kell, akkor több embernek is segíteni kell, nehogy mi is zárójelesek legyünk. Egyszer-kétszer viszont kell egy-két ütést „szenvedni”, mert szerintem kell a tapasztalat is.
Összefoglalva tehát: Ne nagyon legyünk „ZÁRÓJELESEK”! Minden rosszban van valami jó!

Szlobodics Eszter, 5.N