GIMA OnlineRólatok - Nektek

        
   

 

 

Játsszunk irodalmat!

A 8.N osztály néhány diákja egy jelenetet írt a Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny országos döntőjére. A magyar nyelv különlegességét mutatja be a „Kétperces dialógus”.

Goethe Vándor éji dala című versének felhasznált fordítói: Kosztolányi Dezső és Varró Dániel

Szabina:          Azt mesélte ma az ofő, hogy a magyar közszavak száma hozzávetőlegesen 500.000.

Rebeka:           Micsoda? Ne má’! Nem túl soka az? Ki ismer annyi szót?

Szabina:          Jóóó, hát igaz, hogy átlagosan egy ember 200.000 szót ért meg, és… és képzeljétek, nem fogjátok elhinni: ebből a 200.000 szóból, amit ismer, összesen 10.000 szót használ aktívan.

Rebeka:          Micsoda? Én tuti, hogy annál többet ismerek és használok! Majd egyszer bebizonyítom nektek! De most atom sebesen megkagylózom ezt a baró zsírúj számot!

Dorina:            Jaj lányok, nem segítenétek? Nyelvtanból azt a házit kaptam, hogy a megy ige szinonimáit kell összegyűjtenem, de eddig csak négyet találtam.

Szabina:          Én nagyon sokat tudok! Múlt héten a szülinapomra Szinonima szótárt kaptam. Írd le, amit mondok: Figyelj, kezdem: jöszmékel, kecmereg, csalinkázik, skerázik, cselleng, csöntet, lézeng, ténfereg, menetel, iszkol, nyargal, talpal, járkócsál

Dorottya:        Én is tudok ám: jön, sétál, ballag, cikázik, koslat…

Szabina:          Sétafikál, kutyagol, téblából, bár az is érdekes lehet, hogy ember vagy állat csinálja-e?

Dorina:            Az miért kérdés?

Szabina:          Mert egy ló poroszkálhat és vágtázhat is, a kutya somfordálhat, egy őz vagy gazella szökellhet stb. stb. stb.

Dorina:            Te nem akarsz segíteni?

Rebeka:           Szedi a csülkét, elhúzza a belét, totyog, slattyog, elkotródik… (ezeknek még a felszólító módja is érdekesebb: kotródj! Húzd el a … )

Dorottya:        Szerintem ennyi pont elég.

Dorina:            Igen, elég lesz! Köszi a segítséget, lányok!

Szabina:          Ha már így segédkezünk egymásnak a házi feladatban, nem szívesen mondom, de nekem is elkelne a segítség!

Dorottya:        Mi a feladatod?

Szabina:          Egy Goethe verset kell lefordítanom:

Über allen Gipfeln
ist Ruh,
In allen Wipfeln
Spürest du
Kaum einen Hauch,
Die Vögelein schweigen im Walde.
Warte nur, balde
Ruhest du auch.

Dorottya:        Mutasd csak, lefordítom ezt szó szerint neked:
Minden (hegy)csúcson
nyugalom van,
minden (fa)csúcson
érzel
alig egy leheletet,
A madárkák hallgatnak az erdőben.
Várj csak, nemsokára 
megnyugszol te is.

Dorina:            Ne így fordítsd, sokkal irodalmibb változat kell egy házi feladathoz:
A szikla-tetőn
tompa csönd.
Elhal remegőn
odafönt
a szél lehellete is.
madárka se rebben a fák bogára,
várj, nemsokára
pihensz te is.

Szabina:          Ez jó! Szinte tökéletes! Szerinted is ez a legjobb változat?

Dorottya:        Van ennél jobb ötletem:
Minden orom csupa 
öröm,
a lombokon, a 
lömbökön
szél szól: lihi. 
Madárdaltól nem zeng az erdő. 
Örvendj, tekergő, 
itt a pihi.

Szabina:          Neked nincs valami jobb ötleted?

Rebeka:           Hogy ne volna?
A hegytetőn fent 
nyugi van, 
csak a szél böffent 
sutyiban 
a lomb közt, de slussz. 
A madárkák kussolnak a fákon. 
Belőled is, barátom,
kifogy a szusz.

Mi a baj lányok? Nem tetszik? Azért nem kellene itt hagyni!