GIMA OnlineRólatok - Nektek

Albínó szamár és töménytelen vér a híradásokban

Manapság szinte minden csatornának van „híradója”. A közszolgálati tévén kívül, a kereskedelmi vagy egyéb csatornák is rendelkeznek ilyen, általában az esti órákban sugárzott műsorral. Ez, ha belegondolunk, remek dolog lenne, hiszen az ember nem biztos, hogy mindig el tudja csípni a fél nyolcas híradót, ám ekkor megnézheti valahol máshol a későbbit, vagy esetleg még előbb egy harmadikat. Abból a szempontból is jó ötlet, hogy így több csatornán is tájékozódhat az ember, mert más híreket is elcsíphet.

Ám sajnos nem valami utópisztikus világban élünk, a híradásokban nem azt láthatjuk általában, ami ideális lenne. Manapság sokan panaszkodnak arra, s ezt én is tapasztalom, hogy az ember nem tud egy rendes híradót megnézni, amiben fontos, érdemleges hírekről számolnának be. A legtöbb híradás ma már nem szól másról, mint, hogy ki kit ölt meg, ki lett csak egyszerűen megcsonkítva, kit hány évre ítéltek el vagy éppen milyen terrorista csoport robbantott valahol a világban, s hányan estek ennek áldozatul.

A hírek másik fele a bulvár kategóriába tartozik. Jobb esetben csak valaki össze akar házasodni valakivel, de nap, mint nap halljuk, hogy, ki kinek lett a szeretője vagy melyik amerikai „celeb” akar jövő héten kis hazánkba látogatni. Esetleg ha egy kis „aranyos dologra” vágyna a néző, bemondják, hogy valahol az országban kisoroszlán, kis albínó szamár született, vagy talán egy lámának hatos ikrei lettek, s ilyen szenzációt, már száz éve senki sem látott.

Ez, azt gondolom elég szomorú, mert sajnos ezek a dolgok, minket, embereket minősítenek. Sokan csak szídják a médiánál dolgozókat, s azokat, akik az adott műsorokat összeállítják, s nem gondolnak bele, hogy ezek a híradások voltaképpen az ő kedvükért vannak. Hiszen a csatornák, csak azt adják, amire igény van, nem fognak egyszerű, csak „hétköznapi” eseményekről tudósítani, ami lehet, hogy fontos lenne, de azokat az emberek többsége nem nézné.

Ezek nem holmi levegőből vett, nagy okosságok. Ezek sajnos a puszta tények. Az emberek egy jó része, ha nem valami szaftos tudósításról hall, egyszerűen átkapcsol, s keres egy másik híradót, s sajnos találni is fog. Máig megfejthetetlen számomra, hogy mit szeretnek ezeken nézni az emberek. Manapság nagyobb a nézők ingerküszöbe? Ez mondjuk sajnos így van. Boldogok lesznek, ha más nyomorát láthatják? Talán ők ettől értékesebbnek érzik magukat. Jobban esik a vacsora egy ilyen „ínyencség” után? Talán. A válaszokat még mindig nem tudom, de ha valaki magyarázatot tudna adni, szívesen meghallgatnám.

Szenyéri Viktória 9.n