Példaképem a padtársam – Borsos Bence

 

2013 | Szerző: Pintér Kata 9.n

  

Hogyan mutatnád be magad röviden! Szerinted mik a legfontosabb információk rólad?
Olvasd tovább, abból minden lényeges kiderül! : )


Melyik a három legjobb tulajdonságod?
Céltudatosság, „soha nem adom fel” hozzáállás, gondolkodásmódom.


Hol tanultál általános iskolában? Miért döntöttetek a nyolcosztályos tagozat mellett?
Az általános iskolát még az akkori Zrínyiben kezdtem, amely harmadikos koromban már a Belvárosi nevet viselte. Negyedik osztályban a gimi szervezett egy tanulmányi versenyt, amin matematikából előkelő helyezést értem el, így, ha jól emlékszem, felvételi nélkül bekerülhettem a kisgimnáziumba. Amúgy is terveztük az iskolaváltást, így viszont egyértelmű volt, hogy a gimibe jövök.


Mindig jó tanuló voltál?
Igen, mindig az voltam. Elsős korom óta kitűnő eredménnyel zártam a tanéveket.


A jó eredményekhez sok-sok tanulás társul?
Eleinte nem mondanám, hogy sokat tanultam volna. Nyolcadik osztályig a legtöbb tantárgyból elég volt, ha órán figyeltem. Viszont kilencediktől egyre több készüléssel járt, hogy ugyanazokat az eredményeket érjem el, mint amiket korábban, de ez természetes, hiszen nehezedik a tananyag, és a mennyisége is nő. Igazából sosem volt különösebb célom, hogy kitűnő legyek, ez csak következménye volt annak a készülési formának, hogy „vagy megtanulom az adott anyagot, vagy nem”. Nem került annyival több erőfeszítésbe ötösre megtanulni a leckéket, mint mondjuk hármasra lett volna. Amely tantárgyakat meg még szerettem is jobban, azokra szívesen is készültem.


Tanulmányi téren milyen eredményeidre vagy a legbüszkébb?
Amit már említettem is, hogy tizenkét éve kitűnő vagyok. Ezen kívül a középszintű földrajz érettségimre és a nyelvvizsgáimra vagyok a legbüszkébb.


Teljesítményorientált vagy? Fontosak számodra az eredmények?
Egyértelműen. Ha kitűzök egy célt, nincs is nagyobb öröm annál, amikor elérem, ami a folyamatos fókuszálás, kitartás és cselekvés eredménye. Ugyanakkor, akkor tudom igazán élvezni ezt az eredményt, ha az addig vezető utat is élvezem, különben mit sem ér az egész.


Mennyire vagy maximalista?
Nem mondanám, hogy maximalista vagyok. Egyszerűen csak úgy gondolom, hogy ha belefogok valamibe, akkor azt miért ne csináljam a lehető legjobban? Megteszek mindent, ami tőlem telik, várom a legjobb kimenetelt, aztán örülök az eredménynek akkor is, ha nem épp úgy jött össze, ahogy elképzeltem. Nem törekszem a tökéletességre, mert csak magamat csapnám be vele. Elkövetek mindent, amit az adott helyzet érdekében tudok, utána pedig hagyom megtörténni a dolgokat.


Mióta zenélsz? Milyen szerepet tölt be a zene az életedben?
Körülbelül tíz éve kezdtem el zongorázni, és hat éve szaxofonozni. Kezdetben azt hittem, hogy a zongorával csak egymagam tudok zenélni, ezért is kezdtem el szaxofonozni, hogy egy zenekarba, egy közösségbe tartozhassak, ahol együtt zenélhetek másokkal. Néhány éve megtaláltam a zongorázásnak is azt a formáját, hogy különböző alkalmakra (pl. iskolai rendezvények) összeállt egy banda, amiben zongorázhattam. Ennek nagyon örültem, hiszen teljesen más élmény együtt zenélni egy szuper csapattal, mint egymagamban.
Nem csak a zenélés miatt fontos számomra a zene. Szeretek zenét hallgatni, mondhatni minden fajtában megtalálom azt, ami tetszik. Csak a példa kedvéért: klasszikust hallgatok tanuláshoz, relaxáláshoz, jazzt, mert imádom, de utóbbi időben találtam egy rappert is, akinek nagyon tetszenek a témái, amiről a szövege szól.


Otthon is gyakran odaülsz a zongora mellé?
Mostanában sajnos egyre kevésbé. Korábban napi szinten gyakoroltam, mostanra már áthelyeződtek a prioritásaim, nem mindig tudok a zongorázásra is időt fordítani, de amikor tehetem, akkor szívesen játszok.


Milyen indíttatásból kezdtél el kerékpározni?
Sokféle sportot űztem – fociztam, kosaraztam, ismét fociztam, majd karatéztam, mindegyiket több éven keresztül, de valahogy beleuntam ezekbe, vagy egyszerűen csak nem éreztem annyira hozzám illőnek egyiket sem. Ezen évek alatt a bringázás természetes volt, szerettem is, de csak mint közlekedési eszköz, iskolába járáshoz és egyebekhez. Néha volt olyan is, hogy elmentem egy nagyobb túrára (ami most már legfeljebb bemelegítésnek lenne elég). Aztán egyszer csak beugrott: minek próbálkozok más sportokkal, ha szeretek kerékpározni? Elgondolkoztam, hogyan tudnám komolyabban csinálni, és arra jutottam, hogy az országúti kerékpározás lenne a nekem való. Így befektettem egy ilyen kerékpárba (kicsit több, mint két évvel ezelőtt), és azóta nincs megállás.


Napi szinten nyeregbe pattansz?
Amikor csak tehetem. Nyilván pl. az érettségi felkészülés alatt nem tudtam túl gyakran elmenni tekerni, illetve nagyon zord időben sem szívesen megyek, különben viszont amikor csak tudok. Főleg nyáron, amikor nem ritka, hogy napi 50-100, néha több kilométert kerekezek.


Ha jól tudom, pontosan tudod, hogy hány km van a lábadban.
Excel táblát vezetek arról, hogy mikor merre járok. Feljegyzem a legfontosabbakat, amiket később jó érzés visszanézni: dátum, útvonal, megtett kilométerek száma, átlagsebesség, maximális sebesség. A 2012-es év volt az első teljes év, amit országúti bringázással töltöttem, és év végén csináltam egy összesítést, kielemeztem az adatokat, kiszámoltam, hogy hány órát töltöttem el abban az évben a kerékpáron ülve. Nem gondoltam volna, hogy közel egy teljes hetet (160 óra) tekertem. Jó volt ezt így meglátni.


Mikor csatlakoztál a diákújságíró csapathoz?
Ennek a tanévnek az elején csatlakoztam, vagyis 2012 szeptemberében.


Foglalkoztat az újságírás, vagy az általad fontosnak tartott témáknak szerettél volna nagyobb publicitást adni az újságon keresztül?
Gyarmati Gyöngyi tanárnő megkért még a tanév elején, hogy a nyári élményeimről, amiket elmeséltem neki, írjak néhány cikket a suliújságba, aminek szívesen tettem eleget. Innentől pedig természetes volt számomra, hogy a továbbiakban is hozzájárulok az újság fejlődéséhez. Különösebben nem foglalkoztat az újságírás, viszont mivel a csapatban mindenki arról ír, amihez ért, amiről szeret, ezért szívesen vállaltam el én is különböző írások elkészítését.


Legendásan sokat olvasol, milyen könyveket „fogyasztasz” szívesen?
Úgy tudnám jól összefoglalni, hogy személyiség-fejlesztő könyveket olvasok szívesen. Amik arról szólnak, hogyan tudok fejlődni, jobb lenni, hogyan tudok hatékony és produktív lenni, és amik olyan technikákat tartalmaznak, amiket a gyakorlatba át tudok ültetni. Célkitűzés, időgazdálkodás, anyagi függetlenség – ezek a kedvenc témáim.


Dokumentálod a saját magad által megélt eseményeket? Írsz naplót, blogot, stb.?
Nem írok naplót, viszont az egyes tanulságokat, amikre valami kapcsán rájövök, azokat le szoktam írni, hogy vissza tudjam nézni, ha egy hasonló helyzetbe kerülnék.


Van példaképed?
Kifejezetten nem tudnék egy valakit megnevezni, aki a példaképem lenne, viszont sok olyan ember (általam személyesen ismert és olyan, akitől mondjuk olvasok valamit) van, akiktől folyamatosan tanulok, akikre felnézek. Csak hogy egy-kettőt mégis megnevezzek: Szabó Péter, Marton Gábor, Brian Tracy, Pongor-Juhász Attila, Weigert Péter.


Mit tartasz a legnagyobb emberi erénynek?
Az önmagadba vetett hitet. Ebből indul ki minden. Ha elhiszed, hogy mindentől függetlenül és minden helyzetben értékes vagy, vagyis magas önbecsüléssel rendelkezel (ami abból fakad, aki vagy), akkor bármire képes leszel az életben. Ebből származik az önbizalom, a kitartás, az eredmények, a boldogság, minden.


Mik a továbbtanulási terveid?
A Budapesti Corvinus Egyetem gazdálkodás és menedzsment alapszakán szeretném folytatni tanulmányaimat, amiről a vezetés és szervezés mesterszakra tervezek majd jelentkezni. Persze addig még sok idő van, biztos változik majd valamilyen mértékben ez a tervem.


Hogyan látnád magad szívesen 20 év múlva?
Azt vallom, hogy az álszerénység sokkal rosszabb, mint a szerénytelenség, ezért teljesen őszintén válaszolok erre a kérdésre. A következőképpen látom magam húsz év múlva:
Nemzetközileg elismert előadó-tréner vagyok üzleti és személyes fejlődés témában, három bestseller írója. A legnagyobb cégeknek nyújtok tanácsadást, aminek segítségével még nagyobbá tudnak válni. Öt cég tulajdonosa vagyok, köztük a legjobb csokoládégyáré és a legnépszerűbb kerékpár- és szabadidőközpontjáé. Anyagilag független vagyok. Folyamatosan képzem magam. A különböző szakterületeken a világ legjobb szakértőitől személyesen tanulok.
Fantasztikus családom van, amiben harmónia uralkodik. Gyermekeimnek a példaképe vagyok, csodálatos gyermekkort teremtek nekik. Körbeutaztam a világot, bejártam a leggyönyörűbb és legegzotikusabb helyeket. Egy teljes éven keresztül kerékpároztam barátaimmal, bejárva a fél világot.
Egészségem fantasztikus. Energiaszintem az egekben van, fitt vagyok.
Jótékonykodok. Tehetséges gyerekeket karolok fel, és segítem őket álmaik elérésében. Kutatócsoportokat hozok létre és támogatok, a legnagyobb tudósok gyűlnek össze a világ minden tájáról a szervezetem alatt egy-egy világméretű probléma megoldására.
Mindig újabb és újabb kihívások elé állítom magam. A problémákat kihívásnak látom.
Imádok élni!

-b-