Tanárportré Király Gyuláné tanárnővel

 

 

2013 | Szerző: Szenyéri Viktória 9.n


Legyen szíves mesélni az életéről. Hol született és hol töltötte a gyermekkorát?
Egy kis faluban születtem a Zemplénben, s ez alapvetően meghatározta a gyermekkoromat. A hegyek, a kirándulások, a jó levegő, amik a leginkább megmaradtak a kisgyerekkoromból. Göncön éltem tizennégy éves koromig, ezután elkerültem Miskolcra, s ott tanultam a gimnáziumban. Alapvetően egy nagyon szép gyerekkorom volt, sokat játszottunk a kertben, az utcán, s rengeteget kirándultunk.


Milyen gyerek volt, mit mondtak Önről a tanárai?
Mondhatjuk azt, hogy egyedüli gyerek voltam, mert a húgom elég későn született, ezen kívül két tanárszülő azért kordában tartja a gyerekét. Szerintem nem volt velem probléma, jó tanuló voltam, szorgalmas, s nem is voltam rendetlen. Úgyhogy azt gondolom jó véleménnyel voltak rólam a tanáraim.


Miért a matematika-fizika szak mellett döntött?
Ez anyai indíttatás volt. Anyukám is matematika-fizika tanár volt, s egyszer a gimnáziumban megkérdezte az egyik tanárom, mivel foglalkoznak a szüleim, én meg azt feleltem az egyik matekot és fizikát, a másik meg magyart és történelmet tanít. Akkor összecsapta a kezét, és azt mondta: te egy egész tanári karral élsz együtt! Ezután kezdem el gondolkodni a tanári pályán.


Melyik egyetemben végzett?
Debrecenben tanultam az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetemen.


Melyiket szereti jobban a matekot vagy a fizikát?
A matematika a szívem csücske. A gimnáziumban matektagozatos osztályba jártam, s végül hozzáválasztottam a fizikát.


Mit szeret a legjobban tanítani a matematikán belül?
Hú, ez egy jó és gondolkodtató kérdés! Szépek a szerkesztések, a geometria rész, úgyhogy talán azt választanám.


Megint megkapta az ötödikeseket, mint nyolc évvel ezelőtt. Mennyivel több ez a nyolc év, mint ha csak négy évig lennének együtt?
Sokkal több számomra. Úgy gondolom, visszatekintve az elmúlt nyolc évre, hogy sokkal mélyebb kapcsolat tud kialakulni az osztályfőnök és a gyerekek között. Nagyon érdekes visszagondolni, s ugyanakkor várom is, hogy mennyit fognak majd változni, mert elképesztő, hogy mekkorák a változások nyolc év alatt, ezért gondolom, hogy nyolc évig egy osztálynak az osztályfőnöke lenni egy nagyon szép feladat.


Mennyiben másabbak a mostani ötödikesek, mint a régi osztálya?
Másak. Ha a tanulmányi munkájukat nézem, akkor ők nem úgy tanulnak, s máshogy állnak a tanuláshoz, mint a régiek. De ugyanakkor az élet mindennapi dolgaihoz, az elektronikus dolgokhoz, sokkal jobban és korábban értenek és tudják használni is őket. Amúgy a mostani egy valóságos „zenekar”, nagyon sokan játszanak hangszeren.


Tartja a régi diákjaival a kapcsolatot?
Igen. Facebookon van egy külön csoportunk, ott is szoktunk beszélgetni, sokszor be szoktak jönni a gimibe, téli szünetekben is találkozunk. Most a ballagáson is hiányoltak, de nem voltam itt, s akkor máris kaptam az sms-eket, hogy miért nem vagyok a suliban.


Mit gondol, miért érdemes tanítani? Ön miért jön be minden reggel és tart órákat nap, mint nap?
Ezt sokszor megfogalmazom én is , hiszen sokszor vannak elég problémás és nehéz napok. De azt gondolom ez egy kihívás, mert minden nap más, midig van valami új. Mindennap kihívás jelent nekem, hogy az adott anyagot, hogyan adom át a diáknak, hiszen nagyon sokféle gyerek van, s hozzájuk mind másképp jut el a matematika vagy a fizika.


Ön szerint mi az a három tulajdonság, amivel rendelkeznie kell egy tanárnak, hogy a diákok jónak tartsák?
Szerintem elsősorban nagy empátiával kell, hogy rendelkezzen, okosnak kell lenni, s azon mindig elgondolkodom, hogy mi kerüljön az első helyre. Ez mindig attól függ, milyen gyerekeket tanít az ember. De ez a két legfontosabb, na meg persze a türelem.


Ön melyik három tulajdonságára a legbüszkébb?
Szerintem én elég türelmes vagyok és a saját empátiámmal is elégedett vagyok. A szakórákon is figyelemmel kísérem a diákok lelki világát, és próbálom nem megtörni az ő kis világukat, mert én úgy gondolom, hogy ez is fontos.


Ön szerint tehát ez az alapja egy jó diák-tanár kapcsolat kialakulásának?
Igen. Mert talán így a gyerekek is máshogy állnak az ember tantárgyához, ha a kapcsolat szabadabb, s kellemesebb az órai légkör. Örülök, ha a gyerek nem azért tanul, mert fél, hanem mert akar, s ekkor ezt a tanár is megérzi és örül neki.


Mivel tölti a szabadidejét?
Nagyon kevés a szabadidőm, főleg idén, mert elég sok órám van. Nagyon szeretek olvasni, bár ezt sokszor csak a nyári szünetben tudom megtenni. Nem feltétlenül nagyon nehéz irodalmat olvasok. Otthon a könyvespolcom van egy Háború és béke kötet, bár már többször nekikezdtem, még mindig nem értem a végére. Nagyon nehéz a nyelvezete, tele van francia kifejezésekkel, ami jó, mert én franciát tanultam, így kellemesen visszajönnek a régi kifejezések, de ugyanakkor nagyon nehéz olvasmány. Nyaranta könnyedebb könyveket veszek inkább a kezembe. Biciklizni is nagyon szeretek, tavaly körbebicikliztük a Balatont, az hatalmas élmény volt, ezen kívül szeretek filmet nézni, mert teljesen kikapcsol, s ha van időnk, akkor néha elmegyünk teniszezni. És borzasztóan szeretek főzni, a magyar és az olasz konyha finomságaival szívesen kényeztetem a családom.


Végül, ha lenne egy kívánsága, akkor mit szeretne?
Hú, csak egy lehet? Talán most azt kérném, hogy egyszer lássam Roger Federert a Roland Garroson, mert nagyon nagy hangulatú focimeccsen voltam, láttam a Veszprém kézilabdacsapatát játszani az Arénában, szóval jelenleg ez a nagy kívánságom.

Szenyéri Viktória 9.n