2013 | Szerző: Szijártó István 10.n
Létem minden pillanata
Én nem álltam be a sorba
Még nem tiportak eddig porba
Itt, a hanyatló seregben
Nem vagyok egy senki névtelen
Létem minden pillanata
Érted van élettelen haza
Mint reményvesztett katona
Fagyos élvezettel nézek a pokolra
Készen állva minden rosszra
Csak országomnak legyen jó sorsa
Örömmel mondom én ki azt,
Hogy a tükörből te nézel vissza
Létem minden pillanata
Érted van gyönyörűséges haza
Nincs vége, egyre csak a gond
Ám mindig szebb látvány karol
Ti mit láttok meg belőle?
Utcasarkok bőséges tömkelege
Nehéz írni fájdalommal tömve
Végig könnyekkel küszködve
Hogy engedheted ezt meg?
Egyedül hagyod a tömeget
Egyedül hagysz most engem
S őket kiket legjobban szeretek
Reménytelen kiáltom magamban
Vajon van-e kulcsa a lakatnak
Egy jobb világ reménye vonz
S magától egyre csak eltol
Ám létem minden pillanata
Mégis érted van véres haza
Mert mindezt nekik köszönheted
Illesd vele hanyatló sereged
Bukott hagyaték
Hogy utunk merre megy, hova
A világ menetének kényes dolga
A viharos vad tenger kénye
Kedve tengert korbácsoló szélnek
Nem vezet már észak csillaga
Hajnal kitartón küzdő hadnagya
Nem látni a nappalt s éjjelt
E két különbségét a létnek
Nem látni a pompás szivárványt
Eső utáni csodakiáltványt
Megszűntette őket létezni valami
Vagy ő tán pont minket vakít?
Létezhet a lény a pokolban
Mi számlálja a napokat a sorsba?
Létezhet a lény a felhőkben
Mi befejezte történetét a hősöknek?
Helyette Isten helytartói szólnak
Királyi kenet nélkül parancsolnak
Megszűnt az egek lépcsője
Ám út van, csupán lefele tőle
Megszűnt az egek lépcsője
Bukott angyalok vitték csődbe
Elvették a világ egyik felét
Melybe nem mások élete a letét
Fejemben zúg a fagyos kérdés:
Biztos kövessem e világ kérését?
Készüljek-e lefele a pokolba
Letétbe helyezve, mit kell a sorba?
Szijártó István 10.n