GIMA OnlineRólatok - Nektek

   

2013 | Szerző: Müller Martin 12.N

 

Rovatunkban iskolánk egykori diákjait kérdezzük a felsőoktatásba való bekerülésükről, illetve az ott szerzett tapasztalataikról. Ez alkalommal Papp Mátéval beszélgettünk, aki jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karának elsőéves hallgatója.

 Röviden mesélj magadról Máté, mikor végeztél a gimiben, milyen osztályban tanultál?

2012-ben végeztem az Illyés Gyula Gimnázium 12.n osztályban, tehát nyolcosztályos tagozaton. Szép hosszú 8 éves periódust töltöttem itt, mire érettségire került a sor. Az érettségitől nagyon tartottam, mert hallottam rémhíreket, de így visszagondolva nem is volt olyan ijesztő. Végül jól sikerült minden, így felvételt nyertem oda, ahova mindig is szerettem volna.

Melyik egyetem, melyik karán, szakán tanulsz?

A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán, azon belül is általános orvos szakon. Nagyon jól érzem itt magam, nagyon jó csoportba kerültem. Az egyetemi élet nem sokkal másabb, mint a középiskolai, elvégre itt is tanulni kell. A különbség csupán az, hogy az egyetemen kicsit többet kell készülni, és teljesen magunkra vagyunk utalva. Persze nem szeretnék senkit riogatni vele, aki csak teheti, menjen egyetemre, mert szerintem életünk legszebb időszakát itt éljük.

Mikor kristályosodtak ki a továbbtanulási céljaid?

Annak az ötlete, hogy orvos legyek, már egészen korán letisztult bennem. Körülbelül 8. osztályban döntöttem el, hogy ezt a hivatást választom, ennek megfelelően a készülést nagyon rendezetten és szisztematikusan kezdtem el. Minden évre beosztottam, hogy miket kell elérnem és így nem volt megerőltető annyira a bejutás. Döntésemben talán még édesapám is közrejátszott, aki szintén orvosként dolgozik.

Milyen tantárgyakat tanultál emelt óraszámban?

A jó érettségit nagyban elősegítette a kémia és biológia oktatás Bosnyák Gyöngyi és Kisvárdainé Fábián Erika tanárnőkkel. Az ő munkájukért külön köszönettel tartozom azért, hogy ilyen jó kémia és biológia alapokkal jöhettem ide, valamint azért, hogy ennyi időn keresztül „elviseltek” engem. Mindezek mellett azt viszont tanácsolom mindenkinek, aki felvételi ambíciókkal küzd, hogy otthon nagyon sokat foglalkozzon a tárggyal és szeresse azt, mert a tanárok mellett a diákra is szükség van, és befektetett munka nélkül eredmény sincs. A tanár NEM tudja annak a diáknak „fejébe tölteni” az anyagot, aki nem együttműködő. Csodát meg nem lehet várni.

Az osztályotokból milyen volt a felvételi arány? Első helyre tudod-e, hogy hány embert vettek fel?

Nem tudom pontosan, nem vagyok jól informált a többieket illetően, de összességében talán elmondhatom, hogy a nagy többséget felvették első helyre.

A nyelvtudásodnak hasznát veszed?

Húú, hát a nyelvtudásom nagyon minimális keretek közt mozog, tudásnak talán nem is nevezhető. Annyi biztos, hogy nagy hasznát venném, ha lenne. Rengeteg sok külföldi van az évfolyamon, akikkel lehetőség nyílik a gyakorlásra. Az előadások megértéséhez azonban nem szükséges az idegen nyelv ismerete. Nem igaz az a rémhír, hogy az előadás anyaga angolul van, ezzel szeretnék mindenkit megnyugtatni, aki hasonló problémákkal küzd, mint én.

Mit tartasz a legnagyobb nehézségnek?

A legnagyobb nehézség kizárólag az első hétre korlátozódott, mikor minden órára időre kellett volna odaérni és egyszerűen nem találtuk meg a helyszínt az egyetemen belül, mert nem kaptunk nyílt napon körbevezetést. Talán még a külföldiekkel való kommunikációt emelném ki a magam részéről, de ez nagyon emberfüggő. Tanulmány terén minden a legnagyobb rendben, vannak nehéz tárgyaink, de ráfordított idővel megtanulhatók.

Melyik bizonyult a legnehezebb tantárgyadnak?

A legnehezebb tárgyam így első évesként a molekuláris sejtbiológia, ami a sejt normális és kóros működésének a tárgyalását is magába foglalja, és később segít a különböző betegségek kialakulásának megértésében. Továbbá foglalkozik még a sejtet érő mindennapos hatásokkal, és ezek következményeivel. Szóval, akit a téma komolyabban érdekel, és orvos szeretne lenni, annak mindenképpen tudom javasolni a pécsi egyetemet, mert máshol ezt a tárgyat az anatómiához kapcsolva sejttan néven oktatják ötöd ennyi óraszámban és kevésbé részletesen, mint a POTE-n. A jó előadók ellenére ez a tárgy elég bonyolult, nem ijesztésképpen mondom, de rádöbbent a sejt olyan mértékű kifinomultságára, ami alapján ezt mondhatjuk: „csoda, hogy élünk”.

Évközben is vannak számonkérések, vagy csak a vizsgaidőszakban?

Számonkérések vannak, folyamatosan zárthelyi dolgozatokat írunk, hétvégén szoktam tanulni rájuk. Praktikaként mondom, hogy otthon nem lehet készülni, ezért dombóvári létemre csak háromszor voltam otthon a félév során. Érdemes jól teljesíteni, mert az eredmények alapján lehetőség van kiváltani egyes tárgyakból a félévi kollokviumot, ezzel nagyon meg lehet könnyíteni a dolgunkat a vizsgaidőszakban. Az egyik nagyon kedves professzorom szavait szeretném idézni, aki szintén dombóvári születésű, ő az év első biológia előadásán azt mondta: „Tisztelt hallgatóság! A vizsgaidőszak elkezdődött”. Ezzel mindent elmondott, mert a jó teljesítésnek feltétele a folyamatos tanulás. Ez annyit jelent, hogy napról napra kell ülni a könyv fölött, mintha másnap számonkérés lenne. Pont úgy, mint gimnáziumban. Majd meglátjátok, hogy ha nem vagytok rákényszerítve, ez nem is olyan könnyű dolog.

Mi leszel ha „nagy” leszel?

Ha  elvégzem az egyetemet, sebészként szeretnék praktizálni, de addig még jó sok ezer oldalt kell elolvasnom és megtanulnom, szóval ez még a jövő zenéje….

Müller Martin 12.N