A beat-korszak

 

 

 


 

Mint a legtöbb mozgalom, a beat-korszak is elégedetlenségből született. Bölcsője az 1950-60-as évek Amerikája volt, ahol a korban egy teljes generációt tartottak elnyomásban a hidegháború szürke hétköznapjai. Ezek a fiatalok korrupt politikusok, hazug szülők gyűrűjében keresték saját igazságukat, lázadtak önnön szabadságukért, azonban ennek mikéntjére senki nem tanította meg őket. Szükségük volt valakire, aki kitapossa előttük az utat, s elvezeti őket abba a jobb világba, amit megérdemeltek. Ezt a vezető szerepet öltötte magára egy csapat úgynevezett „beatnik”, hogy a mai napig használatban lévő beatnemzedék név alatt változást érjen el.

A beatnemzedék nem próbálta anarchiába taszítani, vagy mindenestül felforgatni az akkori rendszert, mindössze ki akarta vívni saját létjogosultságát. Fő céljuknak az arra vágyók monoton mindennapokból való kizökkentését tekintették, ennek eszközéül pedig az irodalmat választották. Irományaikból tudjuk, hogy jellemző volt rájuk a kapitalizmus mélyen gyökerező megvetése, a társadalmi elvárásokkal, kötelezettségekkel való szembenállás, illetve a politikával szembeni teljes érdektelenség. Szabadverseiket, kiáltványaikat popfesztiválok színpadjain, esetenként utcai felvonulásokon adták elő hallgatóságuknak. Provokatív fogalmazásmódjuk, életvitelük miatt igen hamar hírhedtté váltak. Ezzel számos rosszalló megnyilvánulás mellett követőket és csodálókat is sikerült bezsebelniük világszerte, még hazánkban is. Bebizonyították, hogy az idelent töltött idő sokféleképp megélhető, a másság pedig nem egyenlő a rosszal, pusztán csak eltér az átlagostól.

Ezen mentalitást talán az egyik beatnik, Allen Ginsberg Üvöltés című költeménye foglalja össze legjobban, mely a beatirodalom egyik remekművének számít. A legmeghatározóbb szerzők közt olyan, amerikai irodalom szempontjából tagadhatatlanul jelentős személyek szerepelnek, mint Jack Kerouac, Jerome David Sallinger vagy Norman Mailer.
A korszak zenei oldala ugyan 1960-tól kezdve párhuzamosan fejlődött az irodalommal, nem sok átfedés lelhető fel a kettő között.
Németországban megszületett, majd Angliában hazára lelt a Merseybeat alapjául szolgáló backbeat. A backbeat kifejezés egy, a teljes ritmusszekciót felhasználó, könnyen átformálható ütemet takar, mely nagy hangsúlyt fektet az ütemkezdésekre. Műfajokon átívelő stílusjegy volt ez, mely felfoghatatlan sikert hozott angol zenekarok százainak, nem is beszélve olyan zenetörténeti szempontból felejthetetlen bandákról, mint a The Beatles, a The Rolling Stones, a The Kinks vagy a Freddie and the Dreamers.
Az Amerikából Liverpoolba importált, jó minőségű felszerelésnek köszönhetően 1964-től a nyugati kontinens slágerlistáinak állandó szereplőivé váltak ezek a művészek, akiknek ikonikus dalait halandzsázva adták elő a magyar színpadokon. Habár csillaguk 1967-ben leáldozni látszott, visszavonhatatlanul átformálták mind a pop, mind a rock műfaját, slágerjeik pedig a mai napig üvöltenek a rádiókból. Közönségükké ugyanaz a tömeg avanzsált, ami Amerikában szimpatizálni kezdett a beatnikekkel.
Azt hiszem ezek után a laikus előtt is kikristályosodott, kiké volt a mozgalom. Ezek az emberek meg akartak kaparintani egy darabot mindenségünkből, hogy felszabadíthassák magukat a „normális” kifejezés béklyói alól. Saját kedvük szerint átírták a szabályokat, olyan helyet teremtve ezen a Földön, ahol tárt karokkal fogadják őket.
Ezen folyamat melléktermékeként pedig megajándékoztak minket több órányi briliáns zenével, és elképesztő kötetek százaival.

Szabó Kendra Lara, 10.N

Felhasznált irodalom:

https://rock.fandom.com/wiki/Beat_music

http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/amidrama/beat_irodalom.htm

https://korkep.sk/cikkek/kultura/2017/07/20/jaj-ezek-a-fiatalok-otven-eves-a-magyar-beat/