Merre tovább? Extra

 

 

 

 

Előző számunkban egy új rovat kísérletével álltunk elő, mellyel kapcsolatban nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. A Merre tovább? – EXTRA címet viselő új rovatunk célja, hogy egyszerre mutassunk be egy példaértékű karriert, mely iskolánk falai közül indult el, és egy szülőt, aki gyermekeinek is ezt az utat választotta, és itt indította el őket a meghatározó gimnáziumi évekre. Ez alkalommal Gombosné dr. Gothár Mária orvos-természetgyógyászt kérdeztük diákéveiről, tanárairól, majd három gyermeke iskolájáról és a közös tapasztalatokról.

Mikor végzett a gimnáziumban? Milyen pályán tanult tovább? Mennyiben befolyásolták gimnáziumi évei pályaválasztását / jelenlegi pályáját? Milyen munkakörben dolgozik jelenleg?
1994-ben érettségiztem, Baka Kinga tanárnő osztályában. Még abban az évben felvételt nyertem a szegedi, akkor még Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemre (ma Szegedi Tudományegyetem). Emlékeim szerint a gimnázium második évfolyamán körvonalazódott, hogy az orvosi pálya felé indulok, ennek megfelelően második évtől céltudatosan tanultam a felvételihez szükséges tantárgyakat, a fizikát emelt óraszámban, illetve jártam biológia fakultációra.
Jelenleg a dombóvári Szent Lukács Kórház Krónikus Belgyógyászati Osztályán dolgozom, geriáter (speciálisan az idős betegek problémáival foglalkozó) szakorvosként.

Mennyiben/Miben könnyítették meg a gimnáziumban eltöltött évek és az itt tanultak egyetemi éveit?
Az itt megszerzett ismeretek – úgy érzem – biztos alapokat nyújtottak az egyetemi évekhez. Nemcsak a sikeres felvételi vizsgához segítettek hozzá, hanem az egyetemen tanult több speciális tárgyban is nagy segítséget nyújtottak. Az első évfolyamon kötelező biofizika, biokémia és orvosi biológia tantárgyak esetén kimondottan sok és hasznos ismerettel rendelkeztem, amelyeket itt, a gimnázium falai között már a felvételire való felkészülés során megtanultam. A biofizikára úgy emlékszem, kifejezetten könnyen vettem az akadályokat, mert igazából „csak” bővíteni kellett az ismereteket, az alapokat már itt megtanultam.

Mely tanáraira emlékszik vissza szívesen, akik egyengették útját, inspirálták vagy „csak” felejthetetlen útravalót adtak önnek?
Valamennyi tanáromra, osztályfőnökömre szeretettel emlékszem, úgy érzem, pozitív emlékekkel hagytam el a gimnáziumot. Későbbi pályám sikerét illetően elsősorban a felvételi tárgyakat oktató Freller Miklós tanár úrnak és Varsányi Gyuláné tanárnőnek tartozom köszönettel, akik nagy tudással és töretlen lelkesedéssel tanítottak és igyekeztek felkészíteni bennünket a nagybetűs ÉLET-re. Szomorúsággal töltött el a közelmúltban Freller tanár úr halálhíre. Szerencsésnek érzem magam, hogy ismerhettem és tanulhattam tőle. Nagyszerű, zseniális tudású pedagógusként emlékszem rá, aki a rábízott diákoknak úgy egyengette az útját, hogy szigorúsága, precizitása, ugyanakkor emberséges empátiája és jó humora példakép értékű volt számunkra. Tette ezt a legnagyobb alázattal, igyekezett kihozni belőlünk a maximumot. Igaz, aki nála jó jegyet akart szerezni, annak rendszeresen, keményen tanulni és gyakorolni kellett.  Úgy emlékszem, aki az ő „keze alatt” tanult matematikát, fizikát, szinte kivétel nélkül sikeresen felvételizett, és később sikeresen be is fejezte az egyetemet, főiskolát.

Mi az, amire a legszívesebben emlékszik vissza régi alma materével kapcsolatban?
Szívesen emlékszem a gimnázium énekkarában eltöltött időre és szereplésekre, kirándulásokra. Én mindenféle zenei alapképzés nélkül vettem részt annak idején a kórusban. Nagy öröm számomra, hogy a gyermekeim már zeneiskolai ismeretekkel és hangszeres szereplésekkel tudnak részt venni a gimnázium kulturális programjain.
Szívesen emlékszem még az udvaron, a klubhelyiségben eltöltött testnevelés órákra is, pedig egyáltalán nem voltam egy talentum a sport terén… Kovács László tanár úr jó humora és rugalmassága azonban átsegített ezeken a nehézségeken. A szertorna többek közt a  rémálmaim közé tartozott… A tanár úr jóindulatából azonban, ha valaki nem volt tehetséges tornából, de szorgalmasan bejárt délutáni edzésekre, mindig jó jegyeket kapott.
Ezen kívül kedves emlékeket őrzök még az irodalom órákról is, ahol Dr. Hajós Károlyné Erzsi néni egy életre megszerettette velem a szépirodalmat. Mély nyomot hagyott bennem az a mód, ahogyan tanított: nem ragaszkodott csupán a tankönyvben leírt ismeretekhez.  Mindig kíváncsi volt a diákok véleményére, mindenki szabadon elmondhatta, hogy milyen érzéseket keltett benne az adott mű.  Az irodalmat is szívesen tanultam, bár nem tanultam vele tovább, nem volt különösebb probléma az érettségire való felkészülés sem. 

Mit vár szülőként egy iskolától? Mit vár szülőként a volt iskolájától?
Hasonló értékek mentén való oktatást és nevelést, mint amit annak idején mi is kaptunk. Nemcsak kizárólag a lexikális tudás átadását tartom fontosnak, hanem azt is, hogy a gyerekek az őket oktató pedagógusoktól, mint emberektől is tanulhassanak. Egy tanár szemléletmódja, értékrendje, pontossága és adott esetben szigorúsága is adhat életre szóló útravalót egy diáknak a megtanult ismereteken felül.

Miért ezt az iskolát választotta gyermeke/gyermekei számára?
A családunkban a szülők, nagyszülők közül többen is itt érettségiztek. A tágabb családban, baráti és ismerősi körben is nagyon sokan jártak ide, férjem két évvel előttem szintén itt érettségizett.  Valamennyien döntően jó és pozitív tapasztalatokat őrzünk az iskoláról. Azt remélem, hogy a gyermekeink is sikeresen zárják majd az itteni tanulmányaikat, jól tudják majd a későbbiekben hasznosítani az itt megszerzett tapasztalatokat, és hozzánk hasonlóan majd egyszer szeretettel fognak visszaemlékezni erre a középiskolára.

A közös iskola erősíti-e az összetartozást gyermekével? Esetleg vannak-e/voltak-e közös tanáraik?
Igen, a fiúkkal többször beszélgettünk arról, hogy bizonyos dolgok, események hogyan történtek a gimiben akkor, amikor mi voltunk diákok, és hogy van most. Kevés közös tanárunk van ma már. Az engem tanító pedagógusok jelentős része már nyugdíjas. Annak idején még tanított engem is Tarrné Naszádos Katalin énekből, Kisvárdai Antal tanár úr technikából.  Ők a fiaimat is tanították még nyugdíjazásuk előtt. Jelenleg tanítja őket Tóth Sándor tanár úr fizikából és matematikából, aki annak idején kezdő tanárként pár hónapig tanított engem is az érettségi évében. Ezen kívül a jelenlegi tanári karból engem szintén végzősként tanított még Dr. Szenyéri Zoltán igazgató úr történelemből.
Vannak-e olyan iskolai hagyományok, élmények, gondolatok, melyek hasonlóak vagy megegyeznek az ön diákévei alatti és gyermeke jelenlegi tapasztalatai között?
Az osztálykirándulások hangulata és a ballagás hagyománya valószínűleg keveset változott az évtizedek alatt. Ezen kívül mindhárom gyermekem jól érzi magát az osztályközösségben, ahova jár.  Reggelente jó kedvvel mennek iskolába, a nagyok immár hetedik éve. Annak idején én is szerettem az osztályunkat, összességében sikeres, jól tanuló társaság volt a miénk is. Bár én sosem voltam a közösségi élet központjában, nem tartoztam a hangadó személyiségek közé, máig tartó jó baráti kapcsolatok épültek akkor. Az azóta ötévente rendszeresen megtartott érettségi találkozókon mindig jelentős számban részt veszünk, úgy gondolom őszinte barátsággal és örömmel hallgatjuk meg egymást, adott esetben segítünk egymásnak munkakapcsolatokban vagy más téren is.
Az orvosi pálya személyesen megélt tapasztalatait illetően útravalóul mondhatom azoknak a diákoknak, akik elolvassák a cikket, esetleg hasonló gyógyító pályára készülnek: az orvosi hivatáshoz a sok tanuláson kívül kell még az a plusz, ami a gyógyításon túl a beteg emberrel való együttérző képességet, az iránta való szeretetet, segítőkészséget jelenti. Mindezt az ember részben hozza magával a családjából és környezetéből, részben tanulhatja, ha figyelmes és nyitott szemmel jár.  
Meggyőződésem, hogy az a fiatal, akinek van valamiféle elképzelése a jövőjéről, szorgalmas és kitartó, megszerezheti a szükséges alapokat a sikeres továbbtanuláshoz az Illyés Gyula Gimnáziumban.