GIMA OnlineRólatok - Nektek

Múzsának lenni általában egyet jelent a művészvilág legszebb szerelmeivel és műveivel. A legnagyobb festők, költők és írók temérdek női szívet hódítottak meg, és hála ezeknek a különleges hölgyeknek, olyan jelentős alkotások születhettek meg, mint például Picasso L’amour fou (Őrült szerelem) című kiállítása vagy Ady Endre Léda-versei.
Egy mondás szerint a múzsa egy ritka erő, mely egy nőben ölt testet, és megihleti a körülötte lévő alkotóművészeket. Ez alapján nem lehetett múzsa mindenkiből. A szépség szinte elengedhetetlen volt ehhez a szerephez, ami viszont még ennél is fontosabb volt, az a kivételes személyiség és a magával ragadó, páratlan kisugárzás. A művészeknek sajátos érzéke volt ahhoz, hogy megtalálják azokat a nőket, akikre ez mind igaz, azonban akadtak olyan alkotók is, akik ennél sokkal többet találtak. Akik olyan múzsák szívét nyerték el, akik önmagukban is maguk voltak az alkotás varázsa, férfiak nélkül is maguk voltak a nagybetűs Múzsák.

Török Sophie, aki mindent odaadott

Valódi nevén Tanner Ilona, Babits Mihály felesége, aki maga is költőként tevékenykedett, több volt, mint múzsa. A nő tudatosan építgette az életét a költő feleségeként, azonban a kételyek sohasem hagyták el. Műveiben kellő érzékenységgel mutatta be ezeket, mint a modern női lélek sokoldalúsága és problémái. Ilona azonban sohasem tudott költőként kiteljesedni, hiába voltak szebbnél szebb versei, az emberek csak Babits feleségének látták. Noha a költő mindent megtett felesége érdekében, mégsem járt sikerrel, így hát a nő inkább a házasságuknak szentelte életét, és mindenét férjének adta, még önmagát is.
Babits találkozásuk napján, azon a napos délutánon nemcsak egy szépszemű múzsát látott meg, hanem egy odaadó, összetett nőt, akiben hozzá hasonlóan költőien finom gondolatok születtek nap mint nap.
„Tudtam, hogy mindenki éhes
és mindenki legjobban magát szereti. És
tudtam: kiméletlen ökle van annak, aki
éhes – és éhesen a sziv sértődékenyebb.
Ezért én gyengéden félreálltam
a vályuhoz rohanók ökle és szive előtt.
Bennem kevés az étvágy és türelmes
a sziv. Gondoltam: hogyha jóllaktak:
majd megszánnak engem. Hogyha jóllaktak:
észrevesznek – s engem is megkinálnak.
De a jóllakott ember
finom és fölényes. S tele gyomorral
undorodik ételről beszélni.”
(Török Sophie: Versek IX.)

Marilyn Monroe, akit mindenki félreismert

Marilyn Monroe kétségtelenül több volt egy egyszerű filmsztárnál, aki temérdek férfit kényszerített térdre, és elnyerte Arthur Miller szívét. Hollywood szőke üdvöskéjét mindenki a popkultúra naiv szexszimbólumának tartotta, aki Millert néhány jelentős dráma megírására ihlette, Marilyn azonban egy tudatos, független nő volt, aki a testpozitivitás és az önszeretet ikonjává vált.
A kezébe akarta venni a sorsát és be akarta bizonyítani, hogy ő sokkal több, mint egy buta szőke szereplő egy zenés vígjátékban, ezért megalapította a saját produkciós irodáját. Miller ezután ismerte meg, vagyis jól tudta, hogy a nő, aki ihletet és szerelmet adott neki több volt, mint egy bájos színésznő szép mosollyal, és ő ezt szerette benne. Marilyn nemcsak saját magáért, hanem több hölgy társáért is kiállt, akiket testképük vagy bőrszínük miatt ítéltek el. Emellett különösen fontosnak tartotta, hogy kiálljon a szexuális visszaélések ellen. 27 évesen megjelentetett egy cikket a Motion Picture and Television Magazine-ban, amiben az iparág fontos embereiről így nyilatkozott: „Sokféle farkas létezik. Némelyek sötét lelkűek, mások csak szórakoznak, akik semmiért akarnak valamihez jutni, mások pedig egyszerűen csak játékot űznek belőle.”
Monroe-t sokan lenézték addigi karrierje és viselkedése miatt, azonban az számukra is tagadhatatlan volt, hogy a szőke szépség jóval több, mint egy belső erő, aki új történeteket ad Arthur Miller tollába.

Loulou de la Falaise, aki első volt és legendás

Louise Vava Lucia Henriette Le Bailly de La Falaise, vagyis ismertebb nevén Loulou de la Falaise Yves Saint Laurent első múzsája volt, aki nemcsak inspirálta a fiatal divattervezőt, de társként is dolgozott mellette. Munkakapcsolatuk és barátságuk közel 30 évig tartott, minden jelentős sikert együtt éltek meg, Saint Laurent pedig sosem kezelte Loulou-t egyszerű múzsaként. A nőnek már kezdetekben sem csak annyi volt a feladata, hogy élettel tölti meg a férfi hálószobáját vagy színeket válogat a ruháihoz, ő tervezte a divatház ékszereit, ebből látszik, hogy a tervező mennyire bízott benne és mennyi mindent látott benne. Loulou egyedi stílusával ihlette meg Saint Laurent-et a 70-es évek kollekcióinak különleges darabjaihoz. „Bájos, költői, extravagáns és elegáns egyszerre” – mondta róla egy alkalommal a tervező, aki mindig boldogan nyilatkozott barátjáról.
A nő nemcsak a divatvilágban vetette meg a lábát, pezsgő társasági életet élt, nem vetett meg semmit és senkit, a mának és az egyediségnek élt. Saint Laurent 2002-es visszavonulásakor megkezdte saját márkájának kiépítését, majd meg is nyitotta két saját üzletét Párizsban.
A tervező halála után három évvel hunyt el, munkássága a divatházban olyannyira meghatározó volt, hogy egy párizsi magazin halálának hírét „Yves Saint Laurent második halála” szalagcímmel hozta le. LouLou de la Falaise nemcsak Saint Laurent első múzsája volt, hanem a társa is, aki képes volt saját divatot teremteni extravagáns ötleteivel és kisugárzásával, amit Párizsban még a mai napig együtt emlegetnek Yves Saint Laurent nevével.

Dora Maar, aki tudta, hogy tönkretették

Henriette Théodora Markovitch, művésznevén Dora Maar a szürrealizmus ünnepelt fotósa volt, akit Pablo Picasso hajszolt az idegösszeroppanásba. A két művész egy kávézóban találkozott, Picasso azonban ekkor már szerelmes volt Dorába, és örömmel hívta meg műtermébe, hogy egy viharos és szenvedélyes kapcsolatba invitálja. Nyolc évig tartó kapcsolatuk jelentős hatással volt mindkettőjük karrierjére. Picasso több képen is megörökítette kedvesét, akit nem különösebben zavart a festő kifogásolható stílusa, mert végig azt hitte, hogy a képei önmagáról szólnak.
Többször dolgoztak közösen is, Picasso belekezdett egy festmény elkészítésében, Dora pedig fotóival megörökítette a folyamatot, ezzel különleges, szürrealista képet mutatott a közönségnek a festő munkásságáról. Ő volt az, aki meggyőzte Picassot, hogy az értelmetlen, 1650 ember halálával járó bombázást örökítse meg, állítson annak emléket, amit a festő meg is tett. Maar nemcsak fotózta ezt az alkotást, de a nőalak modellje is volt.
A művészek több portrésorozatot is készítettek közösen, amelyekben fotózási és nyomatkészítési eljárásokkal kísérleteztek, és valószínűleg emiatt tért vissza Dora Maar a festéshez is. Picasso azonban nem sokra tartotta sem a fotózást, sem Dora képeit. A férfi Maart az idegösszeomlásig kergette, aki végül felhagyott mindkét művészeti ággal, és csak a festő modellje volt. Naplójában így írt erről: „Kihasznált engem a végtelenségig, annyira, hogy a végére nem maradt belőlem más, mint több száz festett portré!”
Dora Maar inkább volt művész, mint múzsa, ezt a közönség is elismerte, kedvelték és támogatták a munkásságát. Picasso azonban kiölte belőle az alkotás vágyát és megalkotta belőle a saját múzsáját, akit bármennyire is szeretett, tönkretett.

Ezek a nők jóval többek voltak, mint bájos múzsák egy művész életében. Mindannyian elértek valamit az életük során, tenni akartak és tettek is, és különleges személyiségükkel megváltoztatták egy alkotó férfi életét.

Juhász Szabina, 11.N

Források:
https://www.noklapja.hu/mozaik/2017/02/16/karizmatikus-muzsak-akik-a-vilagirodalom-legszebb-muveit-ihlettek/
https://www.noklapja.hu/aktualis/2021/06/01/marilyn-monroe-mint-feminista-ikon/
https://vasarnap.hu/2020/01/28/torok-sophie-negy-elete/
https://hellolillavagyok.blog.hu/2018/08/15/az_utolso_klasszikus
https://papageno.hu/intermezzo/2019/11/nem-maradt-belolem-mas-mint-tobb-szaz-festett-portre-picasso-muzsajanak-dora-maarnak-tragikus-elete/