GIMA OnlineRólatok - Nektek

 

 

 

A hetedik évfolyam idén is ellátogatott Szlovákiába, ahogy ezt a korábbi években is tették az aktuális osztályok. Hosszú várakozás után el is jött az indulás napja. A buszút sem volt rövid, de annál kényelmesebbnek bizonyult. Elsőként Szklabonyán álltunk meg, ahol körbenéztünk a Mikszáth-emlékházban. Ezután az alsósztregovai Madách-kúriát látogattuk meg, ahol nemcsak Madách Imréről, de Az ember tragédiája című művéről is megtudhattunk érdekességeket, valamint megnézhettük a hozzá tartozó kiállítást is. Újabb buszút után a zólyomi várnál is megálltunk, itt körbejártuk Balassi szülőhelyét, és a várban berendezett művészettörténeti tárlatot. A nap zárásaként még elmentünk Besztercebányára, ahol kaptunk egy kis szabadidőt, így megcsodáltuk a gyönyörű főteret, és vásárolgattunk egy kicsit a boltokban is. A szállásunk első nap nem volt éppen a legjobb, és a vacsora sem sikerült a legfinomabban, de ezek ellenére jó esténk volt.
Másnap reggel egy kiadós reggeli után indultunk újra útnak. A befagyott Csorba-tónál álltunk meg legközelebb, amit körbesétáltunk. Hogy igazán jót kiránduljunk, a tarpataki vízesést látogattuk meg következőnek. A bátrabbak lesétálhattak a jeges-havas útvonalon az egyik kisebb vízesésig. A hosszú nap után fáradtan érkeztünk meg a második szállásra. Ez már sokkal tetszetősebb volt, és egy profi parkolás után el is foglaltuk a szobáinkat. A vacsora is nagyon finom volt, így jóllakottan töltöttük el az időt takarodóig.
Harmadnap egy finom reggeli után indultunk megnézni a szepesváraljai várat, ami Közép-Európa egyik legnagyobb vára, és bár felújítás alatt állt, mégis gyönyörű kilátás volt tornyából a környékre. Az utolsó túrázós kirándulásunk néhol nehezebben járható utakon vezetett egészen a Hernád-áttörésig. Akik nem vállalták a túrát, a busznál maradtak, míg visszaértünk. Aztán a késmárki két evangélikus templomot látogattuk meg, melyek közül az egyik a világörökség részének számító evangélikus fatemplom, a másik pedig Thököly Imre sírját őrzi. Ezután visszaindultunk a szállásra, ahol egy kiadós vacsora várt bennünket. Este még két uno-csatát vívtunk a tanárnők ellen (amit mi nyertünk, és ezzel kivívtunk néhány játékórát a testnevelésórákon), majd kisebb veszekedések után lefeküdtünk aludni.
Utolsó napunkon a kassai Szent Erzsébet dómot és a Rákóczi emlékházat néztük meg. Megkoszorúztuk Rákóczi Ferenc sírját a dóm kriptájában, ahol az idegenvezető néni kérésére elénekeltük a Himnuszt. Ezután a helyi plázában töltöttünk el egy kis időt mielőtt hazaindultunk volna. Hosszú út következett még hazáig, de összességében mindannyian nagyon élveztük a kirándulást, és az ottani eseményeket a mai napig emlegetjük.

Szabó Kendra Lara, 7.N

 

Erdélyben jártunk

Május 16-a és 19-e között négy felejthetetlen napot töltöttünk el Erdélyben. A két osztályból (a 10.c és a 10. n) és kísérő tanárainkból (Kisvárdainé Fábián Erika, Krommer Anita, Kisvárdai Antal, Dr. Szenyéri Zoltán) álló csapat élményeit szeretnénk megosztani a Kedves Olvasókkal.

Május 16-án, a hajnali órákban indult a zsúfolásig telt busz, hogy felfedezzük magunknak a Kárpát-medence legszebb vidékét, Erdélyt. Hosszú út állt előttünk, rengeteg kilométert megtettünk, mire végre román utakon gurult a busz. Útközben az igazgató úr mesélt azokról a híres falvakról, városokról, ahol jártunk, majd miután Nagyváradon felvettük idegenvezetőnket, ő mondott el számtalan érdekes információt az érintett településekről. Minél feljebb emelkedtünk a hegyeken, annál szebb panoráma kápráztatott el minket. A Királyhágó kanyargós, fenyvesekkel körülvett útjain utazva szinte a fellegekben éreztük magunkat. A csodás kilátás csak hozzátett, a buszban amúgy is uralkodó jó hangulathoz. Első napunk nagy része utazással telt, de az igazi turisták ha Erdélybe látogatnak, Kolozsvárt biztos nem hagyják ki. Mi sem tettünk másképp. Mégnéztük Mátyás király méltán híres szobrát, és szülőházát, majd utána a csoport szabadon fedezhette fel a város kis szegleteit. Sajnos az idő nem volt kegyes hozzánk, borús esős idő jött velünk a túrára, de a város szépsége azt hiszem kompenzálta az időjárást. Miután letelt a szabadidőnk újra útra keltünk, hogy megnézzük magunknak Szovátát és a Medve-tavat. Sajnos későn érkeztünk ide, sötét volt, és az eső is elkezdett esni, ezért le kellett mondanunk a programot. Így a korondi szállásunkat vettük célba. Későn érkeztünk meg, de a panzió dolgozói meleg szívvel és meleg, ízletes vacsorával fogadtak minket. Az étkezés után elfoglaltuk az otthonos szobákat. Ekkor már későre járt, ezért nyugovóra tértünk, annak a reményében, hogy másnap kevesebbet buszozunk és még több élménnyel fogunk gazdagodni.

Másnap napsütésre ébredtünk, és elénk tárult a pazar kilátás a panzióból, melyet este nem láthattunk.  A reggeli elfogyasztása után újra útra keltünk, és célba vettük a Gyilkos-tavat. Az előző napi kacskaringós utat a pénteki százszorosan felülmúlta. Gyönyörű kilátás mellett ködös utakba is botlottunk, ami kissé kísértetiessé tette azt a szakaszt, de egyben csodás is volt. A hegyről leereszkedve a szemünk elé tárult a Gyilkos-tó. Nagyon szép környezetben terül el ez a tó, viszont sok szemét volt ezen a helyen, ami kissé illúzióromboló volt. Itt sokan megkóstolták a híres székelyföldi kürtöskalácsot. A busz ezután felvett minket és egészen a Békás-szorosig vitt. A szoroson keresztül gyalogtúrát tettünk, ami egyszerűen káprázatos volt.  A völgyben hihetetlen látvány tárult elénk, szavakkal nehéz is leírni. Mikor a túra végére értünk, újra buszra szálltuk, és elindultunk Madéfalvára, majd csíksomlyói kegytemplomot látogattuk meg. Kis utazás után elértük Csíkszeredát, ahol szabad programot kaptunk ajándék vásárlására, városnézésre. Miután mindenki "kituristázta" magát, visszaindultunk a szállásra. Nagyon jó hangulat uralkodott az egész panzióban. A két osztály közösen csocsózott, volt aki beszélgetett, de biztos, hogy az út során nagyon jól összekovácsolódott a csapat. Utolsó éjszakánkat töltöttük Korondon, kicsit fájó szívvel hagytuk el ezt a gyönyörű falut.

Szombat reggel az időjárás újra kitolt velünk, borult, esős idő keltett minket. Kicsit megnéztük Korondot, majd célba vettük a farkaslakai Tamási Áron emlékművet, melyet meg is koszorúztunk. Ezen a napon megnéztük Székelyderzsen a vártemplomot, ahol a várfalak között szalonnavadászatra indult a csapat egyik fele, a másik pedig meghódította a vár bástyáját. Következő állomásunk Fehéregyháza volt, ahol megnéztük a Petőfi múzeumot, és leróttuk kegyeletünket Petőfi és a segesvári csatában hősi halált halt több ezer fiatal előtt. Megkoszorúztuk a Petőfi-szobrot, majd elénekeltük a Himnuszt. Segesvár, ami következő célpontunk volt, gyönyörű város. Gyalog felsétáltunk a történelmi belvárosba, ami egyszerűn elképesztő volt. Láttuk a horrortörténetek méltán híres szereplőjének, Drakulának az állítólagos szülőházát és a vár belsejét. Rengeteg turista volt ebben a gyönyörű városba. A megemlékezések és a városnézés után célba vettük Dévát, utolsó szállásunk helyszínét. Késő délután érkeztünk meg az iskolához, ahol az igazgató-helyettes fogadott minket. Megmutatta a szálláshelyünket, majd a közös éneklés következett. Megérte a buszon a sok gyakorlás, bátran kijelenthetjük, csodásan hangzott a választott dal, és iskolánk "himnusza", a Gimi-dal. Szabadprogramot is kaptunk, a két osztály ifjai focimeccsen mérkőztek meg, sokan pedig elindultak meghódítani a várost, ők szemügyre vették a zenélő szökőkutat is. Az este szintén nagyon jó hangulatban telt, a szobák lakói hajnalba nyúlóan beszélgettek, nevettek, felelevenítették a kiránduláson szerzett közös emlékeiket.

Eljött az utolsó nap. Sokan nem várták ezt a napot, hisz itt kell hagyni a gyönyörű Erdélyt. Vasárnap a dévai várat látogattuk meg, ahonnan elbűvölő kilátás tárult elénk a városra, és meglátogattuk Kőműves Kelemen feleségét is. Déva után már egy cél volt: visszautazni Dombóvárra, az otthonunkba. Újra egy hosszú buszút várt ránk, tikkasztó melegben. A csapat már nagyon fáradt volt, de rengeteg élményt raktároztunk el magunknak. Az utolsó romániai állomásunk az Aradi 13 emlékoszlopa volt, ahol megemlékeztünk hősi halottjainkról, és elhelyeztük kegyeleti koszorúnkat is.

Az út során rengeteg kilométert tettünk meg, de legalább tízszer annyi élményt szereztünk. A szép tájak, városok is maradandó nyomot hagytak bennünk, de  kamasz lelkünknek a közös éneklés, beszélgetés, sztorizgatás ugyanolyan szép emlékű, melyet biztosan sokáig őrzünk majd. A két osztály nagyon jó csapatot alkotott, összeszoktunk, és tanárainkkal is jó kapcsolat alakult ki az út alatt.

Nehéz szavakba foglalni ezt a négy napot, hisz az élmények nagyon frissek, talán még így egy hét után sem múlt el teljesen. Sokan érezzük a korondi friss levegőt, halljuk a székelyek ízes magyar beszédét, a hosszú, sokszor fülledt levegőben eltöltött buszútat, újra átéljük a vicces emlékeket.

Az utazók köszönetét szeretném tolmácsolni elsősorban a pályázat kiíróinak, hogy lehetőséget adtak, hogy számtalan felejthetetlen emléket szerezzünk. Köszönet a Hermes Tours Kaposvár Kft-nek, hogy megszervezték utunkat, és buszsofőreinknek, idegenvezetőnknek és nem utolsó sorban osztályfőnökeinknek, kísérő tanárainknak, hogy pályáztak, és az út során anyáink helyett anyáink voltak.

Az út minden résztvevő számára felejthetetlen lesz, mindenki nevében tudom ajánlani Erdélyt, gyönyörű tájaival, elképesztő városaival, és a nagy múltú történelmével együtt.

Bessenyei Benjámin
a 10.n és a 10.c osztály képviseletében