GIMA OnlineRólatok - Nektek

Tanárportré:
Krommer Anita tanárnő

 

 

 

 

– Az első kérdésem az lenne, hogy hogyan emlékszik vissza a diákéveire, hogy ezt hogyan töltötte, milyen jegyei voltak, melyik volt a kedvenc tantárgya?
– Én is ide jártam, ebben a gimnáziumban érettségiztem, pont idén 20 éve, 1999-ben. Hát nem ma volt! Ennek ellenére élénk emlékeim vannak. Én szerettem ide járni, ez főleg annak volt köszönhető, hogy nagyon jó osztályunk volt, jó volt az osztályközösség, sok közös programunk volt, és a legszebb emlékeim pont ebből adódnak. Közös kirándulások, bulik. De az iskolával, a tanulással sem voltak különösebb nehézségeim, félelmeim sem. Nem voltam kitűnő tanuló, 4 - 4,5 tized körüli átlagaim voltak, de már akkor a magyar és a történelem voltak a kedvenceim, és ez azóta is megmaradt.

– Miért pont a történelem tantárgyat választotta, miért pont ez érdekelte?
– Mindig is ez volt a kedvencem, egész pici koromtól kezdve. A dédnagymamámmal, vagy a nagymamámmal együtt tevékenykedünk a konyhába, és mindig azt kértem tőlük, hogy meséljenek a gyerekkorukról és a fiatal korukról, tehát már akkor az érdekelt, hogy a régi időkben mi történt, hogyan éltek az emberek. Ez magmaradt később is, már az álltalános iskolában is a történelem volt a kedvenc tantárgyam. Vélhetően ez annak is köszönhető, hogy akkor is és később is nagyon jó tanáraim voltak. Eleve megvolt az érdeklődésem a múlt iránt, és a tanulmányaim csak megerősítettek abban, hogy efelé kell fordulnom.

– Miért pont tanár lett, miért nem például történész?
– Nagyon vicces történet, de kiskoromban nagyon sokat játszottam olyat, hogy a babáimnak tartottam órát, és tanítottam őket, tehát valahol ez a tanári pálya adott volt már a gyermekkori játékaim miatt is. Amikor a történelem szakra jelentkeztem, az első perctől kezdve az volt a célkitűzésem, hogy tanár legyek. Sohasem gondoltam arra, hogy történész legyek, vagy kutató, mindig is tanítani szerettem volna.

– Mit szeret a tanításban, és mit nem?
– Természetesen vannak árnyoldalai is a tanári pályának, mint minden hivatásnak, de mindig igyekszem a pozitív oldalára koncentrálni a dolgoknak. Engem feltölt az, hogyha látom az érdeklődést a diákok szemében. Jó érzés az érdeklődő szemekbe visszanézni. Ha pedig adódik az ember pályáján olyan tanítvány, akiben vagy a tantárgyaim által vagy a személyiségemből fakadóan vagy az értékrendemmel maradandó pozitív nyomot tudok hagyni, az felemelő érzés.

– Van példaképe?
– Tanári? Nem tudnék egy vagy két embert megnevezni. Nagyon sok olyan tanári egyéniséggel találkoztam mind diákként, mind kollégaként, akiktől tudok tanulni, tudok mit átvenni, beépíteni a saját szakmai életembe. Úgy gondolom egyébként, hogy a negatív tapasztalatokból is lehet tanulni, sajnos erre is volt példa az életemben.

– Miért érdemes tanítani, miért jön be minden nap?
– Minden nap egy új kihívás, minden osztály, minden diák más és más. Az vezérel, hogy minden nap, minden órán valami újat adjak át, újat taníthassak. Természetesen részben a tananyagot, de azon kívül az életre próbálom tanítani a diákjaimat.

– Ha valaki tanár szeretne lenni, mi kell hozzá, milyen tulajdonságok?
– Úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb, hogy legyen humánus személyiség, emberközpontúan gondolkodjon, szeresse a gyerekeket, a diákokat. Fontosnak tartom, hogy legyen benne türelem is. Sokszor szükség van arra, hogy türelemmel forduljunk a diákok és embertársaink felé. Aztán persze a tiszteletet is nagyra tartom. Tisztelet a szakma, a tantárgy a diák, a kolléga, az iskola és magunk felé. Szerintem egyébként ezek a tulajdonságok nemcsak tanárként, hanem emberileg is nagyon fontosak.

– Mit tart fontosnak a tanár-diák kapcsolatban?
– Talán az egyik legfontosabb a kölcsönös tisztelet. Ez magában foglalja az udvariasságot, a megértést, a megbecsülést is.

– A tanári pályája során mire volt a legbüszkébb?
– Nyilván a tanulmányi eredményekre is nagyon büszke vagyok, a versenyzőimre, akik szép eredményeket értek el, de büszke vagyok arra is, ha valaki saját magán túllépve teljesít. Nagyon büszke vagyok arra is, ha egy diák azt mondja, hogy sokat tanult tőlem. Az egyik legmeghatóbb pillanat az volt a tanári pályámon, hogy pár évvel ezelőtt, egy végzős diák azt mondta, hogy nagyon sokat segítettem neki megtalálni önmagát, és sokat tanult tőlem az életről és az emberségről, hogy sosem fogja elfelejteni azokat a szavakat, amelyeket én mondtam neki. Ez legalább olyan sokat ér nekem, mint egy kiváló tanulmányi eredmény, vagy egy jó versenyeredmény.

– A saját életében mit tart a legfontosabb értéknek?
– A családomat.

– Személyesebb kérdésekkel folytatom, melyik a kedvenc könyve?
– Az az igazság, hogy nekem szinte semmiből sincs kedvencem.  Nem tudnék sem kedvenc könyvet, sem kedvenc zenét, sem kedvenc ételt mondani, mert sok van mindegyikből. Vagy az, amit éppen utoljára olvasok, vagy az, amit többször olvastam. Nemcsak a szépirodalmi klasszikusokat olvasom, hanem tényleg széles skálán mozog az érdeklődési köröm. Most nagyon nehéz helyzetben vagyok, hogy mit is mondhatnék. Az egyik olyan könyv – talán mondhatom kedvencemnek – amit legtöbbször olvastam az Charlotte Brontë: Jane Eyre című könyve, de vagy háromszor végigolvastam a Harry Potter-könyveket is. Nagyon szeretem Agatha Christie krimijeit, regényeit, igazi kikapcsolódást jelent az olvasásuk. Most fejeztem be Michelle Obama: Így lettem című önéletrajzát, merthogy nagyon szeretem az életrajzokat is. A következő könyv, ami már az éjjeliszekrényen vár az Krusovszky Dénes költő első regénye az Akik már nem leszünk sosem. Talán ebből a kis listából is kitűnik, hogy mindenevő vagyok irodalmi tekintetben.

– Van olyan, hogy „kedvenc film”, vagy amit a legtöbbször látott?
– Ugyanaz a helyzet, mint a könyvek esetében, nincs kedvenc filmem, és etéren is mindenevő vagyok. Nagyon szeretek egyébként filmeket és sorozatokat nézni. Legtöbbször talán a Forrest Gumpot láttam, azt a filmet nagyon szeretem. Nagyon szeretem, bevallom férfiasan, a fantasy műfaját és a szuperhősős mozifilmeket is, az összes Star Wars és Avengers filmet láttam. Most pedig várom a Trónok harca befejező évadát.

– Van e kedvenc történelmi személyisége?
– Hát megint egy kedvenc… Itt is nehéz megnevezni valakit. Nagyon sokáig, Sissi, Ferenc József császár felesége, Erzsébet királyné volt a kedvencem, még az egyetemen is foglalkoztam vele egy szemináriumi dolgozat erejéig. Ez még kamaszkoromból ered, amikor a Romy Schneider-féle Sissi-filmeknek nagy kultusza volt. Idősebb, tanultabb fejjel persze már mást is látok, nem csak azt a romantikus mázt, amit a filmek, meg legendárium a királyné köré rajzolt.  

– Említette, hogy a régi történetek szívesen átadja a diákoknak
– Igen, igyekszem a tanóráimon is színesíteni érdekes történetekkel az aktuális tananyagot, olykor személyes történetekkel is, ezzel mintegy erősíteni a kapcsolatot a diákjaimmal. Illetve ennek segítségével felkelteni az érdeklődésüket az adott téma iránt.

– Utolsó kérdésként, meddig lesz még tanár?
– Nem tudom, nem tervezek jelenleg pályamódosítást, lehet, hogy nyugdíjas koromig, majd meglátjuk.

– Sok sikert kívánok! Nagyon köszönöm az interjút!
– Köszönöm szépen, megtisztelő volt a felkérés.

Polyák Petra, 7.N