GIMA OnlineRólatok - Nektek

Milyen nehézségekkel és milyen előnyökkel jár számodra a vakság?
A mindennapi életben sok dolgot másképp kell csinálni, ami talán lehet nehézség, például az öltözködés, háztartási dolgok, közlekedés területén, de a legtöbb dolog jól bevált módszerekkel megoldható. Nehezebb kapcsolatokat kialakítani, főleg nagyobb társaságban, vagy egy idegen helyre a beilleszkedés is komplikáltabb. Előnyöket nem igazán tudnék felsorolni, talán annyit, hogy külső benyomás miatt nincsenek előítéleteim, ami már nagyon sok pozitív élményt okozott, ha új ismeretségeket kötöttem.

Kitűnő tanuló vagy. Milyen módszerekkel tanulsz? Melyek azok a tantárgyak, amiket könnyebben elsajátítasz és melyeket nehezebben? Milyen tanulási praktikákat alkalmazol?
Humán beállítottságúnak tartom magam, így ezek a területek és az idegen nyelvek állnak közelebb hozzám, a természettudományokkal, reál tárgyakkal nehezebb dolgom volt mindig is. Az órákon részletes jegyzeteket készítek, legtöbbször nagyrészt ezekre hagyatkozom. Soha nem vázlatot írok, inkább hosszabb, összefüggő szöveget, ami alapján könnyen átlátom az összefüggéseket, vagy egyszerűbb megtalálni az adott dolog, anyagrész logikáját. Különösebb módszerem nincs a tanulásra, a jegyzetelés szerintem már segít, hiszen ügyelni kell a szükséges információkra, amit aztán alaposan átolvasva már könnyebb tanulni.

Tulajdonosa vagy Fahéjnak, a vakvezető kutyusodnak. Mennyire könnyítette meg jelenléte a mindennapjaidat? Könnyen hozzászoktál?
Mindig is szerettem a kutyákat, úgyhogy nem volt nehéz megszokni, bár az igaz, hogy a kutyatartás hatalmas felelősség, ugyanúgy vannak árnyoldalai, mint előnyei és nehéz időszakok is, főleg az összeszokási folyamat során. Számomra viszont mindenképp könnyebb így a közlekedés, hatalmas segítség a munkája, sokkal több helyre jutok el egyedül, ha ismerem az útvonalat és így a megfelelő parancsszavakkal irányítani tudom a kutyát, hogy mit keressen, vagy merre szeretnék továbbhaladni. Lelkileg is sokat jelent, hogy a nap huszonnégy órájában velem van, nagyon sok szeretetet kapok tőle és motivál is amellett, hogy segít. Igazi egyéniség, mint mindenki másnak, neki is megvannak a maga heppjei, amiket ki kell ismerni ahhoz, hogy együtt tudjunk működni, véleményem szerint ebben a kapcsolatban az a legszebb, hogy alapja a bizalom és egymás elfogadása. Furcsán hangzik, de szerintem sok mindenben hasonlítunk és ki is egészítjük egymást, az életemet pedig gyökeresen megváltoztatta, de nagyon örülök, hogy megismerhettem és velem lehet.

Szerinted az emberek mennyire toleránsak a vakokkal? Neked milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban?
Az alapvető tapasztalatom, hogy az emberek segítőkészek és érdeklődőek, ami nagyon jó, talán egyre inkább pozitív irányba tolódik ez a dolog és remélem, ez egyre jobbá válik a jövőben is. Nagyon sokat jelent, ha valaki érdeklődik, én mindig szeretem, ha az emberek mernek kérdezni, akármit, de persze az is fontos, hogy a vak fél is nyitott és önálló legyen. Összességében úgy gondolom, hogy toleránsak az emberek, vagy olykor inkább tartanak ettől a helyzettől, de egyértelmű elutasítást személy szerint nem tapasztaltam.

Milyen szerepet játszik az életedben a sport és a zene? Milyen eredményeket értél el velük kapcsolatban?
Számomra mindkettő nagyon fontos. Nagyon szeretek sportolni és sok ágat kipróbáltam már, több évig úsztam versenyszerűen a régi iskolámban, Pesten végeztem a Vakok Általános Iskolájában, fogyatékkal élőknek rendezett versenyekre jártam belföldön és külföldön egyaránt. Szintén általános iskolás koromban egy rövid ideig tagja voltam a női goal ball csapatnak is. A goal ball egy vakok számára kifejlesztett labdajáték, melyben háromfős csapatok vesznek részt, kosárlabda méretű csörgőlabdával játsszák. A cél a labdát az ellenfél kapujába juttatni, a csapat tagjainak pedig a pálya teljes szélét védenie kell, hogy ezt megakadályozzák, amit a labda elé vetődve tudnak megtenni, a hangjából azonosítva, merről várható. Komoly sport, paralimpiai szám is. Egy ideig atletizáltam is, nagyon régóta lovagolok, néha tekézem, és mostanában futok, utóbbit kísérővel, kézen fogva. Ezen kívül több évig tagja voltam az általános iskolai sakkcsapatnak, akikkel szintén jártunk versenyekre, tagja a csapat az Eurochess nevű egyesületnek, ha jól tudom, velünk együtt hét ország tartozik a szervezethez, a tagok felváltva tartanak versenyeket, fogyatékkal élők és épek számára egyaránt. Ennek a játéknak csak annyi a speciális vonatkozása ránk nézve, hogy a fa táblán a mezők közepe lyukas, így a bábuk alján lévő pálcika segítségével bele lehet állítani az adott mezőbe és nem borul fel, amíg valaki kézzel végignézi a táblát, hogy megtudja, melyik bábu hol áll. A sötét mezők magasabban vannak, mint a világosak, illetve a fekete figurák fején egy kis szög található, ez különbözteti meg őket a fehérektől, felismerésükben pedig a formájuk segít. Vakok számára jól használható sakkóra is létezik, mivel kézzel lassabb áttekinteni a táblát, így öt perc időtöbbletet kapunk versenyen, de ettől eltekintve látó ellenféllel is ugyanúgy játszunk. Számomra a sport a testmozgás mellett kikapcsolódás, úgy gondolom, hogy a szükségességén a vakság semmit sem változtat, így is sok mindent ki lehet és érdemes kipróbálni, mert szerintem pótolhatatlan terület az ember életében.
A zenét a szenvedélyemnek tartom, a részemnek, ami nélkül nem is én lennék. Számomra ez sokkal több, mint egy szabadidős tevékenység, vagy hobbi. Gyerekkorom óta hegedülni szerettem volna, de általános iskolámban csak csellótanár volt, így végül először zongorázni kezdtem. Mikor a gimibe kerültem, akkor teljesült az álmom és elkezdtem hegedülni, ami azóta is a szenvedélyem, de a zongorát sem hagytam abba. Klasszikus zenét tanulok, de emellett előszeretettel foglalkozom ír zenével, illetve a filmzenék is közel állnak hozzám. Énekelni is szeretek, egyedül vagy kórusban, jelenleg is tagja vagyok az iskola kórusának. Zenét hallgatni is legalább annyira szeretek, mint zenélni, kikapcsol és megnyugtat, ebben az esetben is ír zene párti vagyok, popot szinte egyáltalán nem hallgatok, maximum egy pár dalt, ami épp megtetszik.

Mivel töltöd a szabadidődet? Mik a kedvenc elfoglaltságaid?
A sport és a zene mellett nagy szenvedélyem az olvasás. Ha több időm van, átlagosan két-három napig tart, hogy végezzek egy könyvvel, nagyon nehezen rakok le egy regényt. A könyveket általában az internetről szerzem és képernyőolvasó segítségével gépen el is tudom olvasni, hangoskönyveket nem igazán hallgatok. Kedvenc műfajaim közé tartozik a fantasy, ifjúsági regényeket is szívesen olvasok, bizonyos mértékig a romantikus alkotások is jöhetnek, de szeretem, ha egy regényben van valami plusz, valami kreatív és egyedi, nem csak egy klisé. Kedvenc íróm Nora Roberts, többek között azért, mert legalább annyira Írország-mániás, mint én, de komolyabbra fordítva a szót nagyon szeretem a stílusát. Nem sok könyvet tudok többször elolvasni, egyszerűen nem köt le, de van pár kivétel, mint például Stephenie Meyertől A burok, ami nagyon megfogott, abszolút a könyv verzióra esküszöm, bár láttam a filmet, többször is. Néha írok is, bár mostanában kevesebbet, de pár évvel ezelőtt még sokkal több időm volt rá. Ha már a filmeket említettem, azokat is nagyon szeretem, bármit megnézek, ami egy kicsit is megfog valami miatt. Szerintem vakon sem nehéz megérteni egy filmet, persze az ember inkább a párbeszédekre, hangokra hagyatkozik, de jól ki lehet következtetni a történéseket, csak nagy ritkán szoktam megkérdezni valakit, ha társaságban nézek filmet, hogy mi történt, ha nem tudok rájönni. Vannak olyan műfajok, amik személy szerint nekem gondot jelentenek, túl sok benne a cselekmény, ezért nem nézek például akciófilmeket, vagy vígjátékokat.
Társasági embernek tartom magam, sok időt töltök a barátaimmal, ha módom van rá, sajnos sokan közülük Pesten laknak, akikkel még általánosban lettünk jóba, így ritkábban tudunk találkozni. A sportra is mindig szakítok időt és talán a zenét is sorolhatnám részben a szabadidős tevékenységek közé, bár számomra sokkal többet jelent. Természetesen sok időt töltök Fahéjjal munkán kívül is, rengeteget játszunk, és csak élvezzük egymás társaságát, vagy épp tanulunk valami újat, mostanában például azzal próbálkozunk, hogy ha leejtek valamit, akkor azt kérésre felvegye, és a kezembe adja, szerintem elég jól halad vele. Nem mondhatom, hogy sok a szabadidőm, de azt igyekszem kitölteni, mert nem igazán tudom elviselni, ha nem történik semmi, persze néha jól jön a pihenés is.

Milyen céljaid vannak a jövővel kapcsolatban? Továbbtanulás, pályaválasztás stb.?
Két irányban gondolkodom a jövővel kapcsolatban. Egyrészt szeretnék elvégezni egy zenei szakmai tagozatot hegedűből Pécsen, egyetem szempontjából pedig az anglisztikát céloztam meg. A pályaválasztás még kérdéses, meglátjuk, ezekkel meddig jutok majd, örülnék valami zenével kapcsolatos lehetőségnek, de ha az angolnál maradunk, szívesen lennék műfordító, vagy tolmács. Talán annak örülnék legjobban, ha a két irány közül valahogy mindegyiket sikerülne az életem szerves részévé tenni úgy, hogy egyiktől se kelljen túlságosan elszakadnom, ezen dolgozom.

Lukács Karolina, 10.A